2018. 09. 21., péntek: Istentelenség gyümölcsei


Ebben a bejegyzésemben Sörédi Pál: Istennélküliség, sötétség, szorongás, beteg lelkek című írásából készítettem egy összefoglalót. Érdemes elolvasni a teljes írást, amelyet itt találhattok meg.




"Paradox helyzet - ugyanazok a gondolatok amelyek egykor a náci ideológia számára adtak  elméleti igazolást elmebetegek és fogyatékosok legyilkolásához, később a faji alapú tömeggyilkossághoz – egybevágnak a mai liberális ideológiák törekvéseivel mind az abortusz, mind az eutanázia létjogosultságának igazolása szempontjából. A jelenséget egy nyelv-váltással tudjuk szemléltetni. Nietzsche emberfeletti ember fogalma csak németül kompromittálódott: az Übermensch fogalmát ugyanis a náci ideológia sajátította ki. Helyette most angolszász megfelelője, a Superman került az eszményképek közé. A Superman képét ne egyszerűsítsük a már a gyermekek által is jól ismert, szinte már klasszikussá vált repülő mesehősre. Az emberfeletti képességere törekvő Superman egocentrizmusa az Übermensch-éhez képest nem faji alapú, de ezen túlmenően kevés különbséget találunk. A Superman a fogyasztói társadalom ideálja. A végletekig kiélt szabadság, tökéletesen kidolgozott test, szexuális szabadosság, a saját érdekek mindenek fölé helyezése jellemzi. Szívesen nyúl vissza ősi keleti és mágikus színezetű praktikákhoz természetfeletti képességek elnyerése érdekében. Alakját a szórakoztatóipar számos különböző, de a lényeget tekintve azonos karakterű filmhős révén állítja már a felnövekvő gyermekek számára is példaképül."
(Sörédi Pál)
...


Világosan látható, hogy az Istentől való elfordulás, mind az egyén mind a társadalom működését, egészségét hátrányosan befolyásolja, már ebben a földi életben is.
Friedrich Wilhelm Nietzsche- re (1844- 1900) a XX. század különböző szellemi irányzatai (egzisztencializmus, nácizmus, marxizmus) meghatározó befolyással voltak, az 1892- ben megjelent, Im-ígyen szóla Zarathustra című könyve tekintetében. Ebben írja:


"Szeretem azt, akinek szabad a szelleme és szabad a szíve: így feje csak szívének csatornája, szíve pedig vesztébe hajtja. Szeretem mindazokat, akik olyanok, mint a nehéz csöppek, egyenként esvén a sötét felhőből, amely az ember fölött csüng: ők hírdetik, hogy villám jő és hírmondókként mennek tönkre. Íme, én a villám hírmondója vagyok és nehéz csöpp a felhőből; és ennek a villámnak a neve: emberfölötti ember." (15. old.)


XIII. Leó pápa prófétai érzékkel mutatott rá az Egyházra és az egész emberiségre váró, új kihívásokra. Humanus Genus (1884.) enciklikája különösen érdekes.
Látomása volt az eljövendő 100 év Egyházra vonatkozó borzalmairól, ezután fogalmazta meg a Szent Mihály főangyal kezdetű imát, mely így szól:

Szent Mihály főangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a Sátán gonosz kísértése ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten! Te pedig mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével, taszítsd vissza a kárhozat helyére. Ámen.


"Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, népek fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben, megszabadul néped, mind aki be van írva a könyvbe."
(Dániel könyve 12:1)

"Láttam a sátánt, mint a villám, úgy bukott le az égből."
(Lukács evangéliuma 10:1)

Leó pápa szembeszállt azokkal, akiknek szabad a szelleme.
Miért? Ők, a Kinyilatkoztatás természetfölötti eredetű törvényeit és azok gyakorlását elutasították és ehelyett inkább a humanizmus vált a követendő eszméjükké. A humanizmus megnevezés mindannyiunk számára pozitív jelentést sejtet. Egyből a szeresd felebarátodat, mint önmagadat frázisra gondolunk, ha a humanizmusról hallunk, azonban a valódi jelentése Prótagorásztól (kb Kr.e. 480- 410) a következő: minden dolog mértéke az ember.

A zsidó- keresztény világ szemlélete az, hogy minden dolog mértéke az isteni kinyilatkoztatás, a Szentírás. A keresztények erkölcsi értékrendjével szemben a modern világban a törvények az emberek többségének a véleményét tükrözik és annak változásait követik. A lényeg, hogy az a törvény, amit megszavazunk. A liberialista nézetek így nyernek teret. A XIX. század végétől a cél az Egyház és az állam szétválasztása, a keresztény elveknek a törvénykezésből való kirekesztése. Polgári házasság, válás bevezetése; életellenes-, fogantatást meggátló eszközök (pl.: óvszer...lásd.: Teremtés könyve 38:9 ) használata, abortusz- és abortív szerek és eszközök (fogamzásgátló tabletták és méhen belüli eszközök) legalizálása, homoszexuális házasságok engedélyezése örökbefogadási joggal, drog liberalizáció; valamint hamarosan az eutanázia és emberklónozás. Még hozzátenném a pedofiliára való nyílt ösztönzést is, hiszen egy kiskorú lánynak ugyanúgy felírják a fogamzásgátló tablettát, mint az idősebb hölgyeknek. Ez a liberalizmus irányzata és gyümölcsei, amellyel természetesen az Egyház szembenáll, hiszen a keresztény értékrend ettől totálisan különbözik. Ez nem egyeztethető össze a relativizmussal, -amely szerint mindenkinek a saját véleménye, útja elfogadható és célra vezető- és így tagadja a katolikus (egyetemes) igazság, az abszolút jó, érték létét. 

Nietzsche így ír erről:

"Íme -ez az én utam- merre van a tied?"- így felelek azoknak, akik tőlem az utat tudakolják. Az "út" tuniillik nincs! Im- ígyen szóla Zarathustra."
 (264.old.)

Nietzsche szerint nincs követendő út. Ellenben a keresztényeknek -az isteni kinyilatkoztatás alapján- Jézus az út, az igazság és az élet. (Jn 14:6)

A minden dolog mértéke az ember hírdetőinek, azaz az Isten nélküli világ iránti igény elkötelezettjeinek nincs szükségük a vallásra és az erkölcsi tanításra sem. Nietzsche- t tehát a modern demokrácia úttörőjének mondhatjuk.



Az istentelenség következményei, gyümölcsei


1. A nyílt erőszak kora

A kommunizmus és a nácizmus nagymértékben hozzájárultak a keresztény értékrend eltiprásához. Később belőlük fejlődött ki a feminizmus is. A már említett Im- ígyen szóla Zarathustra című könyvet minden német katona felszerelése részeként megkapott a II. világháború idején. Ír a kommunista embertípus ideáljáról is, eképpen:

"Kik fenyegetik a legnagyobb veszedelemmel az ember minden jövendőjét? Nemdenem a jók és az igazak? Törjétek össze, törjétek össze nékem a jókat és az igazakat!- Oh, én véreim és megértettétek- e ezt az igét?" (287.old.)

"Templomoknak hívják édes illatú barlangjaikat...És csak, ha a tiszta ég ismét széttört tetőkön át tekint be és le, fűre, pipacsra, elomló falak mentén -csak akkor fordítom szívemet ismét ennek az istennek háza felé." (122.old.)

Prohászka Ottokár (1858- 1927) a Magyar Sion című lapban 1902- ben megjelent Két világnézet című cikksorozatában írja:

 "Nézzétek Nietzschét, az öntudatlan szolgát, aki tör, zúz mindent; aki kalapácsával elékteleniti a 
 századok hódolatos dicsfényétől sugárzó Krisztus-arczot, s vele szemben fölállítja a maga
ideálját, az “Übermensch”-t. Nietzsche az igazi képromboló. Pusztitó munkájában nem tartja őt fel sem hagyomány, sem erkölcsi nagyság; neki nem imponál sem évezredek kegyelete, sem másoknak tiszteletet s kiméletet érdemlő nézete;
ő kiáll a XIX. század alkonyán a világ szinterére s új napot igér."

2. Szép új világ- egy utópia fenyegetésében

A véres diktatúrák bukása után új világ épült. Ekkor már az Isten- hitet régen kiirtották. 
Aldous Huxley: Szép új világ című regényében írja le a következőket:

Laboratoriumi körülmények között, gyárakban állítják elő a társadalom működtetéséhez szükséges embereket. Különböző fiatalítószerekkel akár 60 éves korukig sugárzóak, üdék. Nincsennek családok, teljes a szexuális szabadosság. Ha szükségét érzik, hogy kirándulni menjenek a valóság elől, csak be kell venni az államilag forgalmazott tökéletes kábítószert. Amikor már nem tartható fent a testük egészsége és ruganyossága, bevonulnak egy otthonba, ahol életük egyszeriben végetér. 

A családok szétzilálódásának folyamata ebben a műben beteljesedik.
Nem ennek vagyunk ma tanui? Dehogynem! 


Régi erkölcsökhöz ragaszkodó Vadember:

-Próbálják meg elképzelni, mit jelenthetett „együtt
    élni a családdal” !
 Megpróbálták, de szemmel láthatóan a legkisebb siker nélkül.
-És azt tudják-e, mi volt az „otthon” ?
  Csak a fejüket rázták. (33. old.) ...
 -Monogámia és romantika is volt. Bár önök valószínűleg nem tudják, az mi fán terem – mondta
 Mustapha Mond.
 Csak a fejüket rázták. (36. old.)
-Anya, monogámia, romantika. ... Nem csoda, hogy ezek a szegény premodernek mind őrültek            voltak  és gonoszak és szánalmasak. A világuk nem engedte meg nekik, hogy könnyen vegyék a
  dolgokat...(37. old.)
 -Volt valami, amit kereszténységnek hívtak, ... az alulfogyasztás etikája és filozófiája. 
(47.old.) 

 -De az ipari civilizáció csak akkor lehetséges, ha nincs önmegtartóztatás. Saját vágyaink 
kielégítése, amelynek határt csak a higiénia és a gazdasági élet szabhat, ez a lényeg. ...
- Drága fiatal barátom – mondta Mustapha Mond -, a civilizációnak egyáltalán nincs szüksége nemes vagy hősies dolgokra. ... Egy megfelelően szervezett társadalomban, mint amilyen a miénk, senkinek sincs alkalma arra, hogy nemes vagy hősies legyen. ... A lehető legnagyobb mértékben vigyázunk arra, hogy megakadályozzuk az embereket abban, hogy túlzottan megszeressék egymást. ... az embereket úgy kondicionáljuk, hogy egyszerűen senki sem tehet másként, mint ahogyan tennie kell. És amit tennie kell, az egészében véve kellemes, a természetes ingerek oly sok lehetőséget kapnak a szabad játékra, hogy ténylegesen nincs is semmi kísértés,
   amelynek ellen kellene állni. És ha valamikor, valami szerencsétlenség folytán mégis valami
kellemetlen dolog történne valahogyan, nos, akkor még mindig ott van a szóma a tökéletes
   kábítószer – S.P.), amely lehetővé teszi, hogy szabadságra menjünk a tények elől. És mindig ott a
  szóma, hogy haragunkat mérsékelje, kibékítsen ellenségeinkkel, hogy türelmesek és sokáig mindent elviselők lehessünk. A múltban ezeket a dolgokat csak nagy erőfeszítéssel lehetett elérni, s csupán több éves, kemény erkölcsi edzéssel. Most pedig bárki lenyel két-három félgrammos tablettát és kész. Bárki erényes lehet ma. Mindenki magával hordhatja egy üvegcsében jó
erkölcseinek legalább a felét. Kereszténység könnyek nélkül – ez a szóma. 
(190-191. old.)





3. Korunk, a fogyasztói társadalom

 Megkezdődött volna a Szentírás által jelzett elpártolás kora (Mt 24:13 , Lk 18:8 , 2Tessz 2:3,4 , 1Tim 4:1)?
Mindenesetre megvalósult a szekularizált társadalom, manipulált értékrenddel, elidegenedő tömegekkel és fogyasztásorientációval. 


Az isteni törvények elvetésének végletes formája az ÖNTÖRVÉNYÜSÉG, amely teljesen eluralkodott világunkban. Luciferizmusnak is hívják, hiszen ő az, aki Isten helyébe helyezte önmagát.


Kéj, uralom- szomj, önzés; a hit, remény, szeretet helyett.

Végsőkig fokozott testkultusz.

Egyre szexualizáltabb kultúra, mely eddig soha nem látott terméketlenséggel jár együtt.

Elöregedő népesség.

Keresztény tradíciók követésének összeomlásával egyidőben a harmadik világból való menekültek befogadása.

Nincs olyan kultúra, ami asszimilálhatná a beérkező tömegeket.

Multikultúrális társadalom.

Uniformizált emberek.

Média, mint alapvető értékformáló. (az ember úgy élnek, ahogy a média szeretné...)


   Nietzsche fentebb már idézett könyvébôl a manipuláció mechanizmusa így
tárul elénk:
"Kellenek nékem, akik követnek, mivelhogy önmagukat akarják követni – és oda, ahová én
  akarom. ... Hogy sokakat elcsaljak az akolból e végre jöttem én. Hadd legyen haragosom a nép
   és a nyáj: hadd híjják a pásztorok rablónak Zarathustrát. (23.old)



Kopp Mária professzor szerint az ideális fogyasztó a közösségtől elidegenedett, elszakított, szorongó, magányos, akinek az emberi kapcsolatok is fogyasztási cikkek....az ilyen embernek mindent el lehet adni. Főleg azt kell nekik eladni, hogy mindez így van jól!



"Óriási erők tevékenykednek annak érdekében, hogy a modern társadalomban azt a bizonyos fogyasztói "egyenlétet" kialakítsák és fenntartsák. Mert ki az ideális fogyasztó? A közösségtől elszakított, magányos és szorongó ember, akinek az emberi kapcsolatok is fogyasztási cikkek, akik úgy érzi, hogyha jobb nőre, jobb kocsira, jobb arckrémre cseréli ki az éppen birtokában lévőt,ettől értékesebbé válik. Az ilyen embernek mindent el lehet adni."



Az Egyháznak semmi hatalma sincs arra vonatkozólag, hogy törvényeit erőszakkal betartassa, azt viszont joggal elvárhatja, hogy a hívőknek se legyen kötelező a liberális erkölcsi felfogásból következő utat járni, valamint hogy tanítását egyáltalán kifejthesse. Akik nem értik meg ezt, azok azért nem értik, mert gondolkodásuk egyre inkább a totalitárius rendszerek logikájához kezd hasonlítani. George Orwell (1903- 1950) írja az 1984 című, híres könyvében:

"A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik."


Szabadságunkban áll-e? Egyenlőre igen, de egyre többen -anélkül, hogy tudatában lennének- szembemennek azzal a ténnyel, hogy kettő meg kettő négy. Vannak, akik szerint nyolc, mások szerint öt, megint mások szerint három, és sorolhatnám a végtelenségig a sort. Ez a relativizmus és ebben az őrült világban kell nekünk az abszolút igazság mellett kiálljunk; tettekkel, szavakkal és cselekedetekkel egyaránt.

A tolerancia csupán önmagát tolerálja, és ilyen módon, bármilyen megdöbbentően hangzik is, alapjaiban a totalitárius rendszerek logikájával rokon. Totalitárius rendszer volt a kommunizmus, a nácizmus és a sztálinizmus



4. Az individualizáció káros hatásai a pszichére

Ha még azt sem hisszük el, hogy van Valaki (Isten) aki segíteni tud vagy egyáltalán azt, hogy segítségre szorolunk, mert félünk, szorongunk, akkor gond van. A nagy szabadosság ledönti a védelemre szolgáló korlátokat és ott marad az ember, mint lerombolt erősség, aki minden felé nyitott. Az abnormális és a normális felé is. A vallások svédasztaláról mindenki szabadon választhat. Szabad a vásár!

A mai ember szorong, depressziós, elidegenedik, ürességet tapasztal magában. A válás törvényesítésének a következménye az egyre több, magányos egyén. A kiútkeresés az önmegvalósítás jelszavát követve az indivualizáció útját járja. 

Az individuális létünk nem függetleníthető családi, közösségi valamint természetfeletti dimenzióitól.



5. A házasság és családok válsága

A házasság valaha szilárd és kikezdhetetlen közösségi forma volt. Nyugati kultúránkban ma egy elkötelezetséget kerülő, instabil kapcsolatot jelent. A próbaházasság gondolata már Nietzsche- nél is megjelent:

 "A rosszul párosítottakat mindig a leggonoszabb bosszúvágyóknak látám: mindenkin megtorolják,
hogy már nem futkoshatnak külön-külön. Ennek okáért akarom, hogy a becsületesek így szóljanak   egymáshoz: “most szeretjük egymást: lássuk, hogy megőrizzük szeretetünket! Avagy ígéretünk bal-látás volna?” – “Adjatok nékünk haladékot és rövid házasságot, hogy lássuk, vajon rátermettünk-e a nagy házasságra! Nagy dolog az, mindig négyszemközt lenni!” Im-ígyen szól a
 tanácsom minden becsületesnek; és ugyan mi lenne szeretetem az emberfölötti emberhez és minden   eljövendőhöz, ha mást tanácsolnék és beszélnék!
(284-285.old.) 

XIII. Leó pápa így figyelmeztet a változások veszélyeire: 

"Ekképp rohamosan oda jutnak, hogy a házasság mivolta s lényege egészen meg fog változni, s nem   lesz egyéb állhatatlan s ingadozó viszonynál, melyet majd a bűnös kéjvágy megteremt, majd a változó fölbont."
(Humanum Genus 21.) 

"Mint ugyanis más alkalommal kimutattuk, a házasságot minden nép mindig szent, és vallási
intézménynek tekintette, melynek kötelékét fölbontani tiltják a törvények. Kimutattuk, hogy ha szabad a házasságot felbontani, szükségképp megzavartatik a családi élet, s folytonos viszályok színterévé válik; elveszti méltóságát a nô, és bizonytalanná válik a gyermekek sorsa."
(Humanum Genus 24.) 

A stabilitásukat vesztett családokban bizonytalanná válik a gyerekek sorsa.




6. Abortusz

Ma egyáltaán nem evidens, hogy esélyt adunk-e a gyermekek megszületésének. 
Alacsony a születésszám. Az magzat elhajtásból következő depresszióról és bűntudatról ma keveset beszélnek. Pszichiáterek igyekeznek gyógyszerek segítségével elaltatni a lelkiismeretet, ez a kezelés ilyen esetekben. 


Két II. századi őskeresztény irat tanusága az Egyház tanításának változatlanságáról:

"Az utasítás második parancsa így szól: Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg, ne kívánd azt, ami felebarátodé." (Didakhé II. 1.2.)

A hippokrateszi eskü szövege:

"Senkinek nem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri és erre vonatkozólag még tanácsot se adok.     Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához."


Nietzsche így fogalmazta meg egy másik írásában (Bálványok alkonya, avagy milyen is a kalapácsos filozófia -1895): 

"A beteg ember a társadalom parazitája. A társadalomnak a lehető legnagyobb megvetéssel kell tekintenie arra, aki az orvosoktól és speciális kezelésektől való gyáva függés állapotában tovább vegetál, miután az élet értelme, az élethez való joga elveszett. Az orvosoknak eme üzenet közvetítőinek kell lenniük - többé nem orvosságot kell felírniuk, hanem minden nap egy friss adag undort kell beadniuk a pácienseiknek. Egy újfajta felelősséget kell létrehoznunk, az orvosét - a degenerált élet könyörtelen elnyomásának és kiküszöbölésének felelősségét, minden olyan esetben, amikor magának az életnek, a felemelkedő életnek, legmagasabb rendű érdekei ezt megkívánják."


7. Apátlanság kora

 Tringer László professzor, Az apa- szimbólum hanyatlása című tanulmánya:

"Önjelölt próféták, guruk, álvallások kínálják portékáikat, amelyek vagy a nárcizmus tömjénezését szolgálják, vagy a neurotikus állapotra kínálnak gyógyírt. Robbanásszerűen növekszik a pszichoterápiás módszerek száma, amelyek terápiás futószalagjaikon egy tökéletesebb személyiséget vélnek előállítani. Gyógyszergyárak kémiai enyhületet ígérnek az apátlanság okozta tengernyi szenvedésre. Különféle szolgáltatások kínálják 'csomagjaikat', amelyek megoldást ígérnek minden problémára, amelyek végső forrása a személyen belül rejlik. Az apátlan nemzedék védtelen és kiszolgáltatott. A gravitáció megkérdőjelezhetetlen és csalhatatlan iránya helyett a súlytalanság állapota következettbe: a gyökér nem tudja, honnan ered, a szár alaktalan, torz formákat ölt. Az apátlannak gyökere nincs, törzse a szeleknek engedelmeskedve hajlong jobbra-balra. Az apa fogalma végső soron a cselekvések másra utaltságát, tehát a morál princípiumát jeleníti meg. Az apátlan nemzedék önazonosságát, cselekvéseinek vezérlését a morál helyett a jog és a pszichológia vonja uralma alá."



8. A személyiségzavarok kora

 A személyiségzavarok azonban egy alacsonyabb személyiségfejlődési szinten való megrekedést jelentenek, amelynek egyik jellemző oka a kora gyermekkor mélyreható szocializációs zavaraiban, a hiányzó vagy nem működő szülői szerepekben lelhető fel.


"Feltételezhető, hogy a modern világ jellegzetességei (egyik oldalon): állandó rohanás, fokozott stressz, szorongás, a létért való folyamatos, kiélezett küzdelem, (másik oldalon): a végletekig fogyasztásorientált szemléletmód, a kulturális elsivárosodás és a helyén megjelenő sablonos tömegkultúra, a karrierizmus, az anyagi jólét és a közvetlen örömszerzés mint életcél, mind-mind kiváló táptalajt nyújtanak ahhoz, hogy az elkövetkező nemzedékekben a személyiségzavarok aránya még nagyobb legyen."

(Tringer László, Sümegi András, Boldizsár Ferenc: Személyiségzavarok középpontban)




9. Homoszexualitás



10. Szenvedélybetegségek


"Az ember Isten akart lenni, és íme egy rajta kívülálló erkölcsi törvény értelmében csakhamar mélyebbre zuhant a saját valóságos természeténél."
(Charles Baudelaire: Mesterséges menyországok)

"Fűzzem még hozzá, hogy a hasis, mint minden magányos játék, az egyént haszontalanná teszi az emberek, a társadalmat pedig feleslegessé az egyén számára, arra késztetve, hogy szünet nélkül csodálja önmagát, és napról napra közelebb taszítva ahhoz a csillogó örvényhez, ahol Narcissus- arcában gyönyörködhet?" (69.old.) 

"A hasis fogyasztása kizárja, hogy bármilyen állam értelmesen fennmaradhasson. Nem lennének sem harcosai, sem polgárai. Valóban, az ember számára tilos, elfajzás és szellemi halál büntetésének terhe alatt, hogy létének elsőrendű feltételeit összezilálja és a képességei és környezete között fennálló egyensúlyt felborítsa. H
a léteznék egy olyan kormány, amelynek az volna az érdeke, hogy alattvalóit tönkretegye, nem kellene mást csinálnia, csak a hasis élvezetét szorgalmaznia." (226.old.) 


11. Öngyilkosság, eutanázia


"Mert a világ többi része tündöklő fényben ragyogott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának. Csak rájuk borult mélységes éjszaka- képe annak a sötétségnek, amely rájuk várt. De a sötétségnél is jobban terhére voltak önmaguknak."
 (Bölcs 17:19)
  

  "Szerteágazó kutatásokból leszűrhető egyöntetű vélemény, hogy az öngyilkosság a személyiség kóros fejlődésének folyamatát zárja le. A család, mint elsődleges mikroközösség - hiányosságai, működészavarai jelentik témánk szempontjából a legsúlyosabb kóroki tényezőt. A szakirodalom szerint ugyanis az öngyilkosságot elkövetők zömének személyisége már a korai gyermekkorban sérült az elszenvedett traumák, megfosztások, arány tévesztések, alkalmatlan szülői-nevelői attitűdök következtében. Így az érintettek énfejlődésében visszamaradások, kóros rögzülések alakulnak ki, amelyek megakadályozzák az érett, autonóm, öröm- és munkaképes, azaz egészséges személyiség kibontakozását Ugyanakkor a különböző devianciaformák közötti átfedésekre utal a szakirodalom azon megállapítása, hogy az öngyilkosság elkövetése minden devianciaformában gyakoribb, mint az átlagnépességben. E megállapítás a patogén gyermekkori szocializáció során kialakult úgynevezett atípusos személyiségzavar, mint sajátos prizma jelentésére utal, amelynek, úgy tűnik, egyik lehetséges fénytörése a "meghívott halál."
(Kovács Zsolt: Játék a halállal)



Következtetés: a liberalizmus gyümölcsei magukért beszélnek...
A szexuális forradalom anno szabadságot, boldogságot ígért. Ha körbenézünk a világban, láthatjuk, hogy nemhogy szabad embereket nem adott, sőt, ellenkezőleg! Az emberek a saját vágyaiknak, testi ösztöneiknek vannak kiszolgáltatva, rabszolgák, a saját szenvedélyeik rabjai! Ez a gonosz-féle "szabadság", amely valójában lelki megkötözöttség. 

Nietzsche hullámzó lelkiállapotban, főleg elmegyógyintézetben írta műveit. Tanai az egész világon eluralkodtak. Szinte mindenki szerint egészséges, normális, a társadalomra jótékony hatású a relativizmus és a toleralizmus, mely szerint az egyes embereknek más és más az abszolút jó (leginkább önközpontú vágyaik kielégítése céljából, nem a közösség épülésére és az Élet elfogadására). 

Tulajdonképpen világszinten elterjedt egy elmebeteg ember tézise, aki szerint nincs is út, amin haladnunk kellene. 

Nem őrület? 



Ajánlom:




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok