2018. 09. 17. hétfő: Mi a fontosabb? Elérni a bikini formát vagy részt venni a teremtésben?

Jól olvastad a címet. Szerintem ez egy nagyon is említésre méltó téma. Annyi nőt, asszonyt (és feminim férfit is) érint ma a testkultusznak való túlzott hódolás, a saját testük bálványozása, "arany borjúként" való imádata, hogy érdemes róla beszélni. A csapból is az folyik, hogy ki mennyit fogyott, milyen diétát követ, hova jár edzeni, hogy milyen plasztikai sebészeti beavatkozáson van túl, milyen kozmetikai szereket használ, hogyan sminkel stb... stb...


,,A 'lelki ember' helyett a 'testi ember' építése a cél, ami a halálba vezet, mind a földi, mind a túlvilági életben. Az egészségkultusz is bálvány lett, a túl sok tisztítószer, mosdószer, illatanyag, sprayk használata egyes kutatások szerint növeli a rák esélyét. Az élelmiszeripar ízfokozói és kemikáliái hasonlóan tönkreteszik a gyomrot, és ennek kiindulópontja az élvezetekre épített élet, a fő bálvány, ami egyenesen visz az orvoshoz.  Van, akinek az édesség élvezete a fő istene, amitől rogyadoznak a polcok, ugyancsak ugródeszka az orvoshoz. A net élvezete is sok betegséghez vezet, elmagányosodás, mozgásszegény életmód, zárt szobai levegő, mind pszichés, mind testi betegségeket okoz.  Minden függőség, egy új bálványhoz való ragaszkodás az orvosi rendelőbe vezet.,, 
(Pók Katalin: Tízparancsolat és keresztény demokrácia)


Már hallottam olyan nőket beszélni, akik azért nem szoptattak, mert meg akarták őrizni a mellük feszességét. Ez egy feje tetejére állított világ, amiben ma élünk. Ha 50 éve valaki ilyet mondott (volna), biztosan azt gondolták (volna) róla, hogy nem normális, pszichésen beteg, hogy valami nincsen rendben vele. (egyébként ezt gondolták azokról is, akik 20- 25 éves korukra vénlányok vagy agglegények maradtak)





A mell ma a szex szimbóluma, nem az anyaságé. Legalábbis ezzel a hazugsággal bombázza a média korunk társadalmát. A mell rendeltetését tekintve csecsemő táplálásra lett megalkotva, nem elsősorban hódításra. Ma az emberek nem tudják elfogadni, hogy az idő telik és senki sem lesz fiatalabb holnap vagy tíz év múlva. Az egész szépség- és fitneszipar arról szól, hogy próbálj fiatal-, vonzó maradni, mert ez kulcsa az érvényesülésnek, mivel ma legtöbben a külső alapján választanak társat, illetve ez alapján ítélnek, nem pedig a belső értékek, erények alapján. Mindezek mozgatórugója az elmagányosodástól való félelem. Valahol érzik az emberek, hogy lehetetlen, hogy vége legyen egyszer az életnek. Csak ők itt a Földön képzelik el az örökkévalóságot, amit lehetetlen kivitelezni, hiszen a test és ez a világ is múlandó.


Istennek is és az ördögnek is van terve a testünkkel. Lehet mások (és magunk) számára áldás és átok is az, amit teszünk a testünkkel. Részt vehet a testünk a teremtésben, de lehet az anyaméhünk temető is. A fogamzásgátló szerek korai abortuszt okoznak, mivel nem engedik beépülni a méhfalba a már megtermékenyített petesejtet. Ha önző, rossz célra használjuk a testünket, akkor ezzel megbetegítjük. A bűn zsoldja ugyanis a halál. Ha bűnben - a szenvedélyeink rabságában- élünk miért csodálkozunk azon, hogy rákosak vagy nemi betegek leszünk? 


Istennek terve van a testünkkel. Testünk egy megszentelt hely, ahol Ő lakik. 


"Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük."
(Zsoltárok 139:16)


Testünket ellenőrzés alatt kell tartani. Nem vagyunk állatok, hogy ne lennénk képesek kontrollálni az ösztöneinket, vágyainkat. Nem vállhatunk a szépség-, az alkohol-, az életmódváltás-, a diéta-, a dőzsölés-, a bújálkodás-, a testépítés rabjaivá. Ezek mind szenvedélyek, a testünk kívánságainak rabjaivá tehetnek minket, ha nem figyelünk. Mindent szabad nekünk, de nem minden válik a javunkra. Főleg akkor nem válik a javunkra, ha Isten fölé helyezzük őket, ha már például fontosabb az, hogy egy sporteseményen részt vegyünk vasárnap, mint a Szentmisén való részvétel. Ha mondjuk az esti Rózsafüzér elimádkozása helyett konditerembe megyünk. Onnan lehet tudni, hogy valami a bálványunk, hogy ha valami oknál fogva nem gyakorolhatjuk őket, akkor ingerültté válunk, illetve sok időt elvesznek és főleg onnan, hogy több időt szánunk rájuk, mint Istenre.


"Mindent szabad nekem, de nem minden használ. Mindent szabad nekem, de ne válljak semminek se a rabjává. Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. Vagy nem tudjátok, hogy a testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert -amint az Írás mondja- "lesznek ketten egy testté". Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek lévő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatoké vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben."
(1 Korintusiakhoz 6:12- 20)


Mivel Isten a legjobbat akarja nekünk, ezért amit tilt (pl.: a paráznaságot), azt okkal teszi. Parázna viselkedéssel ártunk a testünk és lelkünk ellen is, egyszerre. Isten nem akarja, hogy meghaljunk, ezért fektetett le korlátokat, amik a mi védelmünkre szolgálnak. A paráznaság bűne a szentségi házasságon kivül megélt szexuális aktus (pl.: házasságkötés előtti aktus vagy házasságtörés), illetve a csak polgárilag megesküdt párok nemi élete. 


Jézus jelen van a szentségi házasságban, mint harmadik fél. Megáld minket, támogat, segít, kegyelmeket és védelmet ad. Vele nem lehetetlen a házastársi hűség megtartása és az évtizedekig tartó szövetség fenntartása. Sőt! Amíg a világiak párkapcsolatai 2-3 év után mélyzuhanásba kezdenek, addig állíthatom, hogy tíz év házasság után is mélyül a házaspárok kapcsolata. Miért? Mert nem csupán testiségekre, élvezetekre, önkielégülésre alapul, hanem lelki kapocs is, amelyet Isten megáldott. Ő tartja egyben, nem mi, gyarló emberek. Ő nem akarja, hogy meghaljunk a bűneink miatt és örökre elvesszünk. A legtöbb ember annyira akarja -sokszor a tudtán kívül- a saját kárhozatát, hogy ezért vész el.



"A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják."
(Bölcsességek 2: 24)


Ma a paráznaság egy nagyon felkapott a bűn. Azért, mert ezáltal gyors kielégülést, boldogság fröccsöt kaphatnak az emberek. A probléma az vele, hogy rövid távú kielégülést ad. Nem tölt be hosszútávon, nem nyújt tartós örömöt, megelégedést. Az emberek keresik a tökéleteset csak az a baj, hogy rossz helyen. A másik ember csak egy másik teremtmény, nem tud minket boldogabbá tenni hosszútávon. Egyedül Isten tud és a Szentségek. Ha visszagondolok eddigi életemre, a legboldogabb perceim, óráim mindig egy Szentséghez kötődtek. A keresztelkedésem (felnőtt megtérő vagyok), az egyházi esküvőnk, a gyermekeink keresztelői, amikor magamhoz vehetem az Eucharisztiát. Nem okozott tartós örömöket viszont semmiféle földi dicsőség. Sem a diplomaosztóm, sem a lefutott maraton és félmaratonok, sem egy jó munkahely megszerzése.


Azért nem nehéz hűségesnek maradni a házasságban, mert az Igazi, a Nagy Ő maga Krisztus és Őt úgymond már megtalálta az ember lánya, ha megtért. Nem kell tovább keressen! A férjeink hiányosságai pedig azt a célt szolgálják, hogy mi erényesebbekké válhassunk. Tőle nem várom el, hogy engem maradéktalanul boldoggá tegyen, hiszen erre én sem vagyok képes őfelé. Ettől függetlenül a legjobb párkapcsolatom a férjemmel megélt! Nem azért, mert ő tökéletes. Senki sem az. Hanem azért, mert kézzel fogható Isten jelenléte köztünk és az áldások is. Sokan el sem tudják képzelni, hogy mennyire összehasonlíthatatlanul jobb egy szentségi házasság, mint egy parázna párkapcsolat. Mi Istennek áldozunk, ők meg a Sátánnak. Hogyan lehetne jobb valami, aminek a célja a pusztítás?


A világiak folyamatosan sérülnek lelkileg a bűn (a paráznaság) által. Mindenkinek volt már szakítása, gondolom. Ez egy borzasztóan fájdalmas dolog, ahol mindkét fél sérül. Isten nem akarja, hogy nekünk rossz legyen, hogy minket fájdalmak érjenek. Ha mégis előfordul, hogy ez megtörténik az azért van, mert még jobbat akar kihozni ebből a helyzetből! 
A házasságban (ahol Krisztust követik és a lelkiismeretük szavát) megélhetjük azt, hogy nem kell attól féljünk, hogy elhagy a másik. Nem kell attól sem tartsunk, hogy keres egy másikat, ha a várandósság alatt felszedünk néhány kilogrammot és már nem úgy nézünk ki mint egy 20 éves. Félreértés ne essék! Nem vagyok az ápolatlanság, egészségtelen életmód híve! Ezek lényeges dolgok, de nem szabad, hogy ezek a bálványaink legyenek és fontosabbá váljanak, mint az, hogy beteljesítsük Isten tervét az életünkre nézve!


Az nagyon szomorú, ha valaki azért nem vállal gyermeket (vagy nem gondoskodik róla kellőképpen, lásd: nem szoptatja), mert félti az alakját vagy éppen azért, mert szerinte akadályozó tényező a gyerek a karrier építésben. Számos példa van erre. Nézzük meg a verseny sportolókat vagy a testépítőket (egyre több a nő is köztük a nemek felcserélődése óta...) vagy azokat, akik 30- 35 évesen sem érzik magukat érettnek egy gyermek szüléséhez. Tulajdonképpen azt súlykolja a világ, hogy örökre fiatal maradhatsz, ez "fejben dől el". De ez hazugság! Az óra ketyeg, különösen a nőknek ketyeg! Nem mondom, hogy mindenki szüljön gyereket. Talán jól is van ez így, hogy a pogányok nem akarnak a teremtésben részt venni. A saját családjukat ölik így ki. Még háború sem kell hozzá! Menjenek csak a saját butaságuk felé! Isten megengedi nekik...


Nem gondolom, hogy bárki is lenne, aki a halálos ágyán azt siratná, hogy miért nem épített nagyobb karriert. A legnagyobb hazugság napjainkban, hogy van időnk, hogy örökké fiatalok lehetünk, hogy nincs halál, hogy halálunk után újrakezdhetjük (tévesen a reinkarnációba vetett alaptalan hit) vagy egyszerűen csak semmivé leszünk.
Barsi Balázs atya szokta mondani rendszeresen, hogy a mai ember annyira eltávolodott az igazságtól, önmaga valóságától, hogy elfelejtette azt, hogy örökkévaló lelke van. 


Ma egy jópofa, cuki dolognak tartják, ha valaki nem akar felnőni és még 35 évesen sincs családja. Egy 50 éve még szégyen volt a vénlányság, ma már trendi, menő a szingli lét. Milyen sokat változott a világ! Eközben a természet rendje nem változott...


Egyébként -visszatérve a korábbi gondolatmenethez- annyira jól működik a női test, hogy szoptatás alatt a várandóság előtti alakunk sokkal gyorsabban visszanyerhető, hiszen a tejtermelés rengeteg energiát ígényel. Akár napi 500 kcal zsírt elégethetünk szoptatáskor és a méhösszehúzódást is segíti, azaz laposabbá válik a hasunk tőle, rövidebb idő alatt. Plussz erősíti a kötődést a baba és a mama között, valamint ellazít és boldogság hormont termel.


Azzal sincsen semmi baj, ha nem úgy nézünk ki a negyedik X- hez közeledve, mint 20 évesen. Ez így normális! Ne a világhálón fellelhető topmodellek retusált képei legyenek a motivációink!

Ne testi tökéletességre vágyjunk! 
Vágyakozzunk lelki tökéletességre!
Legyenek a szentek a példaképeink! 

Ne a topmodellek, akiknek a képeit tíz év múlva megnézhetjük. Nagyrészük kábítószerfüggő és gyorsan leépülnek, miután a csúcsot elérték szakmailag.


Egyszer láttam egy sugárzóan szép apácát, a megtérésemet követve. Semmi smink sem volt rajta. De a szeméből látszott az a végtelen békesség és öröm, amit sosem felejtek el! A szépség nem a külsőnél kezdődik. Ne legyünk olyanok, mint a világ! 


A testünk sorsa a menyország. Mi, katolikusok Krisztus földi tagjai vagyunk ebben a fizikai világban. Feladatunk, hogy Őt dicsőítsük meg, hogy szeressünk, ápoljunk, gondozzunk, építsünk, részt vegyünk a teremtésben és az életet szolgáljuk. Sokkal magasztosabb cél ez, mint az áhított súly elérése vagy egy vállalkozó cégénél egy karrier építése, amire idős korunkban már senki sem fog emlékezni. Valójában Isten sem a földi karrierünk alapján fog minket megítélni. Nagyon szép, ha valakinek segítő szakmája van, mondjuk orvos, de ha ezalatt szintetikus hormonokkal akadályozza meg a nem kívánt tergességet, az életellenes cselekedet, bármennyi életeket is ment meg a hivatása által, ennek oltárán a saját utódainak esélyt sem ad az életre.



Ami leginkább romboló hatású a testünkre, lelkünkre nézve egyaránt az a paráznaság. Az alkalmi szexuális kapcsolat is egy felbonthatatlan "egy test" szövetséget jelent. A szex komoly dolog, általa érzelmi- lelki kötelék alakul ki a felek között. Olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek mélyítik a kötődést. Ezért is annyira fájdalmas egy szakítás, elválás azok számára, akik már együtt voltak, házasságon kívül. Ha nem vagyunk házasok, nem ígérünk a másiknak semmit sem, csak azt, hogy amíg jól érezzük magunkat vele, addig tart a kapcsolat. Tulajdonképpen tárgy szintjére süllyesztjük így a másikat. Ő, a mi boldogságunkat szolgálja, amíg nekünk az megfelelő. Sokan azért nem is tudnak már hosszútávú kapcsolatot kialakítani, mert minél több kapcsolaton vannak túl, annál inkább gyengül a "kötődési hormonok" működése. 2- 3 év után már más kelti fel az érdeklődésüket, mert ez az az időszak, amikor meg kell dolgozni a kapcsolatért és már nem csak a rózsaszín világot látjuk a párunk körül. 


Hiszek benne, hogy vannak még párok, akik a biztonságot keresik, a szeretetteljes, hosszútávú kapcsolatot, nem csupán az öncélú élvezeteket és a másik tárgy szintjére való ledegradálását. Főleg a nőkre van most "rossz" világ, hiszen mióta mindent megmutatnak magukból a kihívó öltözködés és mértéktelen smink által, a férfiak csak mint önkielégítésre szolgáló "tárgyakként" néznek rájuk és kezelik őket. Ma teljesen normális és elfogadott dolog, hogy abortuszra elkíséri valaki a párját, ahelyett hogy vállalná a felelősséget a tettéért és dolgozna a leendő családjáért. De bíznunk kell Istenben, hogy ebből a helyzetből is valamit meg szeretne mutatni, ha már az emberek nem az Életet választják. 


Nekünk ki kell állnunk az Élet mellett! Akkor is ha bolondnak néznek! Tőlem már kérdezték, hogy tudom- e, hogyan történik a fogantatás. Egy angol nővér úgy gondolta, hogy azért van négy gyerekem, mert nem tudok róla, hogy alakul ki az élet. Szerintem pedig ő nem tud arról, hogy korai abortuszokat okoz a fogamzásgátlószer használattal...
Nem gondolom, hogy szégyen, ha nem ölöm meg a gyerekeimet!
Az igazságot elhallgatják sokak elől ma. Ha keresztényként ismerjük az igazságot egy helyzetben, kötelességünk beszélni róla. A mulasztás is bűn. Akkor is beszéljünk, ha kinevetnek és ódivatúnak tartanak. Ez a minimum, amit Krisztusért el kell viseljünk. Ajánljuk fel a rágalmazóinkért a minket ért atrocitásokat! 


Tulajdonképpen néha egy kicsit félve mondom már ki, hogy az ötödik gyermekemet hordom épp a szívem alatt. Ha kérdezik, hogy első baba-e -amit elég sokan megkérdeznek-, csak annyit szoktam mondani, hogy "nem". Ha normálisabb emberrel állok szemben, szoktam mondani, hogy "ötödik". Múlt alkalommal is egy idősebb nővér vizsgált meg és mondta, hogy neki hét testvére van. Rokon lélekre találtam, éreztem. Ő tudta, hogy ez a világon a legtermészetesebb dolog, hogy megszülöm a gyerekeimet. Talán örült is, hogy van még ilyen (mások által bolondnak titulált) anyuka is ebben az őrült-, önző világban. 
Szerintem ez a legszebb és legnehezebb hivatás is egyben, és én boldog vagyok, hogy alkalmasnak találtattam erre a feladatra, vagyis hogy kaphattam hozzá talán tehetséget valamelyest. Sokszor érzem, hogy ez már réges régen nem az én erőm...


Bízom benne, hogy még ebben a világban is a példáinkkal vonzóvá tudjuk tenni az erkölcsös, vallásos életet. 
Csak ne a test szerint éljünk. Legalább mi ne! A tömeg úgy él, mintha az ő útjuk lenne az egyetlen lehetséges választás. Elhallgatnak, elferdítnek igazságokat, amelyeket a kiválasztottak közül is elfogadnak néhányan.
Ne higgyünk a fogyasztói társadalomnak!
Testies dolgok nem hoznak tartós békét, örömöt, megelégedést. 



- A szex, mint lelki kötelék




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok