Szentségi Házasság

Isten a végsőkig elmegy, hogy visszavezessen minket az égi hazába. Emberré lett értünk. Megvetett volt, földi élete során sokat kellett szenvednie. Vállalta, Értünk. Mindannyiunkért. Az az igazi barát, társ, aki életét adja másokért. Ha körbenézünk és magunkba, sokszor egészen más személyektől, dolgoktól várjuk a megelégedettséget. Isten örök, sosem változik. Aki benne bízik, halála után is Vele marad. Ma azt ünnepeljük, hogy Isten mindenkinél jobban szeret minket. A Szűz Anya szeretete pedig sokkal, de sokkal mélyebb, önfeláldozóbb, mint a legjobb földi édesanyáé. Aki benne bízik, hozzá imádkozik, már nem árva többé, már nem elvált szülők gyereke többé, már nem elutasított többé, hanem Isten csodálatos és megismételhetetlen gyermeke. Isten megbocsájt nekünk, hetvenhetedjére is, századjára is! Mi is bocsássunk meg embertársainknak ezzel a nappal kezdődően, teljes szívből. Ajánljuk fel a nehézségeinket, gondolatainkat, cselekedeteinket értük, mert nem tudják, hogy mit tesznek...

Advent a bűnbánat ideje, felkészülés Jézus eljövetelére. Ahhoz, hogy a szívünkbe tudjuk fogadni Őt, el kell szakadnunk a világias dolgoktól, mindentől és mindenkitől, aki elfordítja a figyelmünket az égiektől.  Keresztelő János nem járta az országot, hanem a pusztában élt és a Jordánnál keresztelt. Bűnbánatra ösztönzött, az Úr eljövetele előtt. A puszta szimbólikus jelentéssel bír, jelentheti azt a sivárságot, azt a lelki kiüresedést, amit el kell érjünk, mielőtt Jézussal találkozunk.  Csak akkor tud minket betölteni, kegyelmeivel elhalmozni, ha nincs Nála fontosabb számunkra, ha Hozzá képest minden és mindenki csak másodlagos, ha nem tapadunk földi, múlandó dolgokhoz. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a földi életünk véges és semmi az örökkévalósághoz képest, akkor már nem fogjuk hajszolni a földi kényelmet, meghajolva és imádva ezáltal a Sátánt. Hogyan tudjunk kiüresíteni magunkat? Ezt a mai ember nem is érti. Minden boldogságot, kiteljese...

K ép: Carl Heinrich Bloch Előre is köszönöm, ha megosztjátok a blog bejegyzéseimet! Az a helyzet, hogy erősen megcsappant az olvasóim létszáma. Nyílván valamin változtatnom kell, de ez nem igen befolyásol, továbbra is szeretném magamból kiírni azokat a dolgokat, amelyekre úgy érzem elhívást kaptam. Mindezt nem a népszerűség iránti vágyból teszem (megcsapott ennek a szele is anno egy rövid ideig), hanem azért hogy minél többekhez eljusson az Örömhír és a családot magát ne csak támadás érje, hanem védelem is. Mindezt önzetlenül, teljesen ingyen, a szabadidőmben teszem, Isten nagyobb dicsőségére. Őszintén, elég nehéz terjeszteni a blogomat, hiszen nem vagyok fenn a legnépszerűbb közösségi hálón már jó ideje. Egyszerűen meguntam, nem éreztem hogy jó hatással lenne az életemre és időrabló is. Szabadságot érzek nélküle. De tudom, hogy sokan ott élik a szociális életüket. Szóval, ha úgy gondolod, hogy érdemes megosztanod a blogomat, akkor kérlek tedd meg. Köszönöm! Bevallo...