2018. 12. 24., hétfő: A mennyei dicsőségből közénk jött

Isten a végsőkig elmegy, hogy visszavezessen minket az égi hazába.
Emberré lett értünk.
Megvetett volt, földi élete során sokat kellett szenvednie. Vállalta, Értünk. Mindannyiunkért.
Az az igazi barát, társ, aki életét adja másokért.

Ha körbenézünk és magunkba, sokszor egészen más személyektől, dolgoktól várjuk a megelégedettséget.
Isten örök, sosem változik. Aki benne bízik, halála után is Vele marad.

Ma azt ünnepeljük, hogy Isten mindenkinél jobban szeret minket. A Szűz Anya szeretete pedig sokkal, de sokkal mélyebb, önfeláldozóbb, mint a legjobb földi édesanyáé. Aki benne bízik, hozzá imádkozik, már nem árva többé, már nem elvált szülők gyereke többé, már nem elutasított többé, hanem Isten csodálatos és megismételhetetlen gyermeke.

Isten megbocsájt nekünk, hetvenhetedjére is, századjára is! Mi is bocsássunk meg embertársainknak ezzel a nappal kezdődően, teljes szívből. Ajánljuk fel a nehézségeinket, gondolatainkat, cselekedeteinket értük, mert nem tudják, hogy mit tesznek. Sokszor mi magunk sem tudjuk, Jézus nélkül.

Kérjük Őt, hogy mindig világosítsa meg az utunkat, hogy Őt tudjuk követni!

Adjunk hálát Neki az életünkkel!
Köszönjük meg a Szűz Anyának, hogy vállalta értünk a szenvedéseket és elfogadta Isten megváltó tervét! Adjunk hálát Neki, hogy nem a könnyebb utat választotta!

Áldott Karácsonyt!