2019. 01. 17., csütörtök: Környezettudatos és felelősségteljes gyermekvállalás...


Nagyon divatos ma a vegán életmód meg még rengeteg más táplálkozási irányelv, életvezetési stílus, környezettudatosság. Van mindezeknek jó oldaluk is, de az az érzésem, hogy kicsit túl van ez már misztifikálva. Ki merem mondani, hogy bálvánnyá vált a Föld nevű bolygó, mint élőhely imádata, ugyanúgy ahogy a testkultusz, a netkultusz, a sztárkultusz is. Cél, hogy a legeslegjobban érezzük magunkat itt, amíg csak lehet és erre megtaláltuk a módszert is, ami a környezettudatosság. Nem támogatom egyik végletet sem, nem mondom, hogy szemeteljünk és azt sem, hogy életünk legfőbb célja a környezettudatosságban kimerüljön. Azzal tudnék vitatkozni, hogy sokan ma jobban védik az állatokat, mint az anyaméhben fejlődő, még meg nem született-, de már életképes-, örök lélekkel megáldott magzatokat. Dehát a világ a feje tetején áll, szóval már meg sem kell lepődni az ilyen és az ehhez hasonló hozzáálláson.

De amikor azt hallom, hogy valaki azért nem szül -több- gyereket, mert nem akarja, hogy a csodás Földünket további szennyeződés érje, akkor kerekedik a szemem rendesen. Tisztázzuk a dolgot. A Föld egy teremtett dolog, nem Isten! Tehát véges! Nem örök! Nem tudja önmagát megújítani! Megállíthatatlanul "öregszik", amíg Jézus újra el nem jön és mindent újjá nem teremt. Az ember rengeteg tudásnak a birtokában van ma, lehetne akár környezettudatos is, olyan szinten, hogy lassítsa az élőhelye pusztulását, de a pénz az úr! A másik népszerű bálvány. Szinte kivétel nélkül mindenki leborul előtte, keresztények is, és gyermekeket áldoznak fel az oltárán. Már nem állatáldozat van, mint az Ószövetségben. Az emberek nem is értik, hogy a szegénység egy hatalmas segítség ahhoz, hogy Isten közelében tudjunk maradni. A gazdagnak pedig olyan nehéz bejutni a mennybe, mint a tevének a tű fokán. 
Nézzük meg az ég madarait. Nem gyűjtögetnek. Isten adott nekik élőhelyet, élelmet, meleg tollazatot.


Jézusnak volt csillivilli háza? Sportautója? Luxuscikkei? Millió ruhája, pompás ételei? Nem! Példát mutatott nekünk arra, hogy ne földi kincseket gyűjtsünk, amit a rozsda megesz, ami elfogy, elmúlik, nem örök.

Egyébként már rég lehetnének elektromos autók, amik cseppet sem szennyeznék a környezetet, de még várni kell a széles körű elterjedésükre néhány évtizedet, amíg el nem fogy a kőolaj... Hamarosan elfogy, úgyhogy majd akkor már nem lesz olyan megfizethetetlen egy elektromos autó. Még így is marha jó üzlet lesz az, hogy az egész világ áttér erre a típusú személygépjárműre.
Szóval a Föld egy teremtett dolog. Véges a létezése. Lehet védeni és kell is, de bálványozni, imádni miért kellene? Hiszen nem Isten! A Föld fontosabb ma sokaknak, mint Isten képmása, az ember. Egy teremtett, véges dolog fontosabb, mint Isten terve az emberiséggel? Az állatok védelme fontosabb, mint a fajfenntartás? Az állatokat Isten azért teremtette, hogy elfogyasztjuk őket, és hogy segítségünkre legyenek a házőrzésben, a földművelésben, a vadállatok elleni védelemben, nem pedig azért, hogy kiváltsuk velük az utódainkat. Mennyivel könnyebb egy kisállattal! Lehet manipulálni, mindig engedelmes, szerető és körülrajong minket. 
Megmondom őszintén több kutyás párral találkozom mostanában a parkban, mint gyerekes családdal...
Van aki babakocsiban tolja őket...
Vajon meddig tűri még Isten ezt az őrületet?
Mikor jön már el végre? 
Már nagyon várom, akkor is ha valószínűleg minden térd meg fog remegni az eljövetelére. Az enyém is.


Miért kevés a gyerek ma? Ki áll mindezek mögött? Szándékosan úgy forgatva az eseményeket, az emberek motivációit, hogy ne legyen többé ember a Földön?
 Egy valaki van, aki gyűlöli az embert, ez pedig a Sátán. Azért gyűlöl, mert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket és azért, mert irígy ránk, nem akar szolgálni. Teremtmények vagyunk. Mégis hogy jövünk ahhoz, hogy döntsünk élet és halál fölött? Aki istent játszik, az nem más, mint a gonosz és a csatlósai meg azok az emberek, akik őt szolgálják és imádják. Az ő céljuk, hogy megteremtsék a földi jólétet, a földi paradicsomot, itt és most. A zsidók is erre vágynak. Pedig Jézus nem egyszer elmondta, hogy az ő (és az övéinek) az igazi hazája nem evilágból való.
Sikerült az embereket átvernie a Sátánnak azzal a tévedéssel, hogy az anyagi jólét, a kényelem, a könnyű élet ad boldogságot, nem pedig a nagy család, a munka, az áldozathozatal. Sikerült neki elérnie, hogy az emberek nem vállalnak utódokat, így fogy megállíthatatlanul a Föld népessége. Hazugság, amit a túlnépesedés problémájáról állítanak!
Kevés az orvos is, mert az emberek nem igazán választanak ma segítő szakmákat. A legtöbben a kereskedelmi szektorban dolgoznak, mert ott jobbak a fizetések.



Isten azonban mindig bölcsebb minden teremtményénél! Visszatérve a népesség fogyásra, biztos vagyok benne, hogy ezt azért engedi meg, mert nem is tenne jót, ha istentelenek sokasodnának. Ők így, ezúton tulajdonképpen a mának élve, kiírtják a saját családjaikat azzal, hogy nem marad utód utánuk. Ha belegondolunk olyan kevesen vállalnak ma gyereket (kivéve Afrikában, Kínában, Dél- Amerikában, Indiában), hogy az egész világ keresztény lenne, ha a muszlimok sem vállalnának. 
Kitől tanulhatná el a mi generációnk, hogy a fajfennrartás az elsődleges lényege a házasságnak? Az állatok ösztönösen tudják, hogy a fajfenntartás fontos és magától érthetődő dolog. Nem akarnak eltünni a föld színéről. Az ember miért akar? Miért süllyedt állati szint alá? Miért csupán a nehézséget látjuk egy gyermekben? 
Kiváncsi vagyok azokat, akik önszántukból nem vállaltak utódokat mégis ki fog ápolni, látogatni, eltemetni idős korában??? Amikor már nem lesz erejük utazgatni, szórakozni, új kapcsolatokat építeni. Vagy majd akkor jön az eutanázia, mint végső "megoldás"? 
Megmondom őszintén számomra rettentően bizarr, torz az a kép, amit a mai idős generáción látok. Ők a hippy generáció, úgyhogy nem kellene csodálkozzak rajtuk, de mégis valahol az a hiányérzetem van, hogy tőlük nem tanulhat már semmit a fiatalabb generáció. Tisztelet a kivételnek! Aki mondjuk emlékszik a dolgos, sosem panaszkodó, békét árasztó, egy házasságban az élete végéig kitartó dédszüleire vagy nagyszüleire az most nagyot koppan, mert a szülei generációja már nem hozza azt a normát, ami évszázadokon át jellemző volt az idősekre és úgy általában a társadalomra. Sokan olyanok, mint a tínédzserek, idős korban is. Egyetlen dolog lebeg a szemük előtt: hogy jól érezzék magukat, amíg élnek, hogy élvezzék az életet, ahogy a csövön kifér. 
Már csak az emlékeimben találok jó példaképet, ez sajnos a nagy igazság. Olyan példát, amilyen nagymamává szeretnék majd válni. 
A minap láttam egy idős párt. Épp biciklizgettek. Aranyosak voltak, nem mondom, de eszembe jutott, hogy az én nagymamám maximum a szőlőbe járt ki biciklivel, mert kapálnia kellett. Sosem panaszkodott! Soha! Pedig a disznóvágás sem egy buli volt neki, mint a legtöbbeknek, mert ő végezte a legmegalázóbb feladatokat. Mosolyogva! 
A másik dolog, hogy hátulról is láttam ezt az idős párt és nem látszott, hogy melyikőjük a néni és melyikőjük a bácsi. Mindkettejük haja rövidre volt nyírva, sötétkék-, szinte egyforma szabású kabátot viseltek és...farmert!


Észrevettük, hogy már lassan az egy, két gyerekre is azt mondják, hogy "hogy birod?". Néhány évtizede, a legális magzatelhajtás előtti-, és a korai abortuszt-, valamint a meddőséget okozó fogamzásgátló tabletta széleskörű elterjedése előtti időkben még az volt a normális, hogy minden életet elfogadtak a házaspárok. MINDEN ÉLETET! Nem anyagiakhoz kötötték a döntésüket, nem teherbíróképességhez, nem a kényelemhez, nem a tulajdonukhoz, nem a szobaszámhoz. Iszonyatosan ellustult a mai ember. Lelkileg, fizikailag gyengék vagyunk. Nem bízunk Istenben. Magunkban bízunk, magunkban, akit Isten sokkal jobban ismer nálunk. 
A szegényeknek is volt 10- 12 vagy több gyerekük! Nem kellett kényelmi természetes családtervezést alkalmazniuk! Igaz, ekkor még javarészt a tudáshiány miatt, de szerintem erkölcsileg jóval fölöttünk álltak, így nem hiszem, hogy alkalmazták volna, akkor sem, ha ismerték volna. Persze az ember gyarló, hajlik a rosszra, nem tudhatjuk ki mit tett volna, ha...
Ma viszont szépen látszik, hogy a fogamzásgátlószerek svédasztaláról ki az aki választ és ki az, aki még így sem választ, mert tudja, hogy ő nem Isten, és a teste Istent akarja szolgálni, nem a szeszélyes szenvedélyeit.
Ez mind a kegyelem műve. Mind elvesznénk nélküle, így nem magamat szeretném fényezni, csak remélem, hogy lesz olyan, aki elgondolkozik és rátalál a helyes útra, talán picit a blogomnak is köszönhetően. 
Én sem lennék sehol sem a kegyelmek nélkül.


Cirka 60- 70 éve olyan szegénység volt, hogy nem volt ritka, hogy csak a legidősebb gyermeknek volt esélye továbbtanulni. És? Túlélték, hogy nem lett belőlük egy földi dicsőséget hajszoló, anyagias, karrierista ember? Túl!
Társbérletben laktak az emberek. Ezt Fábri Sanyitól hallottam. Több család élt egy, közös bérleményben. És? Vállaltak gyerekeket? Hogyne! Természetesen! Talán jobb világ volt, mert senkinek sem volt semmije, így egymást segítették a családok, plussz nem volt olyan szintű elszigetelődés, mint ma, hála a közösségi hálónak (is).
Voltak olyan családok, ahol csak a legidősebb gyermek kapott ünneplő ruhát és cipőt. 
El tudjuk ezt képzelni??? Miközben ülünk a távfűtéses házainkban és azon merengünk, hogy ma nehéz az élet "sok" (mondjuk kettő vagy három) gyerekkel. Tényleg nehéz? Van mosógép, mosogatógép, félkész ételek, eldobható pelenka, baby étel, légzésfigyelő, védőoltás, korszerű egészségügy, gyógyszerek és már szinte senkinek sem kell fizikai munkát végeznie, mindenki ül egy irodában. Egyszerűen hihetetlenül ellustult a társadalmunk. A szenvedésmentes-, könnyű életet keressük és a luxust.


Egy sok gyerekes család elélt egy szoba- konyhában néhány évtizede. A gyerekeknek nem volt külön szobájuk! Megtanultak együtt élni-, támogatni-, segíteni egymást. Megosztani, várni, alkalmazkodni.
Viszont ismerek olyat, akinek sok testvére volt, mégis egykeként nevelték (külön szoba, külön koszt, elkényesztetés) és meglátszik rajta nagyon, hogy milyen felnőtt válik azokból, akik csak önmaguk körül forognak és akiknek nem kell másokhoz alkalmazkodniuk. Szóval ez a veszély a nagycsaládosoknál is fennállhat, ha egy gyereket kiemelünk a többi közül és engedjük, hogy elkülönüljön a testvéreitől.


Nem tagadom, szenvedélyes vonzalmat érzek a régi idők emberei, kora iránt. De ők már csak az emlékeimben élnek sajnos. Rámhagytak rengeteg dolgot, ami még megmaradt a világban arról, hogy hogyan érdemes élni. Hogy van értelme kitartani egy életen át a házasságban, az elsőben és az egyetlenben! Hogy van értelme elfogadni az életeket és megtanulni szolgálni, mert ez mind a javunkra válik, közelebb segít Istenhez. Ez mind értünk van és nem nehéz az Úrral, hanem öröm! 
Hogy van értelme Krisztust követni, akkor is, ha kigúnyol a világ, amiért áldozatokat hozunk és nem pusztítunk, hanem építünk.
De nem élhetek már a régi időkben és sokszor fel kell ébredjek, a mai korban kell éljek, mert így akarta a Teremtő. Meg kell mutassam a világnak, hogy a keresztény értékrend ma is működik, időtálló, nem maradi, hiszen alapvető emberi értékeket őriz meg és ad tovább. Az idő minket fog igazolni. Már látni, hogyan esik szét a gonosz hazugságaiból, homokra épített ház az emberek életében. Minden ember elfogadásra, szeretetre, biztonságra vágyik. Krisztust követve ez elérhető és megtartható!
 

Hiszem, hogy sokan ráébrednek erre, mielőtt késő lenne!

Érdekesség:


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok