2019. 02. 01., péntek: Második tisztaság



A legjobb eset, ha szüzen állunk az oltár elé. Hogy miért? Mert ilyenkor szabadon döntünk a házastársunk mellett, nem a hormonok, az érzelmeink viharait és változásait követve. Sokkal inkább racionálisak tudunk maradni és ezek alapján választani, dönteni, ha a szexualitást meghagyjuk azon a helyen, amely Isten terve volt eredetileg, a szentségi házasság keretein belül.
Akik csak polgárilag esküdnek, ugyanúgy a paráznaság bűnében maradnak. Jobb eset az, ha tudatlanságból, de akkor is hat rájuk a bűn, annak a ténye, hogy nem Isten színe előtt esküdtek örök hűséget.



A szüzesség egy olyan kincs, amelyet nem szabadna eltékozoljunk egy olyan emberre, aki nem fog kitartani mellettünk egy életen át, aki csak önkielégítésre használ minket, amíg meg nem un.
Olyan világban élünk, amikor a gyerekek túlnyomó része él szexuális életet, már a korai tínédzserkorban. Az okokat abban látom, hogy nem kapják meg a szülői támogatást, szeretetet, védelmet és az erkölcsi útmutatást. Tulajdonképpen ma teljesen elfogadott, ha egy kiskorúnak (15- 17 éves lánynak) egy nála jóval idősebb barátja van (mondjuk 22 éves). Még mondják is, hogy a fiúknak idősebbnek kell lennie. Holott ez pedofília, liliomtiprás. Büntetni kellene!



Kevés helyen hallani már arról, hogy milyen káros következményekkel jár a korán megélt és a házasságon kívül megélt szexualitás. Ha a szexuális érettség előtt veszti el valaki a szüzességét, az akár fizikai eldeformálódással is járhat, ha mondjuk az anyaméhet nézzük. Nemi betegségeket okozhat, nem kívánt terhességet és iszonyatosan fájdalmas lelki traumát a szakításkor.



A szexualitás nem csupán fizikai aktus, hanem a szex során egyesül a szellemünk, a lelkünk is a szexuális parnerünkével. Mijo Barada, horvát, karizmatikus családapa számolt be arról hogy egy lány a lelkigyakorlatáról megszállottá vált, miután egy sátánista fiúval közösült.
Aki tisztátalannal egyesül, eggyé lesz vele. Ha egy férj mondjuk prostituáltakkal érintkezik, a felesége valószínűleg mell- vagy méhnyakrákot fog kapni, mert olyan ez a paráznaság démona által okozott kár, mint egy vírus. Az emberek egymásra ragasztják. Ez egyébként a fogamzásgátlókra is igaz.

Sajnos én nem szüzen mentem férjhez, de Isten látja a lelkemet és tudja, hogy a szülői elhanyagoltság, erkölcsi nevelés hiánya, valamint a késői megtérés miatt alakult ez így. Ez nem mentség tudom, de Kis Szent Teréz is írta, hogy Ő egy  erkölcstelen környezeből nem tudott volna messzire jutni. Talán Isten jó néven veszi majd a törekvéseimet, holott én úgy érzem, Nelküle sehova sem jutotttam volna...
Valahol mindig éreztem, hogy nem helyes, amit teszek, de nem volt körülöttem jó példa. Az tény, hogy mindig is férjhez alartam menni, de mivel még nem voltam megtérve, rossz helyen kerestem és teljes lelki sötétségben éltem. Még az is egy nagy puttony volt a vállamon, hogy a családomban gyakori volt a második házasság és a polgári házasság, valamint az erkölcstelen életvitel. Tehát kaptam egy jó nagy adag generációs démont, akik szerették volna, ha követem a rossz példát. Csak Isten kegyelme mentett meg. Ő látta, hogy jó útra térnék, csak egyedül nem találtam ezt az utat. Egyedül az apai nagymamám volt katolikus, de ő is a második házasságból született, valamint élete végén elhagyta a hitet és az ezotérikus dolgok felé fordult. Nem szeretném mentegetni magamat, de nem tudtam sokáig, hogy a paráznaság bűn és azt sem, hogy mi is az pontosan. A mai fiatalok zöme sem tudja szerintem. Úgy gondoltam, hogy az a paráznaság, ha megcsaljuk a párunkat vagy ha nem házasodunk meg soha. Ezt hívják lelki sötétségnek.

Már 9 évesen meg akartam keresztelkedni, de nem engedték a szüleim. Aztán úgy telt el a tínédzserkorom, hogy mindenfele keresgéltem Istent, de nem találtam. Köszönhető ez annak, hogy elég mélyen benne voltam a New Age szörnyűségeiben. Az első barátom édesanyja sokat jósolt, gondolom a fia is kapott ebből a rossz szellemi csomagból és így én is, tudtomon kívül. Szörnyű érzés volt elveszteni a szüzességemet. Éreztem, hogy valami meghalt bennem. Iszonyatosan értéktelennek éreztem ettől fogva magam. Csak a barátom unszolása miatt tettem meg, de nem okozott örömet. Elég sok év telt el így, hogy kerestem a férjemet, miközben abszolút nem éltem erkölcsösen, mert azt sem tudtam, hogy mi az. Senkinek sem kívánom ezeket a lelki fájdalmakkal, depresszióval teli, értelmetlen éveket.
Mindig éreztem azt a hatalmas vágyat a szívemben (ami utólag tudatosult), amit Isten ültetett belém, hogy egy olyan templomban szeretnék esküdni, amin a feszület van. Azt sem tudtam, hogy ez a katolikus. Senki sem mondta, és nem is néztem akkor még utána. Mintha az ördög mindig rossz emberek közé vezetett volna, mint egy önkívületben élő bábut. Valóban létezik a lelki sötétség, és az oka: a bűn.



Aztán eljutottam egy olyan lelki szintre, ahonnan nem volt lejjebb. Már voltak tapasztalataim démonokkal, de azt is éreztem sokszor, hogy egy burokban vagyok, mivel Isten nem engedte, hogy túlzottan elérjenek. Ez fekete kegyelem, amit kaptam, mert megtapasztaltam a poklok poklát a megtérésem előtti közvetlen időszakban.
Aztán lett egy barátnőm, aki házas volt és ő javasolta, hogy keresztelkedjem meg, ha szeretnék egyházi esküvőt. Elmentem a katekumenátusba azon az őszön, ez 2006- ban volt, 13 éve. 2007 áprilisában keresztelkedtem és bérmálkoztam. A sors fintora és Isten humora meglátszik azon, hogy 2006 őszén megkaptam mindent, amire oly régóta vágytam. Megkaptam a hitet, életem legnagyobb ajándékát és a férjemet is, aki akkor még csak a barátom volt. Igaz az, hogy gyönyörködjél bennem és megadom szíved vágyát. Utólag már látom, hogy elég felszínes felkészítést kaptam a keresztelő előtt. Sajnos arról sem volt szó, hogy a paráznaság mi is pontosan és arról sem, hogy bűn. Persze tudhattam volna, de úgy voltam vele, ha szeretjük egymást, akkor nem bűn. Mennyit hangoztatják ezt ma! Pedig ha szeretünk valakit, nem taszítjuk a pokolba!
Szóval ugyanúgy éltünk, mint a fiatalok 98%- a. Úgy gondoltam akkor még, hogy a házasságig várni egy ódivatú, maradi dolog és ez csak régen működött, amikor még mindenki házasodott. Engem a férjem előtt senki sem akart elvenni. Most már azt mondom, hogy hála az égnek, mert a férjemnél jobbat nem is választhattam volna.

Isten fokozatosan formálta át a szívemet és finoman mutatott rá a bűnökre. Egy lelkigyakorlaton mondta ki nekem először egy tisztán élő jegyespár, hogy a házasságig várni Isten akarata, és ők sem élnek addig nemi életet. Teljesen ledöbbentem. Ekkor tudatosult bennem először, hogy bűnben élünk a barátommal. Nagyon felkavart és tudtam, hogy döntenem kell.

Nem egyik napról a másikra lett tiszta a kapcsolatunk, hiszen meg kellett beszéljem a barátommal, hogy igazán meg akarok térni és várni az esküvőig.  Viszonylag jól fogadta, mert a kapcsolatunk több volt már akkor is testi kapcsolatnál. Nálunk az működött, ha csók is csak ritkán volt ezek után. Mielőtt meghoztam a végleges döntést, párszor engedtem a csábításnak, de egyre inkább éreztem ezen alkalmak után azt, hogy Istentől eltávolodom. A bűn tényleg elválaszt tőle. Elértem azt a pontot, hogy már nem tudtam Istent megbántani. Ezek előtt rengetegszer gyóntam, ami nagyban segített a tisztaságért való küzdelmemben. Szörnyen éreztem magam, amikor ott ültem végig a misén, és nem vehettem magamhoz Jézust. Borzasztóan hiányzott. Jobban, mint bárki vagy bármi. Imádkoztam iránymutatásért és akkoriban kezdtem el komolyabban (napi szinten) mondani a Rózsafűzért, valamint gyakran mentem hétköznap is misére.  Kértem, hogy ha Isten nekem szánja a barátomat, akkor ő is tudjon a tisztaság mellett dönteni. Megtette, és hamarosan megkérte a kezemet. Én voltam abban az időszakban a legboldogabb ember a Földön. Majdnem egy évig éltünk tisztán. Eljártunk jegyesoktatásra és kitűztük az esküvő dátumát. Nagyon sok tulajdonságát akkor láttam meg a barátomnak, amikor már nem a szex által okozott eufória és a dopamin hormon határozták meg főként azt, hogy mit lát meg a párján az ember. Sok jó tulajdonságát akkor vettem még inkább észre, de voltak rosszak is, mint mindannyiunknál. A lényeg az, hogy ha kiiktatjuk a szexet, meglátjuk a másik ember valódi tulajdonságait, nem azokat, amikkel mi ruházzuk fel őt, tévesen. Ezért is szakad meg sok kapcsolat, mert még mielőtt megismernék egymást igazán, egymás karjaiba dobják magukat, aztán kiégnek és azt sem tudják, kit tudhatnak maguk mellett. Vadidegen emberek, akiket csak a hormonok, a szenvedély köt össze. Aztán ha ez tompul, szertefoszlik az egész és mindketten sérülnek. Lelkileg, testileg és szellemileg is.

Hálás vagyok Istennek, hogy egy tiszta (hozzám képest) fiút adott nekem, ahogy kértem. Sajnos én nem voltam az, de Istennek semmi sem lehetetlen, megtisztított engem is. Ne felejtsük el, hogy a keresztség előtti bűneink bocsánatot nyernek a keresztség vételének a pillanatában. Sosem késő a tisztaságot választani! A legjobb szüzen férjhez menni, mert így sok csalódástól, fájdalomtól mentheti meg magát az ember, de létezik második tisztaság is.
Érdemes várni, érdemes megismerni a párunkat, mielőtt döntünk. Egy életre szól a házasság szövetsége. Azt tudnám tanácsolni a hozzám hasonló dolgokon keresztülmenő lányoknak, hogy gyönyörködjenek először Istenben és Ő mindent meg fog adni nekik. Nem nehéz Mellette dönteni, ha kegyelmet kapunk, de csak akkor kapunk kegyelmet, ha valóban tiszták a szándékaink, ha képesek vagyunk bűnbánatot tartani és ha megtesszük, ami tőlünk telik.
Azt még meg kell, hogy jegyezzem, hogy össze sem lehet hasonlítani a parázna együttlétet a házas élettel. Egyszerűen ég és föld, a házas élet javára természetesen. A nők biztonságra vágynak és ezt a biztonságot és tiszteletet a szentségi házasságban kaphatjuk meg. Nem a begyakorlottságtól lesz jó a nemi élet, hanem a lelki összhangtól, attól, hogy rá merjük magunkat utalni a másikra, attól, hogy oda tudjuk ajándékozni magunkat a férjünknek és ő is ugyanúgy nekünk adja önmagát. Ez a teljes egység, nem a rövidtávú kapcsolatok.

Idén tavasszal lesz 10 éve, hogy IGEN- t mondtunk egymásnak a férjemmel. A kapcsolatunk egyre mélyül, eszünk ágában sincs elválni, ahogy teszi ma a házasok több, mint 60%- a. Igazán jól érezzük magunkat egymás társaságában. Tulajdonképpen egymást tökéletesen kiegészítjük. Jelenleg az ötödik porontyunkat hordom a szívem alatt. Már csak néhány hét és itt tarthatom a karjaimban. Sok áldást kaptunk az Úrtól az utóbbi tíz évben. Történtek rossz dolgok is, de mindig jóra fordult minden. Lelki kincseket gyűjtünk, nem földieket és tudom, hogy nagyon kedvesek vagyunk Istennek és nagyon szeret minket, a gyarlóságainkkal együtt. A férjem sokat formált rajtam a javamra (annak ellenére, hogy Ő nem gyakorolja olyan szinten a vallást, mint én, de igy is elbújhat mögötte sok, fogamzásgátló párti-, parázna-, vasárnapi "katolikus"...), és én is látom rajta a pozitív változásokat.

Sok kegyelmet kaptunk, amik miatt nyitottak tudunk lenni az új életekre.
Ez egyáltalán nem a mi érdemünk!


Nem miattunk jó a házasságunk, hanem amiatt, hogy Istennek szenteltük azt, hogy Ő tart meg minket. Ez kifelé is látszik. Csak a vak nem látja, hogy működik a szentségi házasság ebben az őrületben is, ami ma folyik a világban.
 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok