2019. 04. 15., hétfő: Unalmas-e háztartásbelinek lenni?



Mindig is foglalkoztatott a dolog, hogy nagyanyáink, hogyan bírták otthon a házimunkát és a gyereknevelést évtizedekig. Aztán gyorsan rájöttem, hogy más világ volt. Mivel nem volt fogamzásgátlás és nem volt legális az abortusz sem, ezért nem lehetett csak úgy félrelépni, illetve elválni sem. Az emberek sokkal erkölcsösebbek voltak, mint ma. A válás azért sem volt jellemző, mert az anyáknak nem volt külön keresetük és nem tudtak csak úgy, egyik napról a másikra kilépni egy házasságból. Itt mindig egy szélsőséges esetre világítanak rá a házasság- ellenzők vagy a már elváltak, miszerint erőszakos férjtől el kell válni... így van, a különélést nem tiltja az Egyház, de az újraházasodás ez esetben (ha az első házasság szentségi volt), a paráznaság bűnét vonja maga után...úgy menjünk férjhez, hogy tisztában legyünk a házastársunk jellémével! Ne a rózsaszín szemüveges időszakban, mert akkor azt sem tudjuk, kihez mentünk hozzá es így nem lehet egy életreszóló döntést jól meghozni! Ezért ajánlatos tisztán házasodni, ennek az elkerülése végett.

A nemek azonos jogaiért folytatott küzdelem jó dolognak indult egyébként, de mára már egyértelmű, hogy túllőttek a célon azzal, hogy összemosták a nemeket. 

 Azért sem volt válás, mert erényesebbek voltak a házaspárok. Tudtak például hosszan tűrni, egymás mellett kitartani és áldozatokat hozni a másikért.
Szégyen volt a kicsapongó életvitel, a félrelépés, az öreglányság (mai nevén szingliség így jó magyarosan), az ha valaki nem nősült meg (azt gondolták róla, hogy beteg). Ma van egyáltalán szégyenérzet? Nem nagyon.
Egy isteni csapásnak, büntetésnek gondolták a gyermektelenséget. Ma az emberek el sem gondolkoznak azon, hogy talán ők idézték elő a meddőségüket.


 Azzal, hogy kinyílt a világ mindenki előtt (tanulási és utazási legetőségek), az anyák megtapasztalhatták, hogy van izgalmasabbnak tűnő élet is annál, mint otthon maradni és főzni, mosni, takarítani. A négy fal között szolgálva a családunkat azért ritka a körülrajongás. Talán az lett a vágya ma az embereknek, hogy állandóan külső visszajelzéseket kapjanak, és lehetőleg pozitívakat. Ezért is sok nő ma az otthonától távolra elvágyódik és visszamegy dolgozni, mert a világi megítélése rossz egy háztartásbelinek és egy életeket világrahozó nőnek.


,,A vágytól, hogy megbecsüljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy szeressenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy népszerű legyek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy fölemeljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tiszteljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy dícsérjenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy előnyben részesítsenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tanácsomat kérjék, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy igazat adjanak nekem, - szabadíts meg Jézusom!
a vágytól, hogy elismerjenek, - szabadíts meg Jézusom!

A félelemtől, hogy megaláznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy lenéznek, vagy leráznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megvetnek, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy korholnak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megütnek, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy megrágalmaznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy kigúnyolnak, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy mellőznek vagy elfelejtenek, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy igazságtalanság ér, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy meggyanúsítanak, - szabadíts meg Jézusom!
Hogy másokat nálam jobban szeretnek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam többre becsülnek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy a világ szemében más növekszik és én kisebbedem
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy az erényt másokban dícsérik és a jót bennem nem veszik észre,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat magasztalnak, míg engem észre sem vesznek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam jobban előnyben részesítenek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy mások szentebbek, jobbak nálam, és én csak olyan szent leszek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!,,
(Rafael Merry del Val bíboros: Az alázatosság litániája)




 "Micsoda naplopó! Semmit sem csinál egész nap otthon!"- gondolják.
Aha. Ki kell próbálni! 

Amíg dolgoztam bármikor meg tudtam látogatni például az illemhelyet. Mióta anya vagyok, a minimális szükségleteimet is alig- alig tudom kielégíteni, mert nincs rá időm. :-) Jó lenne, ha ez vicc lenne, de nem az.



Például elfelejtek fésülködni vagy kiöltözni az ünnepi misékre. Ez utóbbi rendszeres! Egyszerűen nem a külsőségeken jár az agyam, hanem azon, hogy minden gyerek evett- e, kell- e ma még mosni, mit főzzek holnap, mi folyik az Egyházban, mit kell ma elintézzek, milyen programok lesznek az iskolában, stb. Persze ezeken kívül szoktam eszmeibb dolgokon is töprengeni. 


Szóval egy anyának minden nap dolgos hétköznap. A hétvége is és az ünnepnap is. A nyári szünet főleg!


Hogy hogyan bírták az őseink otthon?
Nem kacsingattak másfele ennyit, mint ma, az biztos. Nem is nagyon volt hova.
Megelégedettek voltak és erényesek. Az erényességet itt úgy értem, hogy kitartóak, hűségesek és alázatosak voltak, nem volt örökös ingeréhségük, nyugodtak voltak, nem panaszkodtak, hálásak voltak mindenért és nem utolsó sorban: tisztelték a férjüket! Ma fittyet hánynak arra, hogy egy megcsalt férjet megaláznak ilyen módon mások előtt. 


Miért van ma örökös ingeréhségünk? Miért vágyunk mindig valami újra, másra, szebbre, nagyobbra, jobbra?
Mert a média, a filmek és a közfelfogás (ami mesterségesen generált, és nem éppen keresztény értékrendekkel bíró) ezt diktálja. Vedd meg és boldog leszel! Utazz ida és ode, hogy kikapcsolódj! Válj el és kezdj új életet egy új és izgalmasabb társ mellett!
Ezek mind dopamin források nyújtotta lehetőségek. Örömöt okoznak, csak a csavar az egészben az, hogy egyre több kell majd belőlük és egyre gyorsabb ütemű változások. Volt egy ismerősöm, aki annyira rákapott az utazgatásra, hogy két évente új, külföldi országban éltek. Ezt hívom én utazás- drognak. Meg is őrülnék a helyében! :-)


 Őseink örömforrása az unokáik csillogó szempára volt, a kertben virágzó cseresznyefa illata, egy meghitt beszélgetés a férjeikkel. Lehet idealista vagyok és mindez csupán a képzeletem szüleménye, nyilván akkor is és ma is volt ellenpélda, de a tény az tény: voltak családok! Voltak nők, voltak férfiak és voltak gyerekek! Összetartottak. Hálásak voltak és megelégedettek. Kitartóak és erényesek. Önzetlenek és szolgálatkészek. 


Oda tudták adni az életüket másoknak, mint Jézus.

Nekem ők a példa, amilyenné válni szeretnék. 


A legnagyobb kaland az anyaság.
Nem vágyódom el sehová sem. Már nem. A legnagyobb önismereti tréning, a legnagyobb kihívás, a legtöbb szenvedés, a legnagyobb önfeláldozás, a legkevesebb én- idő, a legtöbb közös időtöltés, a legkimerítőbb munka és a legnagyobb öröm egyben. 


Semmiképpen sem adnám fel, csak azért, hogy vadidegenekkel töltsek napi 8- 10 órát egy munkahelyen. Ebben már elég részem volt. Inkább azokkal vagyok, akiket szeretek és akik viszont szeretnek, úgy ahogy vagyok, olyan tökéletlennek is, amilyen valójában vagyok.
...és különben is, Isten ezt a hivatást pont nekem szánta! Akkor is, ha a világ nem érti.


"Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért."
(Máté 20, 20: 28)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok