2019. 06. 21., péntek: Dolgozó anya vagy főállású

Nehezen tudtam elképzelni anno az életemet, mint háztartásbeli. Az az igazi pörgős, mindig aktív, jövő- menő lány voltam. Sosem tudtam megülni a fenekemen. Mivel a mai világban már nem is kérdés, hogy mit csinálnak a lányok, én is tettem, amit ma mindenki, tanultam, dolgoztam a huszas éveimben. Mindig férjhez akartam menni és gyerekekkel foglalkozni, ezt már többször említettem, de fogalmam sem volt arról, hogy bírnék a négy fal között élni -ahogy mondani szokták-, talán degradálóan a főállású anyákról.

Több munkám is volt és mindegyiknél azt éreztem, hogy nem vagyok a helyemen, valamint azt, hogy teljes kiégéshez vezetnek. Zavart, hogy a kollegáim más értékrendet képviseltek. Volt olyan munkahelyem, ahol úgy nézett ki a cég, mint egy valóságos csatatér. Megvolt, hogy ki melyik csapatban van, ki mellett áll, és küzdelem, ellenségeskedés volt az egész munkaidő alatt. Egy cégen belül!

Ha most elképzelem, hogy a házimunka és a gyereknevelés mellett még 8- 10 órát egy ilyen helyen kellene töltsek, abban biztos vagyok, hogy idegosztályra kerülnék. Vicc nélkül. Amikor összeszámolom, hogy napi, nettó hány órát "dolgozom" itthon (sokan ezt nem hívják munkának), akkor kijön egy körülbelüli 7- 8 óra. Emellé még jön az, hogy mondjuk kapkodva kell egyek, a kisebbeket folyamatosan figyelnem kell, nehogy megsérüljenek, plussz éjszaka is szoptatok és ügye nincsen hétvégém és az ünnepnapok mindig a legnehezebbek (lásd.: Karácsony, Húsvét), mert akkor mindenki itthon van és többet kell főzzek, takarítsak. De ez nem jelent gondot, én ezt szeretem! A nyár sem pihenővel telik, mert iskolaszünet van. Tehát össze sem lehet hasonlítani egy munkahellyel, mert ott van ebédszünet, kávészünet, szabadság, céges buli. 

Ha dolgoznék, akkor is meg kellene csináljak minden házimunkát és a gyerekekkel is foglalkoznék. De vajon mennyi idő jutna rájuk? Ha nagyobbak és hamarabb érnek haza az iskolából, mint mondjuk én vagy az apjuk, akkor mit csinálnának itthon egyedül? Felügyelet nélkül szörföznének a világhálón órákat? Ki főzne nekik? Vagy csak szenvicset ennének minden nap? Ki tanulna velük? Vajon milyen idegállapotban térnék haza hozzájuk a munkából? Ha a munkahelyemen vezető lennék, hazaérve át tudnék változni hirtelen egy megértő, másokról  gondoskodni tudó, szerető, mosolygós anyává. (A nő hangulata merőben befolyásolja a család alaphangulatát, hiszen az ő személye az otthonteremtésért felelős, ha elfogadja, ha nem.)

Aztán arra is gondolok, hogy ha minden gyerek már felső tagozatos akkor vajon elég dolgom lenne- e itthon. Nem unatkoznék? Nem lenne- e luxus egy fizetésből megélni?

Talán ma is még sokakban az a téves képzet él, hogy egy háztartásbeli nő műveletlen. Ez lehet így volt régebben, de ma már egyáltalán nem biztos, hogy ez az igazság. Az én példám is mutatja, hogy a sarokba dobtam a diplomám, a középvezetői állásom, hogy egy annál mérföldekkel eszmeibb dolgot tegyek, életeket hozzak a világra. Ezt nem tudja semmiféle földi dicsőség felülírni. Nem voltam mindig biztos abban, hogy ezt szeretném csinálni, de ahogy egy főállású anya is meg tud rekedni szellemileg (művelődésre, olvasásra kevés időt fordítani), úgy ezt ugyanúgy egy dolgozó anya is könnyen meg tudja tenni, ha a munkája nem igényel folyamatos képzést és mondjuk a hobbija nem az olvasás. Miért gondoljuk azt, hogy aki házon kívül dolgozik az feltétlenül műveltebb is? Ez előítélet és nem feltétlenül igaz.

Akiben az az előítélet él, hogy egy anya nem csinál semmit sem otthon, azzal szívesen cserélnék néhány napra. Vannak olyan munkahelyek, ahol az anyukák azért járnak, hogy kipihenjék az otthoni fáradalmaikat. Ezt dolgozó anyáktól hallottam, de nekem is volt régen olyan munkám, ahol csak ott kellett lenni és igazából ennyi.

Ha valakinek létszükséglet visszamenni dolgozni, az teljesen rendben van az Egyház tanítása szerint. Viszont, ha valaki azért megy vissza dolgozni a gyermek betöltött 3 éves kora előtt, mert karrierre vágyik vagy éppen luxusra, akkor az bűn. Ne a világra hallgassunk! Ezt kereskedelmi csatornák nem fogják velünk közölni! A kommunizmustól kezdődően már szinte minden nő dolgozott. Emlékszem csak talán egy osztálytársam anyukája volt háztartásbeli és kicsit már akkor is kezdett elterjedni ennek a negatív megítélése, pedig az még csak a 80- as évek eleje volt!

Hány dolgozó anyát ismerünk, akinek lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy visszament dolgozni?

Nem látok más megoldást válaszként arra az őrületre, ami ma megy a világban, mint elfogadni az életeket. Arra várunk, hogy gazdagok legyünk? Az lehet, hogy sosem fog eljönni! A világ legtermészetesebb dolga az anyaság. Az embereknek akarunk tetszeni vagy Istennek? 

Unalmas- e itthon?

,, -Tudod Grace, ez ugyan nagyon furcsa, de én nem érzem, hogy kicsinyes volt az életem. Hogyan magyarázzam meg neked, hogy megértsed? Én mindent láttam… pedig alig mozdultam ki ebből az udvarból… A hóval borított jegenyékben székesegyházakat láttam, a préri szélén tornyosodó felhőkben az Alpok naplementéit, a préri füvének hullámzásában pedig az Óceánt… És láttam, hogyan készül a történelem… Három csúnya háborút láttam fellobogni és elhamvadni.
Az első háborúba a szerelmesem ment el és két bátyám, a másodikba a fiam meg a vőm, a harmadikba két unokám… Láttam az állam születését és megértem a kifejlődését is. Férjhez mentem és gyermekeket hoztam a világra és szemébe néztem a halálnak. Lehet kicsinyes egy asszony élete, aki férjhez ment és gyermekeket hozott a világra és szembenézett a halállal? Mire mindezt átéli az ember, Grace, a lélek nagy utat tesz meg akkor is, ha a test egy helyben marad. Az utazás ritka gyönyörűség és én boldog vagyok, hogy te utazhatsz. De nem mindenki szűk látókörű, aki otthon ül és nem mindenki széles látókörű, aki utazik… Azt hiszem, aki megérti az embereket, aki szereti embertársait, aki mindenkinek a helyzetébe bele tudja élni magát, az nem szűk látókörű…,,

(B.S. Aldrich: És ​lámpást adott kezembe az Úr)