2019. 07. 12., péntek: Gabrielle Bossis, Ő meg én


Gabrielle Bossis (Nantes, 1874. február 26. – Párizs, 1950. június 9.) francia színműíró, előadóművész, egyházi író, misztikus, laikus nővér volt.

Jómódú francia család utolsó, negyedik gyermekeként, elmélyült vallási életet élve nőtt fel. Gyóntatója, egy ferences atya, zárdába akarja irányítani, ő azonban ellenállt, nem érzett hivatást erre. Ennek következtében húsz és huszonnégy éves kora között sokat vívódott. Megtanulta mindazt, amit a korban a lányok tanultak: hímzést, festést, színezést, zenét, sőt szobrászatot is. Ennek révén egyházi ruhákat készített a missziónak. Megszerezte az ápolónői oklevelet, és az első világháborúban négy éven át előbb tartománya kórházaiban, majd Verdunnél is dolgozott.
1923-ban Le Fresne-sur-Loire plébánosa fölvetette neki, hogy írjon egy színdarabot, amit előadathat. E színdarabban maga is fellépett. Ezzel megkezdődött színműírói és a színészi karrierje – és ezzel együtt vándorélete is. Először a környező plébániákat járta be darabjaival, azután egész Franciaországot, majd hamarosan a külföldet is: Belgiumot, Olaszországot, sőt Marokkót, Palesztinát, Kanadát. Kanadai útjáról útinaplót vezetett, amely kitűnő megfigyelőképességét, festői leíró készségét bizonyította. Édesanyja, nővére elvesztése után egyedül maradt.
Kanadai útján, 1936-ban, Krisztus Király ünnepén, a montréali Notre-Dame-templomban teljesen istennek szentelte magát. Ezen az úton hallotta először tudatosan a belső hangot, Jézus szavait, melyek egész további életén végigkísérték. Tíz vastag füzetbe jegyezte fel Jézus szavait. Gabrielle mindezek ellenére mindvégig megőrizte egyszerűségét, közvetlenségét. Falujának lelki vezetője, mindenkori plébánosa maradt. 1949-ben csomót vett észre a mellén, megoperálták, s bár készen állt a halálra, mégis néhány nap alatt rendbe jött, és folytatta sokféle tevékenységét. 1950 februárjában Párizsban járt, de a tünetek ismét jelentkeztek. Május 10-én felvette az utolsó kenetet.


Az Ő és én (Lui et moi) első kötete még életében – álnéven – jelent meg, és 19 év alatt 50 kiadást ért meg. Még hat kis kötet követte ezt, jóllehet, ő maga nem is gondolta, hogy belső, intim, személyes följegyzései nyilvánosság elé kerülnek. Nem kívánt „hatni”, nem akart semmiféle „üzenetet” átadni. Jegyzeteit nem terjesztették fel hivatalos jóváhagyásra Rómába. Természetesen az egyes köteteken ott van az egyházmegyei jóváhagyás, mindez azonban még csak az „igazhitűséget”, nem a természetfölötti eredetet szavatolta.

Maradj velem. Emlékszel Keresztelő Szent Jánosra? Semminek nem volt híján és soha nem aggódott semmi miatt sem, kivéve az Én Királyságomat. Az ő egyetlen és egyedüli gondolata értem volt, Isten dicsőségéért és az Ő országáért. Képzeld el az ő szándékának a tisztaságát, az ő életének a tisztaságát, az ő egyedi szeretetét. Ugye el tudod képzelni, milyen gazdagságot adtam viszonzásul neki a mennyben és mennyire megjutalmaztam az önmegtagadását. Tudom hogyan jutalmazzak azért, mert én tudom hogyan kell szeretni. Mond el nekem, hogy te biztosan tudod ezt. Kérd tőlem a szeretet művészetét.  Próbálj meg jobban szeretni a segítségemmel.  Mindenek felett, sose fáradj bele. A lelki élet egy soha véget nem érő kezdet, tudod...

Gabrielle Bossis

Észrevetted, hogy hogyan társalognak egymás között az emberek, megvitatva az összes személyes ügyüket? Rengeteg időt töltenek ezzel, és ez teszi őket kevésbé jóvá. Nem gondolod, hogy ha nekem adnák magukat, a barátaikat, örülnék, hogy az ő gondolataik helyére kerültem és cserébe tudnám hogyan jutalmazzam meg nagylelkűen a bátorságukat? Nem gondolod, hogy ez teremtene köztük és köztem időről- időre egy belsőséges viszonyt, és ez egy örömforrás lenne nekik, azért mert a közelemben az életük okozta feszültséget elvesztenék. Érted? Ez egy élet lenne együtt velem, hordoznám a életük terheit. Szóval, újra mondom, beszélj hozzám, kicsikém. Beszélj. És a szívünk össze fog olvadni. Nem ez lenne a célja a Kereszténységnek? Nem- e ez az, amiért meg akarsz halni? Akkor kezdj el élni ezzel a szívbeli egységgel. Ragadj meg minden lehetőséget. Találj rá minden ürügyre. Te nem vagy elég bátor. Néhányan közületek azért, mert ti mások vagytok. De kedves, belsőséges barátom, miért, miért nem szólítanak ők hangosabban, a szívük legmélyéből? Ha a reményüket bennem lelnék meg, rám koncentrálnának...és ha, ebben az egész egyszerűségben az ő szeretetük engem jobban szeretne. Ott lennék és mindenről gondoskodnék a napjaikban, és amikor az este beköszöntene, az ő tekintetük közel lenne újra az én arcomhoz. Tudod milyen így aludni -az én ölelésemben? Szeretnél többet tudni róla? Ne feledd, létezik egy kérdés, amit újra és újra felteszünk. Arról, hogy próbálunk fejlődni. Arról, hogy gondoskodunk arról, hogy ne legyünk önelégültek. De elmélyedünk gyakran a szegénységünkben. Beszélj nekem erről és én buzgón foglak segíteni, amint gyenge és kicsi vagy. És, amikor hívsz engem, legyél biztos abban, hogy a legszerelmesebb szavakkal hívsz engem. Fel fogom ismerni a hangodat.

Forrás: Bossis Gabrielle, Ő meg én

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok