2019. 08. 11., vasárnap: Jutalom, érdem






Imádkozol. Felajánlod a nehézségeidet. Szenvedsz. Dolgozol. És akkor semmi sem történik. Szomorú vagy, mert más fele ennyit szenved és elsőre úgy tűnik, hogy neki minden az ölébe pottyant, neked pedig nem. Folyik rólad a víz a nyári hőségben, egy percre nem tudsz megállni, mert mindig van mit csinálni, mert mindig valamelyik gyerek kér, megsérül, sír, veszekszik, nem fogad szót...és akkor arra gondolsz, hogy milyen igazságtalan az Élet! Hogy mennyire kibabráltak veled! Mások csak bekapkodják azt a bizonyos szintetikus hormonokat tartalmazó bogyót, terméketlenné teszik magukat és azt csinálnak egész életükben, amit csak akarnak! Egyet gondolnak és mennek nyaralni, telelni, kiruccanni, vásárolgatni, bárhova. Haragszol a gyerekeidre. Haragszol, mert elvették az életedet. Aztán haragszol magadra, mert ilyet mertél gondolni.
Kinézel az ablakon, egy lágy szellő lesímítja az arcodról a verejtéket. És már látod a mosogatás közben a színes buborékokat szállni feléd. Tudod, hogy ez mindig akkor történik valami csoda folytán, amikor szomorú vagy, igen, mert lehetsz szomorú, ez a valóságos élet, nem a szociális média. Újra tudsz mosolyogni. Újra mélyen beszippantott az előkertről beáradó, frissen lenyírt fű illatát. Összeszeded magad. Felállsz a padlóról és összehívod a gyerekeket. Kinnt vagytok. Csodás a természet. Minden rád mosolyog. A mókus vidáman nyargal el előtted, feliszkol a fára. Átszűrődik a napfény a hézagos lombkorona levelein és akkor megérzed, hogy része vagy az egésznek. Hogy Téged akartak! Hogy Valakinek terve van az életeddel. Hogy ez a Valaki, aki a kimondatlan gondolataidat is hallja, alig várja, hogy teljesítse azokat. De még előtte neked is hozzá kell ehhez nőnöd. Idő kell neked. Meg kell vizsgálni a kitartásodat. Növekedned kell hitben, reményben és szeretetben. Ráhagyatkozol. 
"Te elég vagy nekem." -suttogod.
Hallja és átölel. Végig figyel. Libabőrös leszel, mert tudod, hogy közel van. Aztán elszégyelled magad, mert rájössz, hogy mustárnyi a hited. De Neki ez is elég! Csak arra hív, hogy bízz Benne. Hogy ne nézz lefele a szakadékba és ne nézd mások hedonista, rothadó életét, csak Rá tekints és töltsön be csordultig egyedül csak Ő. Szeretve vagy. Nézitek egymást és elakad a szavad. Nem tudsz mit mondani, csak gyönyörködsz Benne. Annyira kristálytiszta, annyira Jó és annyira megalázza magát. Érted. Egy darabka kenyérben jön hozzánk és ha el is költözünk, Ő akkor is ott vár, szinte a világ összes országában. "Ott is Veled leszek."-nyugtatgat. "Én nem hagylak el soha." Beleborzongok.
Ő talált meg engem. Utánam jött, amikor még csak fátyolos volt a vágyódásom felé. Nem tudtam, hogy Őt keresem, csak valami vonzott másfelé, el a világtól.
Azt mondta, vannak virágok, amelyek a tavasz hírnökei. Azt mondta, hogy ezek nem maradnak örökre egy helyben. Viszik a hírt másoknak. De nem lehet átültetni őket idegen talajba, mert az elpusztítaná őket. Attól lehorgasztják a virágaikat. Gyengék, mégis ha letapossák őket kirúgóznak és bár kicsit meghajolva, de újra mutatják tiszta, hófehér, aprócska bimbóikat. Hírnökök ők. Feladatuk a példamutatás és az Örömhír terjesztése. Az ő életük nem egy habzsidözsi és már nem is tölti be őket az. 

Aztán van, hogy mégis a sok szenvedés és lemondás meghozza a gyümölcsöt. Hirtelen ujjongva örülsz, mert jutalom ért. Ráeszmélsz, hogy boldog is lehetsz és, hogy maga az Út öröm. Aztán lecsillapítod magad. Visszarántod magad a földre. Milyen rosszul teszed! Nem érted, hogy a mustárnyi hitedből fakad mindez? Számolgatod a napokat és Ő előre jelez, hogy mikortól számíts változásra. Igaza lesz. Mindig kristálytiszta, amit mond, mindig Igazság, egyszerűség és báj, irgalom.
Szereted. Jobban akarod szeretni.

Megteszed. Akkor is morzsolod a rózsafűzért, amikor csönd van és azt érzed, hogy senki sincs veled és hiábavaló az egész.
Aztán meghallod: "Gyermekem, még egy kis idő."
Fáradt vagy. Szeretnél egy jelet. Letört és fásult leszel.
Amikor már majdnem azt gondolod, hogy nincs értelme, Ő megígéri, hogy hazavisz. Visszahelyez abba a földbe, amibe először beültetett.
Újra önmagadra találsz. "Lehetséges? Hazamehetek? :-) Azok után, hogy annyiszor beletapostam a saját földembe? Fog majd ott újra várni valaki?"
De Ő megért, ha más nem, Ő mindig megért. Tudja, hogy kicsi vagy és átmentél egy tisztuláson. Az Ő kicsi gyermeke. Senki másé. Nem is illet kisebb szeretet, mint az Ővé. Túlcsordul. Tovább kell add, mert nem bírsz vele. Meg kell ízesítened vele a környezetet. 
Jutalom ér. Az a fajta, amikor repülsz a boldogságtól, mert több ok is van az örömre. A sok fáradozás újra beért. Mindig eljutunk ide, csak lennénk türelmesebbek! Mustármagnyi hittel is. Hegyeket mozgathatunk meg Vele! Hisszük- e? 
Hogyan tudnám mindezt  meghálálni?
Semmim sincs Rajtad kívül és semmi vagyok nélküled. Visszaadom, amit kaptam. Minden gondolatomat, minden tettemet, az egész lényemet, a testemet, a szellememet. Úgy akarok mindent tenni, hogy azt Neked teszem. Ezzel a tudattal. Már csak Téged akarlak látni mindenben és mindenkiben. 

Visszatér a földbe a tavaszhírnök. 
Hazatér, nem lesz többé idegen világban.

Hazatérek...
Hazatérek...
Hazatérek...

Istenem, köszönöm Neked!
...hogy felnyitottad a szemem
...hogy türelmes voltál hozzám
...hogy kitartást adtál
...hogy azon felül adsz, amit kértem, minden várakozáson felül...
...hogy meg akarsz menteni
...hogy mindig velem vagy
...hogy értem is itt maradtál a világban
...hogy gyönyörködhetem benned
...hogy szavak nélkül is értesz
...hogy hozzád mindig elbújhatok a világ elől
...hogy Te elég vagy 
...hogy az is öröm, ha nehéz és az is, ha könnyű
...hogy mindentől függetlenül öröm veled az élet, maga a mennyország kezdete...még az őrületet látva is

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok