2019. 10. 06., vasárnap: Ma elfelejtették sokan, hogy a házasság elsődleges célja a családalapítás, nem pedig a szórakozás
Sokan megrökönyödnek és nem értik. Néhányan gratulálnak és elismerik. A legtöbben pedig lenézőek, mert úgy vélik a sok gyerek elfogadása együtt jár egyfajta önuralom hiánnyal.
Bejött a fogamzásgátlós mentalitás. Bejött, hogy a legtöbben annyi gyereket vállalnak, amennyi tetszik, amennyi kényelmes és nem megterhelő. Sem anyagilag, sem fizikailag, sem lelkileg.
Ma a házasok (ha egyáltalán házasok és nem ágyasok) szexualitás élettől elválasztják a gyermeknemzést és a gyermeknemzéstől elválasztják a szexualitást (lásd: lombikbébi). Bolond világot élünk.
Isten terve az volt, hogy egy gyermek egy szeretet közösségben foganjon. A gyermek ajándék, nem jog.
„Mindenekelőtt a »fejlett« világ kultúrájában szétszakadt a szexualitás és az
anyaság közti feloldhatatlan kötelék. Az anyaságtól elválasztva, a nemiséget megfosztották
vonatkozási pontjaitól. Olyan lett, mint egy úszó akna: egyszerre és mindenütt jelenlevően
probléma is, hatalom is.”
S az első szakadás után a bíboros megkülönböztet még egy másikat is: „És ha már
egyszer teljessé vált a szakadás a szexualitás és az anyaság közt, a szexualitás a nemzéstől is
elvált. Sőt az eltolódás végül ellenkező irányba váltott át: nemzés szexualitás nélkül. Ebből
aztán egyre szélsőségesebb kísérletek következnek, amikkel tele is vannak mindennapjaink:
az orvosi technológia segítségével a nemzés függetlenné válik a szexualitástól.
Folytatólagosan ezek a biológiai manipulációk megfosztják az embert természetes
gyökereitől, sőt vitatják – mint még látni fogjuk – magát a természet fogalmát is.
Megpróbálják átalakítani az embert, manipulálni – ahogy teszik ezt bármi más »dologgal« is
–, hogy az ember se legyen több, mint gyönyörre tervezett termék.
”Ha nem csalódom – vetem közbe –, a mi kultúránk az első az egész történelemben, ahol
ilyen szakadások történtek, nemde?
„Valóban. És egy ilyen támadásnak a végén, amelyik alapvető természeti kötelékeket
szándékozik megsemmisíteni (és nemcsak kulturálisokat, mint hangoztatják),
elképzelhetetlen következmények várhatók; ezek azonban abból a logikából erednek, amely
erre az útra vezet.”
A bíboros szerint már ma is afelé tartunk, hogy „fizessünk annak a szexualitásnak a
következményeiért, amelyiknek nincs már kapcsolata sem az anyasággal, sem a nemzessél.
Ebből logikusan következik, hogy a szexualitásnak minden formája egyenlő értékű, tehát
egyformán tiszteletre méltó.” Pontosítja: „Minden bizonnyal nem valami ósdi moralizálásról
van itt szó, hanem hogy világosan levonjuk a következtetéseket, melyek az adatokból
folynak. Ezekéből pedig az következik, hogy a libidó, a gyönyör legyen a nemiség egyetlen
lehetséges kiindulópontja. Ez aztán – minden további objektív igazoló ok nélkül – megkeresi
a vágy kielégítésének szubjektív alapját, abban a leginkább »kielégítő« válaszban, amit az
egyén képes adni ösztöneinek. Ez utóbbiakkal már nem képes ésszerű fékezés révén
szembeszállni.”
Így folytatja: „És természetes dolog, hogy a szexualitás kielégítésének minden formája minden egyes egyén »jogává« válik. Hogy egy különösképpen is időszerű példára hivatkozzam, a homoszexualitás elidegeníthetetlen joggá válik, mert hogyan is lehetne ezt
tagadni az előzők után? Sőt, teljes elismerése egyenesen az ember felszabadításának egyik szempontjává kerekedik.”
De még más következményei is lesznek annak, ha „kiszakítjuk az emberi személyiséget a
maga legmélyebb természetéből”. Ezt így fejti ki: „Egy egész élet hűségére alapozott
házasságból kiszakítva, a termékenység, a gyermekáldás (ahogyan azt felfogták egy egész
kultúrában) önmaga ellentétébe fordul át: egyenesen gátjává lesz az »ember boldogsághoz
való jogának« szabad kibontakozásában, így aztán a szervezett, ingyenes és társadalmilag
biztosított abortusz is joggá válik, a »felszabadulásnak« egy másik formájává.”
(Joseph Ratzinger: Beszélgetés a hitről)
anyaság közti feloldhatatlan kötelék. Az anyaságtól elválasztva, a nemiséget megfosztották
vonatkozási pontjaitól. Olyan lett, mint egy úszó akna: egyszerre és mindenütt jelenlevően
probléma is, hatalom is.”
S az első szakadás után a bíboros megkülönböztet még egy másikat is: „És ha már
egyszer teljessé vált a szakadás a szexualitás és az anyaság közt, a szexualitás a nemzéstől is
elvált. Sőt az eltolódás végül ellenkező irányba váltott át: nemzés szexualitás nélkül. Ebből
aztán egyre szélsőségesebb kísérletek következnek, amikkel tele is vannak mindennapjaink:
az orvosi technológia segítségével a nemzés függetlenné válik a szexualitástól.
Folytatólagosan ezek a biológiai manipulációk megfosztják az embert természetes
gyökereitől, sőt vitatják – mint még látni fogjuk – magát a természet fogalmát is.
Megpróbálják átalakítani az embert, manipulálni – ahogy teszik ezt bármi más »dologgal« is
–, hogy az ember se legyen több, mint gyönyörre tervezett termék.
”Ha nem csalódom – vetem közbe –, a mi kultúránk az első az egész történelemben, ahol
ilyen szakadások történtek, nemde?
„Valóban. És egy ilyen támadásnak a végén, amelyik alapvető természeti kötelékeket
szándékozik megsemmisíteni (és nemcsak kulturálisokat, mint hangoztatják),
elképzelhetetlen következmények várhatók; ezek azonban abból a logikából erednek, amely
erre az útra vezet.”
A bíboros szerint már ma is afelé tartunk, hogy „fizessünk annak a szexualitásnak a
következményeiért, amelyiknek nincs már kapcsolata sem az anyasággal, sem a nemzessél.
Ebből logikusan következik, hogy a szexualitásnak minden formája egyenlő értékű, tehát
egyformán tiszteletre méltó.” Pontosítja: „Minden bizonnyal nem valami ósdi moralizálásról
van itt szó, hanem hogy világosan levonjuk a következtetéseket, melyek az adatokból
folynak. Ezekéből pedig az következik, hogy a libidó, a gyönyör legyen a nemiség egyetlen
lehetséges kiindulópontja. Ez aztán – minden további objektív igazoló ok nélkül – megkeresi
a vágy kielégítésének szubjektív alapját, abban a leginkább »kielégítő« válaszban, amit az
egyén képes adni ösztöneinek. Ez utóbbiakkal már nem képes ésszerű fékezés révén
szembeszállni.”
Így folytatja: „És természetes dolog, hogy a szexualitás kielégítésének minden formája minden egyes egyén »jogává« válik. Hogy egy különösképpen is időszerű példára hivatkozzam, a homoszexualitás elidegeníthetetlen joggá válik, mert hogyan is lehetne ezt
tagadni az előzők után? Sőt, teljes elismerése egyenesen az ember felszabadításának egyik szempontjává kerekedik.”
De még más következményei is lesznek annak, ha „kiszakítjuk az emberi személyiséget a
maga legmélyebb természetéből”. Ezt így fejti ki: „Egy egész élet hűségére alapozott
házasságból kiszakítva, a termékenység, a gyermekáldás (ahogyan azt felfogták egy egész
kultúrában) önmaga ellentétébe fordul át: egyenesen gátjává lesz az »ember boldogsághoz
való jogának« szabad kibontakozásában, így aztán a szervezett, ingyenes és társadalmilag
biztosított abortusz is joggá válik, a »felszabadulásnak« egy másik formájává.”
(Joseph Ratzinger: Beszélgetés a hitről)
