2019. 10. 06., vasárnap: Mentális betegségek
Az összes mentális betegséget démonok idézik elő. Ezt Ripperger atyától tudom, aki az egyik legismertebb ördögűző. Nem is annyira a szívünkre, az érzelmeinkre kell figyelnünk (persze azokra is), hanem a gondolatainkra. A gonosz a legapróbb mimikánkból, a rezdüléseinkből is tudja, hogy mik a gyenge pontjaink. Hiába szaladunk a pszichológushoz vagy a pszichiáterhez. Az előbbi csak újrabeszélteti a problémát, az utóbbi pedig csak hangulatjavítókkal, nyugtatókkal tömi a pácienseit. Az igazságot egyik párt sem árulja el, miszerint ők nem tudnak meggyógyítani senkit sem, vagyis a gyógyulás nem tartós.
A megtérés és a lelki élet sem garantálja a gyógyulást. Van, hogy Isten megengedi, hogy ideig- óráig kísértések sorozatát szenvedjük el. Hogy miért? Mert ez tesz erősebbé és alázatosabbá. Van, aki nem ért máshogy a szavakból.
Ha a gyerekeinket kitartóvá és eltökéltté szeretnénk tenni, akkor adjunk nekik feladatokat, nehezeket, amelyek kihívást jelentenek számukra. Ha azt szeretnénk, hogy lusták és lelkileg gyengék legyenek, akkor csináljunk meg helyettük mindent.
Annyi ember beteg ma mentálisan, hogy a pszichés zavart a személyiségük részének gondolják. Nem ismerik fel, hogy folyamatosan pánikolnak, stresszelnek rajtuk kívül álló-, és nem is biztosan bekövetkező dolgokon.
A jobb félni, mint megijedni számomra badarság. Mi, magyarok sokszor olyasmitől rettegünk, aminek az előfordulási esélye közelít a nullához. Csodálkozunk azon, aki nem fél. Úgy véljük, hogy nem látja a realitást. Pedig az Istenben megnyugvó bizalom, a szeretet, a félelem hiányát mutatja.
Észrevehető ma, hogy akik jóstól, asztrológustól, ajuvédás "orvostól" (modern boszorkány), az agykontrolltól, mesebeli spirituális beavatásoktól, a reikitől várják a gyógyulást, mintha egyre lejjebb és lejjebb jutnának lelkileg és egyre betegebbek fizikailag is. Már teljes félelemben és szellemi sötétségben élnek, de még mindig a nem létező spirituális életüket ecsetelik, lenézve a környezetüket.
(1 Korintusiaknak 1,27-29)
Amikor közeledünk Istenhez, önmagunkat is egyre tisztábban látjuk. Önismeretet kapunk.
A pogány boszorkányság, New Age név alatt sok ígéretet kap az ember. Eleinte életminőség javulás tapasztalható, de aztán jön a fekete leves. Az ördög sokat ígér, keveset ad, majd mindent elvesz. Semmi sem új a Nap alatt, abogy ez sem. Az Úr mindig is óvott minket attól, hogy más isteneink legyenek, mert az a pusztulásunkhoz, lelki, majd örök halálunkhoz vezet.
Alázat nélkül nem megy. Ildomos beismernünk, hogy nincs önmegváltás, mert az a gonosz útja. A gonosz a világosság angyalának tünteti fel magát, pedig ő a hazugság mestere.
Istennel önismeretre juthatunk és Ő az egyedül, akinek a Sátán engedelmeskedik. Eközben mi történik itt a földön? Az ember tagadja Isten mindenhatóságát és nélküle dönt. Mondhatnánk azt is, hogy rosszabbak vagyunk, mint a gonosz, mert ő legalább engedelmes.
Akinek önmaga az istene, az kiszolgáltatott helyzetben van, mert ő nem engedi, hogy Jézus és a szentek harcoljanak érte. Önmaga választja a kárhozatot. Nem lehet rajta segíteni.
