2019. 12. 11., szerda: Használjuk egymást
Ma, amikor csak használjuk a másik embert, akár egy tárgyat. Használjuk, amikor magányosak vagyunk, hogy jobb kedvre derítsen. Használjuk, amikor bizonytalanok vagyunk, hogy megerősítsen. Használjuk, mert azt akarjuk, hogy ő szolgáljon ki minket és ne mi őt. Nem tudunk és nem is akarunk szolgálni. Kényelmesen ülünk a magunk formálta komfortban. Szívjuk egymás életerejét. Energiavámpírok vagyunk. Képtelenek arra, hogy másokat szolgáljunk. Arra vágyunk, hogy egyszerre többen is a mi óhajainkat, panaszainkat, mondvacsinált problémáinkat lessék. Királylányok és királyfik vagyunk. Generáció, aki még mindig a felelősséget a szülei elhibázott életére tolja. Mert nem vállal felelősséget. Milyen kényelmes is ez. Éva is ezt tette a Paradicsomban. Ádámra mutogatott meg a kígyóra. De amikor majd Isten színe előtt állunk, akkor egyedül leszünk. Akkor nem lesz kire mutogassunk. Akkor el fog hangozni ez a kérdés: Szolgáltad a felebarátaidat a tálentumaiddal, amiket kaptál, vagy hagytad, hogy mások téged szolgáljanak ki?
Azért vagyunk itt, hogy egymást segítsük. Viszont ha azt érzed, hogy valaki használ, legyen erőd továbbállni. Nem egy tárgy vagy, egy kütyű, amit nyomkodni lehet. A netes társadalom az Embert is kütyűként kezeli. Lehetsz mérges. Jézus is az volt, amikor az Atya házát nem imádságra használták.
Kerüld az energiavámpírokat, akik leszívnak, majd boldogan szaladnak tovább megnyugvást nyerve, téged pedig félredobva. Kerüld a notórikus netfüggőket, mert téged is korlátlan idejű gyakorikerdesek.hu- nak néznek. Kerüld azokat, akik nem kíváncsiak rád. Akik sokat beszélnek önmagukról. Akik keveset kérdeznek rólad. Akik nem tartják be az egyház parancsolatait. Akik túl sokat fecsegnek. Ilyenek között Te is majd hasonlóvá válsz hozzájuk.
Keresd azokat, akik olyanok, amilyenné szeretnél válni. Azokat, akikben kevés az "én", "nekem", "enyém". Jézus vajon hányszor beszélt önmagáról?
