2020. 03. 17., kedd: Idôk jelei
Megmondom ôszintén, hogy dúlok- fúlok az indulattól. Ki tudnék menni az utcára és tüntetni, mert elvették tôlem és a családomtól a lehetôséget attól, hogy a hitemet gyakorolhassam, hogy Krisztus haláláról megemlékezzem, hogy magamhoz vehessem Ôt, hogy gyónhassak. Mi van a mai emberrel? Miért retteg így a haláltól? Többet ér nekik a saját, véges földi életük, mint az, hogy az Ég és Föld Urát magukhoz vehessék? Ha beteg lennék is, inkább mennék misére.
Amikor az amerikai kereskedelmi ikertorony tragikus módon felrobbant, a közeli katolikus kis kápolna teljesen épen maradt, a Mária szoborral egyetemben.
Medjugorje- ban nem volt háború a kilencvenes években, de mindenhol a környezetében igen.
Hiroshimában az atomrobbanás epicentrumától 1 km- re fekvô katolikus templom teljesen épen maradt, és a benne tartózkodók nem kapták el a sugárfertôzést.
Nem emlékszik senki már arra, hogy a Mária jelenési helyeken csodás gyógyulások történnek? Napjainkban is!
Ha az embereknek lenne hite, gyógyulások történnének mise alatt is!
A legnagyobb krízisekben - háborúk, világjárványok, keresztényüldözések- is volt mise, évszázadokon át, akár titokban is. Most pedig engedetlenségnek számít megtartani a vasárnapi misét. Engedetlenségnek számít nyelvre áldozni. Mi folyik itt?
Állva és kézbe áldozni szentségtörés! Ki vagyok én, hogy a világ Urát a bünös kezemben tartsam?
A szentelt víz hatására démonokat ûznek ki! Ez valóság! A mi püspökeink pedig félelembôl elvették tôlünk ezt is.
Miért?
Mert nincs hitük. Mert a világnak, az embereknek akarnak tetszeni, nem Istennek. Mert félnek.
Az egyik lelkigyakorlaton évekkel ez elôtt meghalt egy idôs néni. Boldog mosoly volt az arcán, amikor elment. Az Urat magához vehette.
Ki fogja a betegeknek, idôseknek kiszolgáltatni az Oltáriszentséget?
A Biblia ír arról, hogy egy idôre megszûnik a mindennapi áldozat és szentségek nélkül kell közel maradjunk Istenhez.
Hogyan?
Már elôre félek magamtól...minden jó, ami bennem van, Jézustôl van. Gyakorolnunk kell az erényeket. Kerülni a bûnöket, a bûnös hajlamokra vezetô alkalmakat. Imádkoznunk kell a Rózsafüzért, jobban mint valaha és bízni abban, hogy Ô majd mindent jóra fordít.
Azt gondolom, hogy megérdemeljük azt, hogy most megéljük az Úr hiányát. Talán felébredhet még az emberiség.
Szenvedéseinket felajánlhatjuk az Egyház megújulásáért és a világért.
Nem tudom, hogy fogom bírni Nélküle. Rettenetesen szenvedek már most is és hihetetlen, hogy ez történt egy pár nap leforgása alatt. Olyan, mintha elvették volna tőlem azt, akit a legjobban szeretek a világon.
Tulajdonképpen ez is történt.
