2020. 03. 18., Egyszer volt, hol nem volt...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy- nagy ország. Mindene megvolt, rettenetesen gazdag és gonosz is volt, a világ ura. Minden kisebb és szegényebb országot az irányítása alá vont. 

Aztán a kisebb országok elkezdtek megerősödni. Ez zavarta a gazdag, hatalmas országot. Gondolta játszik egy kicsit a világgal. A médiával bárkit ugyanis félelemben tarthatott, hiszen ez egyszerű pszichológia, hogy amit sokszor hallunk, olvasunk, azt tartjuk igazságnak. A közgondolkodás az igazság, az pedig könnyen formálható labilis helyzetben.

Az influenza kapóra jött, de gondolta, ad neki egy új nevet és pánikot kelt vele. Tönkreteszi azokat, akik megerősödtek, hogy függjenek tőle újra. 

Kirobbantott egy hírt, sok betegről és halálos esetről. Az emberek nem vették észre, hogy az influenzajárvány is ugyanezt okozta, és az idősebbek, akiknek amúgy is gyenge volt az immunrendszerük, sajnos ugyanúgy meghaltak, mint ebben az esetben. 

"A tünetek ugyanazok, de most gazdaságilag tegyünk tönkre vele egy kontinenst."- gondolta a Nagyhatalom.

"Zárassuk be az iskolákat, ne engedjük, hogy templomba járjanak az emberek, mindenféle kultúr programot szüntessünk be, fosszuk meg őket a féktelen vásárlástól, szórakozástól és a dinom- dánomtól! Ne engedjük, hogy társas életet éljenek, had legyenek csak magányosak! Vegetáljanak és féljenek a jövőtől! Majd mi hozzuk a megváltást nekik, ha már semmijük sem marad!" - kacagott a patás.

Volt azonban egy igazi világ Ura is, akiről Nagyhatalom elfelejtett tudomást venni a nagy önbizalmában. 

Ő azt mondta:

"Engedem, hogy mindez megtörténjen. Hátha felébrednek. Hátha lelkiekre figyelnek majd, nem csupán az ösztöneikre. Tudom, hogy jobbá teszi majd őket. Keresni fognak engem és aki ezt szívből teszi, meg is talál és békére lel. Az emberek segíteni fogják egymást. Nincs mitől tartsanak, mert a világot Én irányítom, nem egy gonosz ország, aki csupán egy teremtmény. Az ítélet az enyém. A végső szó mindig az enyém. Ne féljetek!"

...