2020. 03. 18., szerda: Pascal Roland, a franciaországi Belley-Ars „püspökének” hivatalos nyilatkozata


Pascal Roland, a franciaországi Belley-Ars „püspökének” hivatalos nyilatkozata

Jobban kell félnünk a pánik-járványtól, mint a Coronavírus-járványtól! A magam részéről nem vagyok hajlandó a kollektív pániknak engedni, és azoknak az óvintézkedéseknek alávetni magamat, melyeket a világi intézmények léptetnek életbe.
     Ezért nincs szándékom speciális intézkedéseket elrendelni egyházmegyémben. – Vagy a keresztények nem fognak többé összejönni imádkozni? Le fognak mondani arról, hogy találkozzanak felebarátjaikkal és segítsenek nekik? Eltekintve az elemi óvintézkedésektől, amiket mindenki magától is ösztönösen megtesz, amikor beteg, hogy másokat ne fertőzzön meg, nem helyénvaló ezekhez továbbiakat is hozzáfűzni.

Inkább arra kell emlékeznünk, hogy sokkal komolyabb helyzetekben, például a nagy pestisjárványok idején, amikor az egészségügyi ellátás sokkal elmaradottabb volt a maihoz képest, pont a keresztény lakosság tűnt ki a kollektív imádkozásban és a betegek megsegítésében; a városokban, falvakban ők voltak az elsők, akik a haldoklók megsegítésében és a halottak eltemetésében segédkeztek. Összefoglalva: Krisztus tanítványai nem fordultak el Istentől és nem bújtak el az ilyen nehézségek elől – ellenkezőleg!

A kollektív pánik, amit ma tapasztalunk, a halál realitásához való torz viszonyunkat mutatja meg! Isten elvesztésének félelem-kiváltó következményeit teszi láthatóvá! A mai ember el akarja titkolni, nem akarja tudomásul venni, hogy halandók vagyunk, és ha elzárjuk magunkat létünk lelki dimenzióitól, elvesztjük lábunk alól a talajt. Mivel egyre rafináltabb és hatékonyabb technikai eszközeink vannak, azt hisszük és úgy viselkedünk, mintha mindent mi uralnánk, és elrejtjük magunk elől, hogy valójában nem mi vagyunk az élet urai!

Azt se felejtsék el, hogy e járvány fellépése éppen egy olyan pillanatban, amikor különböző fórumokon a bioetika törvényeiről folynak viták, szerencsére az emberi törékenységre emlékeztet bennünket! És ennek a globális válságnak legalább az az előnye megvan, hogy arra emlékeztet minket, hogy mindannyian sérülékenyek vagyunk, és egymástól függünk, és hogy fontosabb lenne összedolgozni, mint a határokat lezárni!
     Úgy tűnik, hogy mindannyian elvesztettük a fejünket! Mindenesetre az biztos, hogy nagy hazugságban élünk. Miért koncentrálunk most hirtelen egyedül a coronavírusra? Miért hallgatjuk el, hogy egyedül Franciaországban évente a banális szezonális influenzában 2-6 millió ember betegszik meg, akik közül minden évben mintegy 8 ezren meg is halnak ebben? [Ez a halálozási szám az USA-ban évi 23 ezer.] Úgy tűnik azt a tényt is kizárjuk kollektív emlékezetünkből, hogy országunkban az alkohol évente 41 ezer halálesetért felelős, és a cigaretta 73 ezerért.
     Ezért távol áll tőlem, hogy előírjam a templomok bezárását, a misék felfüggesztését vagy az áldozás bármely formájának betiltását, hiszen egy templom nem a veszély, hanem a megváltás helye. Olyan hely, ahol Az fogad szívesen bennünket, aki maga az élet, Jézus Krisztus, és ahol Általa, Vele és Benne megtanulunk közösen élni. A templomnak annak kell maradnia, ami: a remény helyének!

Vagy inkább barikádozzuk el magunkat otthon? Halmozzunk fel tartalékokat, ürítsük ki az üzleteket, készüljünk fel hosszabb vesztegzárra? Nem! Mert egy keresztény nem fél a haláltól. Egy keresztény tisztában van vele, hogy halandó, de azt is tudja, hogy Kiben bízik. Jézusban hisz, Aki így erősítette meg: „Én vagyok a feltámadás és az élet! Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” (Jn 11,25-26) – A keresztény tudja, hogy abban „lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból”. (Róm 8,11)
     Egy keresztény nem saját magáé, életét ajándékba kapta, és Jézust követi, Aki ezt tanítja: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.” (Mk 8,35)
     Egy keresztény biztosan nem teszi ki magát fölösleges rizikónak, de életét nem próbálja meg csak magának megőrizni. Keresztre feszített Urát és Mesterét követi, és megtanulja, hogy magát az örök életért nagylelkűen állítsa legrászorultabb felebarátjainak a szolgálatába.

Ne hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a rettegés, a pánik járványa! Ne hagyjuk magunkból „élő halottat” csinálni! Ne hagyjuk, hogy elrabolják tőlünk a reményünket!


Szerkesztő megjegyzése:
Miként e nyilatkozat szerzője is megállapítja, ez az egész coronavírus-probléma iszonyatosan eltúlzott „ügy”? Minden szülő tudja, hogy az óvodák, az iskolák igazi járvány-fészkek, gyermekeik alig töltenek pár napot ezekben, máris összeszednek valamit, amiben komolyan megbetegszenek. A skarlát, a kanyaró, az influenza – de még ennél is inkább a nemi betegségek – és egy csomó más betegség sokkal-sokkal több veszélyt rejt magában, sokkal több halálesettel jár, mint ez a mostani betegség. Egy másfélmilliárd lakosú országban már akkor járványról beszéltek, és már akkor vesztegzárakat rendeltek el, amikor naponta még csak két-három ember halt meg ebben az újfajta bajban. Hogyan lehetséges ez?

Aki használja józan eszét, is figyeli a világot, az egyfelől tudja, hogy ilyen világméretű eltúlzott intézkedések nem történhetnek jól megfontolt terv és cél nélkül. Vagyis azt tartja valószínűnek, hogy valakik valamilyen konkrét célra találták ki ezt az egész hisztériát. Mintha tesztelni akarnák az embereket, hogy hogyan viselkednek: elsősorban azt, hogy mit hajlandók zokszó nélkül eltűrni. A mostani intézkedések, karanténba zárások nagyon hasonlítanak a gettók kialakítására, a kitelepítésekre és hasonló kényszer rendszabályokhoz. És mi ma az eredmény, mit tapasztalnak? A mai ember annyira istentelen, annyira elbutult pogány, hogy minden idétlenséget eltűr; hadd csináljanak vele bármit, ha meghagyják neki a mobilját. Talán, ha azt elvennék tőle, végre fellázadna. De addig olyan, mint a legostobább ökör, akit az orránál fogva lehet vezetni.


Feltéve: 2020. március 9.

Folytatás

(Forrás: https://www.katolikus-honlap.hu/2001/panik.htm?fbclid=IwAR0sJBU3lTRqrutXOwPeF9Ahq2-Xlar6U0DiD5WvAqqLMesDcAVR4-hlxiY)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019. 07. 03., szerda: Most fény derül a modernizmus szerzőire!: Annaliese Michel ördögűzése során elmondott dolgok egyenesen a démonoktól

A szentek közbenjárása vagy a "Lábunk együtt járjon"...

Lelkiségi mozgalmak, amelyek rombolják az Egyházat