2020. 03. 21., szombat: A koronavírus pozitív hozadékai

Talán mindenki egy kicsit magába nézhet és rájöhet arra, hogy milyen pozitív egyéni és kollektív hatásai is lehetnek ennek a járványnak. Biztos vagyok benne, hogy Isten azért engedte meg ezt a helyzetet, mert a szenvedés, a komfort zóna elhagyása mindig gyümölcsöző.

Rengeteg szakma van ma, ami nélkül meglennénk. Most szépen látszik, hogy a fitnesziparban, szépészeti iparágakban, szórakoztatásban, turizmusban dolgozók élete most nem könnyű, sőt! Tulajdonképpen nincs szükség rájuk. Legtöbbjük a testünket kényezteti, nem a lelkünkre hat. Testkultusszal áthatott világban élünk, ahol nagyon fontossá vált a külső. Az emberek rengeteg pénzt, időt és energiát pazarolnak arra, hogy a testükkel törődjenek. Eközben nulla lelki életük van. Ha megkérdeznénk, mi a lelki élet, sokan a pszichiáterekre gondolnának, semmiképpen sem a teremtmény mivoltukra és lelki fejlődésre.

Talán ez az időszak ráébreszt minket arra, hogy nem csak testünk van, hanem lelkünk és szellemünk is. 

Lassan nem kell listát írjunk, mielőtt boltba megyünk, mert majd azt vesszük, amit kapunk, nem azt, amit szeretnénk. Talán megtanulunk dözsölés és pazarlás helyett csak akkor étkezni, amikor tényleg éhesek vagyunk, illetve beosztani, ami van.

Valószínű nem lesznek majd hatalmas hitelfelvételek ezentúl, így meg kell tanulnunk adóssághalmozás helyett addig nyújtózkodni, amíg a takarónk ér.

Rengeteg magán nőgyógyász becsukta a rendelőjét, így végre minden nő azonos figyelmet kaphat majd szüléskor, függetlenül az anyagi helyzetüktől. Meg fog szűnni a sok felesleges vizsgálat is, amit egyébként sokan csak arra "használnak", hogy ha kiderül, hogy beteg a magzat, még "időben" el tudják abortálni. Ez nyilvánvalóan nem tetszett Istennek...

Feltehetően majd jobban figyelünk egymásra, kevesebbet beszélünk feleslegesen és több időt töltünk a szeretteinkkel.

Jobban odafigyelünk a gyermekeink oktatására, hiszen az online oktatási rendszer miatt tulajdonképpen a szülőkből tanárok lettek egyik napról a másikra.

Megfontoljuk mit és mikor, no meg mennyit vásároljunk. Itt látszik, hogy sokan önző módon betartalékoltak az élelmiszerekből, gyógyszerekből, így lehetséges, hogy nagyobb családoknak már nem jutott egy- két termékből. 

Nem vásárolunk luxus cikkeket.

Megtanuljuk értékelni azt, amink van (ha eddig nem tettük). A munkánkat, a házunkat, a családunkat.

Talán Jézus hiánya elvezet minket egy mélyebb kapcsolathoz Vele. Biztos vagyok benne, hogy az Egyházban történő bűnök, a több, mint kétezer éves Hagyomány megváltoztatására tett kísérletek, a modernizmus beszivárgása, a bálványimádás, az életek el nem fogadása, mind- mind odáig vezetett, hogy igazhitű papság (Tiszteles a kivételnek!) hiányában, Jézus átvegye az irányítást a földi Egyház fölött. Nyilván azok a plébániák sem tetszettek Neki, akik nem Őt helyezték a liturgia, a plébániai lelki élet középpontjába, hanem a túlmisztifikált, már- már imádott papukat. Ismerek olyan plébániát, ahol a pap születésnapját közvetlenül  a mise után, még a templomban kezdték el ünnepelni, tapsikolva (nem illik és nem is volt szokás évszázadokig Isten házában szórakozni, az embert helyezni a középpontba, Isten helyett), tömött sorokban, HÁTTAL AZ OLTÁRISZENTSÉGNEK! Valószínű ezeknek a papoknak is fel kellene ébredniük, hiszen az ő dolguk az lenne, hogy minket, híveket Krisztushoz vezessenek, nem pedig az, hogy a személyi kultuszukat növeljék, illetve az emberi érzelmei(n)kről prédikáljanak, Isten tanítása helyett. 

Megtanulhatjuk ebben a helyzetben, hogy nem alap, hogy Szentségekhez járulhatunk. Meg sem érdemeljük, hogy magunkhoz vehessük Krisztust! Sokan nem gyónnak és halálos bűn állapotában mennek áldozni. Vajon hány család van tisztában azzal ma, hogy fogamzásgátlót alkalmazni súlyos bűn! Egy időben nem értettem, hogy miért ír a Szentírás bíráskodóan úgy az emberekről, mint akiknek a kezeihez vér tapad.

 "Nincs háború! Békében élünk! Mégis hogyan érti ezt az Úr?" - gondoltam.

Aztán rájöttem, hogy arra gondolhat, amit szinte az egész világon tesznek ma a nők: fogamzásgátlót használnak, amik korai stádiumú abortuszokat okoznak. Csodálkozunk miért van annyi rákos beteg a nőgyógyászaton?

Talán így, hogy súlyos bűn állapotában nem áldoznak, csökkentik az átkot, amit a Szentáldozás során kapnának. Ilyen állapotban ugyanis gyónni kellene, nem áldozni. Meg kell vizsgáljuk magunkat, mielőtt az Úr testét magunkhoz vesszük, mert a mi kegyelmi állapotunktól függ az, hogy áldást vagy átkot kapunk általa.

Látva, hogy mennyien használják ezt a türelmi időt bálványimádásra (több szabadidejük lett, mert nem tudnak dolgozni, így többet jógáznak például...), a fájdalmamat -amit azért érzek, mert a világ elhagyta Istent és démonoknak hódol- fel tudom ajánlani őértük és mindazokért, akik sötétségben járnak, megtérésekért. Ez persze közvetve pozitív hozadéka a járványnak és igazából ezt járvány nélkül is megtehetnénk. Talán, aki közel volt az Igazsághoz, most még közelebb kerülhet, és aki távol, annak még egy ekkora esemény sem változtat az életén.

A mai embernek, mindannyiunknak jó lenne tudatosítani, hogy a világ eseményeit sem, és a magunk kis életét sem mi irányítjuk 100%- osan. Vannak dolgok, amik Isten fennhatósága alá tartoznak. Élet és halál. Béke és háború. Egészség és betegség. Gyermek vagy meddőség. Ezeket a dolgokat nem erőszakolhatjuk ki. Harcolni lehet ellenük, de ha Isten egy betegséggel akar minket (vagy/ és környezetünket) "felrázni", akkor az fog történni velünk! Akkor nekünk az fog a leginkább a javunkra válni.

Egy idegennek érzem magam itt a Földön, mert sokkal jobban félek attól, hogy lelkileg elszakadok Jézustól, mint attól, hogy a földi zarándokutam véget ér. Pont ezért kelt botrányt és félelmet a járvány, mert a mai ember foggal, körömmel ragaszkodik a földi jóléthez, az anyagi biztonsághoz, az egészséghez, az élethez. Nem tud szenvedni és nem is akar. Élvezni akarja az életet, nem pedig felajánlani. 

A nagymamám generációja sem volt tökéletes (1920- ban született), de nekik az életük a II. Világháború miatt is, a szenvedésről szólt leginkább. 

A mai ember élete a szórakozásról szól, és a nehézségek elkerülésére tett kísérletről.

Senki sem kerülheti el a szenvedést! 

Ez a mai helyzet, mintha egy főpróba lenne. Még ennél lehet rosszabb! Lehet, hogy ez egy büntetés vagy csupán egy figyelemfelkeltés.

Ember, nem a tied a végső szó!

Porból lettél, porrá leszel.

Milyen érdekes, hogy idén talán elôször nem wellneszezni fognak menni Húsvétkor az emberek...hogy nem lesz valôszìnûleg dugig a hûtô...hogy le kell mondani egy csomó mindenrôl, akkor is ha ez nehéz...

Mégiscsak Nagyböjt van. Végre böjtöl az egész világ! Végre nincsennek bulik Nagyböjtben! Végre talán mi, keresztények tanuságot tehetünk a hitünkrôl. Tanuságot tehetünk arról, hogy mi nem félünk az elmúlástól, sôt, várjuk, hogy találkozzunk az Úrral. De addig még sokat kell szenvednie az Egyháznak. 

Ez a fôpróba, úgy gondolom.