2020. 03. 22., vasárnap: Ima a papokért...

Úgy gondolom, hogy a mai hősök az egészségügyben és a kereskedelemben (élelmiszer üzletekben) dolgozók. Boldog lennék, ha ide sorolhatnám a papjainkat, de sajnos rettenetesen csalódtam bennük. Mutatniuk kellene, hogy nem félnek, hogy a földi életet semmire se tartják, hogy a mártírhalálig képesek lennének elmenni. Sajnos azt hangoztatják, hogy Téged védlek azzal, hogy nem megyek a közeledbe.

A pestisjárvány idején vajon hogyan viselkedtek a papok? Hazavonultak és megvárták, amíg kitisztul a terep és lehet újra hangzatos, üres prédikációkat tartani a szeretetről és a közösség megtartó erejéről? 

Nem. Nem így viselkedtek! Ott voltak az élvonalban és feladták a betegek kenetét, gyóntattak, ápolták a betegeket. Nem féltek attól, hogy elkapják a halálos kórt! Pedig sokuk elkapta. Életüket adták másokért, ahogy Jézus tette...

Vajon hogyan viselkedtek a kommunizmus idején? Nem tartottak misét, nehogy elvegyék tőlük az otthonaikat, a hivatásukat? Katakombákban, titokban miséztek, az életüket és az egzisztenciájukat kockáztatva. Sokukat megkínoztak, vallatak és meggyilkoltak.

Hogyan viselkedtek a háborúkban? Akkor is kereszteltek, ápoltak, feloldoztak amikor a lövészárokban voltak? Igen. 

A bátorság egy erény. Nem összetévesztendő a vakmerőséggel.

Hogyan képes a mártírhalált elfogadni az, aki féltve óvja önmagát csupán egy járvány idején? 

Ez mindannyiunknak szól.

Ha nincsennek papok, nem tudja senki sem az ostyát átváltoztatni. Viszont, ha sok papunk ennyire óvja, védi a földi életét, akkor vajon ki lesz velünk az utolsó óránkban, ha mondjuk valamilyen fertőző kórban szenvedünk? Addigra majd változik a "munkaköri leírásuk" és nem kell majd az életüket adják értünk, mint ahogy Jézus tette? Nem kell majd utolsó kenetet adniuk, mert az rizikós? 

Az elkényelmesedés korunk betegsége.

Imádkozzunk papjainkért minden nap!