2020. július 26., vasárnap: Gyerekcirkusz
A valóságos élet ilyen gyerekekkel.
Néha még ilyen is.
Nem pedig folyamatosan ilyen.:
Főleg azoknak nem, akik a munkaerőpiacon is meg akarnak felelni, de egyébként bárkinek, aki valamennyire meg akar maradni gondolkodó, felnőtt embernek, nem csak egy háztartási robotgépnek. Mostanában több segítséget kaptam és rájöttem, hogy nem rossz anya vagyok azért, mert ingerültebb, türelmetlenebb vagyok újabban a gyerekekkel, hanem maximálisan leterhelt. Ma az van a köztudatban -amelyet a felénk zuduló média határoz meg elsősorban-, hogy ha nem a gyerekeddel foglalkozol örökké, ha nem ellenőrzöd az összes mozdulatát, ha nem sütsz édesburgonyás kacsasültet mangósaláta ágyon, ha nem viszed őket minél színesebb programokra és nem járatod őket ezer szakkörre, akkor sz@r anya vagy. Mi ezt elhittük és mindenki magán úton is a social médián keresztül azt sugallja, hogy fenékig tejfel az élet kisgyerekekkel. Csak azt elfelejtettük, hogy ez így ebben a formában nem igaz. Amennyi öröm, annyi nehézség is. Sőt! Megkockáztatom, hogy inkább nehézség. Főleg eleinte.
Sokáig nem adtam magamnak kimenőt. Az örökös gondoskodás és szolgálat mókuskerekében éltem. Aztán felnyitotta a szememet egy- két beszélgetés másokkal. Azóta sincs igazán szabad pillanatom, de legalább próbálkozom, hogy legyen.
Első dolog, amit a világ elhallgat, hogy ez egy nagyon nehéz életszakasz. Azért is van ez elhallgatva, mert így az anyák nem kérnek talán segítséget es kiégnek, vagy nem vállalnak sok gyereket, miután rájönnek, hogy nagyon nehéz. Hogyan is működött ez a többgenerációs családok, illetve az összetartó faluközösségek idejében?
Hiába tekintünk vissza. Ma más világ van. Egy ismerősöm a csodámra jár, hogy hogyan nevelünk hat gyermeket. Valószínű több is, de ő folyton hangot ad erről, amikor találkozunk. Ezt még nehezebb elviselni, mint a szidalmat, ha valaki dicsér. Sosem tudom igazán mit mondjak neki.
Ez a természet rendje. Az értékek nem változnak, akkor sem, ha a világ megőrül. Ma is ugyanaz az érték és ezt nem kellene befolyásolja a változó világ, az új trendek, a klima változás, a meleg hullám es semmi sem. Jézus azt mondta, hogy a régi tanításhoz ragaszkodjunk, mert lesznek új tanítók, akik nem az igazság útján járnak és tévútra viszik még az igazakat is. Hány nagy családot ismerünk a plébániánkon? Beszél a papunk a mesterséges fogamzásgátlás- és az abortusz ellen?
Nagyon nehéz. A múlt éjjel három órát voltam fent egyhuzamban, mert nem mindig alszik a 1.5 hónapos babám vissza szoptatás után, hacsak nem fektetem magam mellé. Már mind a tíz körmömet lerágtam idegemben, mert aludni szerettem volna. Kavarogtak bennem a rossz gondolatok. Szeretnék nem így élni néha. A kényelmet tenni az első helyre az életemben, de nem megy. Képtelen vagyok rá! Mindig elfogadom a kihívásokat, mert ez a keresztem, ez az Úr akarata, hiszen az életeket Ő adja.
"Aki szeret engem, megtartja parancsaimat. "
Hogyan Jézus? Ma más világ van. A szülők izolálva nevelik gyermekeiket, szinte nulla segítséggel. Nekem például a fogorvosig eljutni kihívás, mert nem igazán tudom kire hagyni a gyerekeimet. Nem kellett volna megszülessenek? Azért, mert ma más világ van? Dehát pont ez a gonosz célja ezzel a szép új világgal. Nem hiszem egyébként, hogy régen könnyebb volt. Más volt, de kizárt, hogy könnyebb lett vona. Csak én szeretem idealizálni a többgenerációs családot, miközben magam képtelen lennék a saját családommal élni.
Mások voltak a nehézségek. Ma minden percben nekünk kell figyelnünk a gyerekeinkre, mert nincs más. Nekünk kell vinnünk a háztartást, mert nincs más. Sokan vállalják ezt? Természetesen nem!
Mi a megoldás? Próbálj meg nem elaludni, mielőtt a gyerek. :-)
Vigyél humort oda is, ahova egyébként nem is gondoltad volna, hogy tudsz!
Keresd a lehetőséget a feltöltődésre!
Néha hagyd a francba a házimunkát! Felőröl.
Pont ezeket nem csinálom egyébként. Legtöbbször.
Csak az érti meg, hogy milyen kisgyerekekkel az élet, aki ugyanebben a cipőben jár. Még a férfiak sem értik, akiknek van kisgyerek a családban.
Elmúlik. Minden elmúlik. Mondják.
A karantén alatt jöttem rá, hogy tulajdonképpen nekem az életem nem sokat változott, kivéve azt, hogy nem tudtam Szentmisére menni. Ez volt a legfájóbb az egészben. De amúgy az életem amúgy is egy karantén. Nem mehetek oda, ahova akarok, mert semmi értelme egy örökké síró babával akárhova is menni, nem lesz jó. Nem csinálhatok akármit. Sokat kell a négy fal között legyek. Legtöbbször egyedül, mert a kutyát nem érdeklik az unokáig, unokaöccseik, unokahugaik.
Szép új világ!
Ezt megcsináltad ördög!
Nem függ ettől a vállalásom!
Az Istent szeretőknek minden a javukra válik...
...főleg a keresztjük...
...de nehéz...
Azért kereszt.
