Szentségi Házasság

Ahogy hallgattam a gyerekek altatása közben a szuszogásukat, arra gondoltam, amint elalszanak, szabad leszek. Valóban jó a szabadság szónak az ismetete napjainkban? Arra is gondoltam, hogy egyesek  szabadon  döntenek arról, hogy ez a gyermeki szuszogás megszünjön örökre. Arra gondoltam, hogy ők szabadok, mert azt tehetnek, amit akarnak, akkor, amikor akarják és annyiszor, ahányszor akarják. Ma őket hívják felelősség tudatos szülőknek, akik képtelenek kontrollálni a cselekedeteiket, akik add uram, de máris szemléletűek, akiknek szükségletei azonnal kielégítendők. Bezzeg azok, akik lemondásokat élnek meg, akik áldozatokat hoznak, akik nem azért nem dolgoznak, mert sosem tanultak, na őket kigúnyolják, nem értik és felelőtlennek titulálják. Mire vagyok szabad? Emberölésre vagy szolgálatra? Egoizmusra vagy áldozatkészségre? A halálra vagy az életre? A hedonizmusra vagy a böjtre? A gonoszra vagy a jóra? A hamisra vagy az igazra? Az élvezetre vagy a lemondásból fakadó eré...

A démonok hajlamosak homályba fedni elkövetett bűneinket, hogy ne gyónjuk meg azokat. Biztos vagyok benne, hogy azon is munkálkodnak valahogyan, hogy ne emlézzünk olyan dolgokra, amik a lelki életünk előmenetelének az eszközei voltak hajdanán. Nálam ilyen például az a tény, amit Ripperger atyától tanultam, hogy: 1. Elveszti a spirituális védelmet az a család, ahol a nő a domináns és nem engedelmes a férjnek. Istentől van az az alá-, fölé rendeltségi viszony, amelyet a Biblia is tárgyal.  "21 L egyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.  22 Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak,  23 mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.  24 Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.  25 Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte,  26 hogy a keresztségben szavával megtisztítva m...

Egy nagyon kedves ismerősöm felkeltette a figyelmemet a családfa kutatás iránt. Mindig is érdekelt a dolog, de sosem vettem rá magam, hogy elkezdjem.  (A kép csak illusztráció, nem az én felmenőim szerepelnek rajta. ) Egy könyvnek a segítségével 1725- ig visszamenőleg találtam meg a rokonság egyik felét. Apai ágon indultam el, mert sajnos csak a nagymamámról tudtam, hogy pontosan mikor és, hol született. Gyomai volt és ma is élnek a leszármazottai, másodunoka testvérei apámnak. Főleg mérnökök, tanárok. De mamám édesapja -az én dédpapám, Gyuricza Imre- sajnos fiatalon, 23 évesen meghalt -nem találtam róla információt, hogy hogyan-, fiú utódot nem hagyva maga után. A könyv a Gyuricza család több ágát is tárgyalja és nagy örömömre az én felmenőimnek az ága volt a leggyümölcsözőbb közülük. Itt volt a legtöbb utód és a legkevesebb csecsemőhalál. Olyan öröm fogott el, ahogy ezt megtudtam. Talán nekik köszönhetem a hitemet. Biztosan imádkoztak értem, az utódjaikért. Fel sem fo...