2020. 10. 28., szerda: Látszatra szabad


Ahogy hallgattam a gyerekek altatása közben a szuszogásukat, arra gondoltam, amint elalszanak, szabad leszek. Valóban jó a szabadság szónak az ismetete napjainkban?

Arra is gondoltam, hogy egyesek szabadon döntenek arról, hogy ez a gyermeki szuszogás megszünjön örökre. Arra gondoltam, hogy ők szabadok, mert azt tehetnek, amit akarnak, akkor, amikor akarják és annyiszor, ahányszor akarják. Ma őket hívják felelősség tudatos szülőknek, akik képtelenek kontrollálni a cselekedeteiket, akik add uram, de máris szemléletűek, akiknek szükségletei azonnal kielégítendők.

Bezzeg azok, akik lemondásokat élnek meg, akik áldozatokat hoznak, akik nem azért nem dolgoznak, mert sosem tanultak, na őket kigúnyolják, nem értik és felelőtlennek titulálják.

Mire vagyok szabad?
Emberölésre vagy szolgálatra?
Egoizmusra vagy áldozatkészségre?
A halálra vagy az életre?
A hedonizmusra vagy a böjtre?
A gonoszra vagy a jóra?
A hamisra vagy az igazra?
Az élvezetre vagy a lemondásból fakadó erényre?

Szabad vagyok, ha elpusztítok egy másik embert szóval, tettel? 
Szabad.
Mire vagyok szabad?
Hogy bűnös dolgokat tegyek, amíg az le nem húz teljesen a mélybe.

Ha nem vagyok szabad a világ szemében, akkor valójában az vagyok. Sőt! Akkor vagyok igazán az!
Szabad a cselekedeteimben, mert nem vagyok a bűn által megkötözve.
Szabad, mert a gondolataim az életre visznek, a lábaim pedig olyanokhoz, akikben szintén élet van. 
Szabad, mert a kezeim szolgálnak, az örök boldogságért tesznek, szabadon, döntéseim által.
Szabad vagyok, mert nem egy rajtam kívül álló erő irányítja az életemet, hanem a szabad akaratom, amely az Örökkévaló felé húz.
Szabadon döntök Isten mellett, nem kényszerít rá senki sem. Még Ő sem!

Ha túl sok lenne a felesleges időm, jutna idő mindenre, különösen bűnös cselekedetekre. Órákig tartó netezésre, lustálkodásra, ponyva regények olvasására, bálványok ápolgatására, sorozat nézésre, karrierre család helyett, mindenre. 

Akkor most mikor vagyok szabad?
Ha a bűneim zsoldja a halál, a pusztulás, az egóm börtöne, vagy ha a döntéseim az életre, mások felé, közösségre, az igazi szabadságra visznek, oda amit magam választottam? 
Ha én szabadon döntök a bűn mellett, akkor tudom- e valyon, hogy önmagamat károsítom? Nem meghasonlott ember az ilyen? 
Legyek irígy a szabadságára? Hogy önként és dalolva a vesztébe rohan, vágyjak a hedonizmusára, arra hogy görcsösen kielégülésért futkos, de nem leli a békét? Nem szabad, hanem sóvárgásai motiválják tetteit.

Szabad, aki független döntéseiben.
Szabad, aki megelégedett.
Szabad, aki megérkezett.
Szabad, aki békét talált.
Szabad, aki bűn nélküli.
Szabad, aki képes a kontrollra.
Szabad, aki nem manipulálható.
Szabad, aki állandó.

Szabadok és boldogok a lélekben szegények, akiknek elég vagy Te, Jézus. 




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok