2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok

Nagyon sokat változott a világ. Nem ritkaság, hogy ma nagy házban kis család él. Régen pont az ellenkezője volt. Kis házban éltek nagy családok. Nem volt divat a külön szoba minden gyereknek. Mondjam azt, hogy elkényelmesedtünk? Hogy nem tudjuk elviselni egymást és ezért rendezkedünk úgy be, hogy az egy főre jutó lakóterület megsokszorozódott?

Már több, mint egy éve itt élünk, amióta visszaköltöztünk Angliából. Mindig is saját kertes házra vágytam. Volt is, de aztán úgy hozta a sors, hogy el kellett adjuk. 

Úgy gondoltam, hogy az első gyermekünk születése előtt minden meg kell legyen. Ház, autó, nagy kert, kutya az udvaron. Bálványom volt a ház. Így utólag belátom és örülök, hogy elvesztettük az első házunkat. Mennyi ember van, aki nehezen viseli a veszteségeket? Én is így voltam. Aztán lezárul az életünk egy bizonyos szakasza és meglátjuk a miértekre a válaszokat. Isten nem azért engedi meg a rosszat, mert ki akar velünk tolni! Ha el tudnám mondani, hogy mekkora személyiség fejlődést hozott az, hogy nem lett saját otthonunk hamarabb! Hogy mennyire összecsiszolt minket a férjemmel az, hogy tulajdonképpen nem volt semmink sem! Hogy mekkora nagy dolog volt, hogy mégis hittünk a gondoskodásban és elfogadtuk a gyerekeinket, mind a hatot! Ezeket nem biztos, hogy meg mertük volna lépni, ha nem Istenben, hanem az anyagiakban bízunk! Amikor nincs semmid sem, csak a hited, akkor nagyon közel tudsz lenni a Terentődhöz, mert nem a világ dolgaival törődsz. Nincs más út. Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.

Isten megvárta, amíg nem kötődöm rendetlenül a tulajdonhoz. Most már azért adta meg a házat, hogy felnevelhessük a gyerekeinket benne. Mennyire más ez így, hogy jutalmul bőségben élhetünk, amiért bíztunk benne. Van, hogy megvizsgálja a hitünket, hogy hosszan tűrni tudunk- e. Türelemre tanít, mialatt erényekben gazdagodhatunk. Mennyire szegény lennék most, ha mindent megkaptam volna azonnal! Mennyire szegények azok a gyerekek is, akik mindent megkapnak a szüleiktől. Akiknek nincsennek feladataik. Akik nem tanulnak meg küzdeni és hosszan tűrni, önerőből. 

Isten nem kényszerít, de az üdvösségünkért nekünk is dolgoznunk kell. Az Ő tanítási stílusa a legjobb, amit valaha láttam, mert egyáltalán nem erőszakos, rávezet a helyes útra, meghagyja a szabadságunkat, a függetlenségünket, miközben védelmez és nevel. Az nem lenne igazi szeretet, ha nem lenne tanulási folyamat. Az nem lenne öröm, ha minden csak úgy az ölünkbe hullana. Mennyire szeret, hogy a javamat akarja! Hogy mindig figyel, óv, miközben én tétován felé lépkedek. A tenyerén hordoz. Becses vagyok Neki. Már az anyám méhében gondja volt rám. 

Egy két szoba- konyhás házban élünk több, mint egy éve, hat gyermekünkkel. Itt született a hatodik. Házvásárlás célja miatt (is) tértünk haza Angliából. Sokan értetlenül néztek minket, hogy miért vállalunk ennyi gyereket, ha nincs nagyobb házunk. Igen, nehéz volt ilyen kis területen élnünk egy évig. Még a karantén is közbeszólt meg a digitális oktatás, de közelebb kerültünk egymáshoz. Nem csupán fizikailag. ☺ De ez kikerülhetetlen is volt a helyhiány miatt. ☺ 

Régebben nem volt ritka, sőt, általános volt, hogy paraszti családok ekkora házban éltek. Az állatok ólja nagyobb volt, mint maga a lakótér. Most pedig 2020- ban ott tartunk, hogy ha nincs egy 5- 6 szobás háza egy ekkora családnak, mint a mienk, akkor megszólják meg furcsán néznek rá, elítélik, felelőtlennek titulálják. A Biblia írja valahol, hogy szegények úgy viselkednek, mintha gazdagok lennének és fordítva. Nem voltunk szegények az elmúlt egy évben, hanem nem volt 40millió hitelünk, mint sokaknak. Ki a szegényebb? Akinek nincs adóssága vagy akinek 40millió adósága van? 

Isten valóban bőséges életet ad nekünk, de sokszor nem úgy, ahogy azt mi elsőre gondoljuk. Mennyi nő szenved a meddőségtől? Áldás az új élet. Senki sem mondta, hogy tanulni könnyű és másoknak odaadni az életünket. Ez egy élethosszig tartó munka. Vannak nehezebb és könnyebb napok, de abban biztos vagyok, hogy a gyarlóságaink ellenére is Istennek tetszik, ahogy élünk, ezért is áldott meg minket immáron hat, egészséges, gyönyörű gyermekkel. Csak kicsit nézőpontot kell változtatni. A világ szemében szegény vagyok, mert dobtam a karrieremet, a diplomámat, mert nincsennek millióim, viszont van egy csodás férjem, akire mindig számíthatok (akkor is, ha nem mindig fenékig tejfel az élet vele, ahogy velem sem 😜), van Családom, nagybetűs "Cs", olyan amilyenre mindig is vágytam és biztonságban vagyok Isten tenyerén és a Szűz Anya oltalmazó palástja alatt. Ember nem árthat nekem.

Hogy tudtunk volna- e hamarabb lépni? Nem. Istennek mindig nagyon jó az időzítése. Ez az egy év semmiség volt, ahhoz képest, hogy mások egy életen át élnek a mienknél sokkal, de sokkal rosszabb körülmények között. 

Most véget ér az, hogy szúrós szemmel néznek ránk, hogy szegénynek titulálnak, mert már csak néhány hét és költözünk a felújított, nagy házunkba. Lassan elhiszem, de ha itt kellene maradjunk is, nem lenne gond. Azt hiszem valahogy így kellene kövessük Istent. Mint a gyerekek. Mindig bízva abban, hogy a legjobbat akarja nekünk. 

Hálás vagyok Neki azért, hogy vezet és az életem nem a tökéletes megsemmisülés felé halad, hanem van értelme.