2021. január 28., csütörtök: Önmegtartóztatás házasságon belül
"A keresztény házasság.
1Leveletekre azt válaszolom: 2jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A paráznaság veszélye miatt azonban, legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. 3A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, s ugyanúgy az asszony is férjével szemben. 4Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége. 5Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat. Aztán térjetek vissza egymáshoz, hogy a sátán meg ne kísértsen, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. 6Ezt engedményképpen mondom, nem parancsként. 7Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyent, a másik amolyant. 8A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig azt mondom: 9jó, ha úgy maradnak, mint ahogy én. De ha nem akarnak megtartóztatásban élni, lépjenek csak házasságra, mert jobb megházasodni, mint érzéki vágytól égni." (1Kor 7, 1-9)Tehát ne tartózkodjatok egymástól! Ezt írja a Szentírás! Akkor vajon miért az az első dolog a jegyesoktatások során, hogy megtanítják a párokat a természetes családtervezés csinjára- binjára? A kérdés költői. Mára már mindenki elfelejtette, hogy ez csak súlyos indok mellet alkalmazható. Az nem súlyos indok, hogy félünk. Az a szeretet - az Istenbe vetett bizalom- hiánya miatt van. Félünk a gazdasági válságtól, félünk a korai elhalálozástól, a fizetés emelés elmaradásától, az inflációtól, a nehézségektől, félünk mindattól, amit nem tudunk az irányításunk alá vonni. Félünk, mert nem bízunk Isten gondviselésében, és a saját képességeinkben sem. Mert ez a világ mindig hiánymotivált.
De van egy jó hírem! Isten teszi fel mindig az i- re a pontot. Mindig az Ő jóváhagyásával történhetnek meg a dolgok a világban. Ha van hitünk, bízunk a gondviselésében. De ez nem azt jelenti, hogy karba tett kézzel ülünk, nekünk is meg kell tennünk, ami tőlünk telik.
A házasság elsődleges célja a gyereknemzés. Csak másodlagos az, hogy egymást segítsük általa üdvösségre. Aki nincs felkészülve a gyermekáldásra (vagy nem annyira, mint ahogy az Isten tervében szerepel), az nem érett a házasságra sem. Ez tiszta sor. Egyszer olvastam, hogy valaki szerint egy gesztus a leánykérés és a házasság. Lassan ott tartunk, hogy elveszik a szavak valódi jelentését, illetve mindenki mást ért egyazon kifejezésen. Ha normális vagy, hülyének fognak nézni, mert van értékrended, ráadásul keresztény, amit nem tolerálnak.
Ujjal fognak rád mutogatni, mert Isten adta termékenységed a húsz évesekével vetekszik, míg a világiak meddővé tették magukat a fogamzásgátlókkal és az abortuszokkal. Ösztönlénynek fognak tartani, akinek nem ment a tanulás, ezért szült sok gyereket. Azt fogják rólatok gondolni, hogy olyanok vagytok, mint a nyulak. De csupán irigyek a jól működő házasságodra.
Örülj, ha szidnak, káromolnak, támadnak, nem értenek, kigúnyolnak, megvetnek, mert nagy lesz a jutalmad a mennyben!
Ahol nincs bölcső, ott jövő sincs!
Nemzetek fognak eltünni.
Amikor azt látom a felmenőim életében, hogy szültek 8- 10- 12 gyereket, pedig mély szegénység volt és legtöbbször a megszületett csecsemők fele elhalálozott ( vagy az első három életévében meghalt) a kezdetleges orvostudomány- , fertőtlenítés-, védőoltások hiánya miatt, akkor arra gondolok, hogy pszichésen is mennyire erősebbek voltak, mint mi! Sok anyukáról olvastam, akik vagy a rossz szülésélményük vagy a vetélésük miatt nem vállalnak több babát. Ezek tényleg szörnyű dolgok, nekem is kijutott belőlük, de lehet ezekből erőt is gyűjteni, gyógyulni. Ha amellett döntünk, hogy feladjuk, hogy maradunk a kis kényelmes életünknél és nyalogatjuk a sebeinket, abból nem fog megvalósulni Isten terve és minket sem fog boldoggá tenni.
