Szentségi Házasság

„Ha Istent keresném minden eseményben és minden pillalatban, akkor sokszor  találkoznék vele. Isten szeretetének napja melegít engem, s az ő szeretete küldi a hideg esőt. Isten szeretete táplál a kenyérrel, amelyet megeszem, s ő táplál a böjtöléssel és éhséggel. Isten szeretete küldi a téli napokat, amikor fázom és beteg vagyok, s a nyári meleget, amikor a munkában izzadok. Ha a dolgokban csak a meleget és a hideget, az ételt és éhséget, betegséget vagy munkát, a szépséget és a gyönyört, a sikert és sikertelenséget, anyagi javakat vagy kárvallást venném figyelembe, akkor munkám egyszer-egyszer akaratomnak nyereség lenne, de csak ürességet találnék benne, nem boldogságot. A fő gondom ne az legyen, hogy gyönyört, sikert, egészséges életet vagy pénzt, nyugalmat találjak, sőt még erényt és bölcsességet sem, még kevésbé ezek ellenkezőjét: fájdalmat, balsikert, betegséget, halált, hanem minden történésben egyetlen vágyam és örömem az legyen, hogy tudjam: ez számomra Isten aka...

Egy sétája alkalmával látta meg a nagymamát és azt a bizonyos kisfiút. Boldognak tüntek. Aztán megkérdezte Istent.: - Istenem, nekem miért nem lehet nagymamám?  A hang ezt mondta: - Ennek a kisfiúnak azért van nagymamája, mert nincsen anyukája és apukája. Neked nagyon szerető szüleid vannak. Szerencsés vagy. Nem mindenki boldog, aki annak látszik.  *** A parkban történt. Verőfényes nyári délelőtt volt. A megfáradt anyuka két, négy éven aluli gyermekével érkezett a hosszú, aluminium csúcsdás, újrahasznosított anyagokból készült játszótérre. Kevesen voltak a játszótéren, így nem volt nehéz észrevenni, hogy egy kedves, idős házaspár elmélyülten homokozik az unokájával. Annyira belefeledkeztek a játékba a nagyszülők, hogy nem is vettek tudomást a külvilágról. Azt sem vették észre, hogy a megfáradt anyuka ámulva csodálja őket. A nagyszülők le sem vették a tekintetüket a kis unokájukról. Harapni lehetett a szeretetet a levegőből körülöttük. Teljes figyelmükkel jelen volt...

Egy egyszerű anya vagyok. Nem vagyok teológus és nincs is időm túlzottan elmélyedni a témában. Nem vagyok szerzetes, sem hittan tanár, de amennyire időm engedi, tanulom a gyönyörű hitünket és sokat olvasok. Az alábbiakat is csupán saját tapasztalatból írom.  14 éve tértem meg. Sajnos nem keresztény családban születtem, de talán pont ennek köszönhetem, hogy meghallottam a Szentlélek hívását. Talán még időben. Azt tudom, hogy Isten a csendben tud szólni leginkább. Sőt! Van, hogy csak ott.  Amikor gitáros mise van nálunk, nagyon el tudok keseredni, mert az azt jelenti mindig számomra, hogy megnehezíti ez a fajta zene azt, hogy misén Istenre tudjak figyelni. A legtöbbször olyan érzelmeket szít fel, amik nem segítenek kapcsolódni az Úrhoz. Tapasztalatom, hogy sokszor az érzelmeink nem visznek el jó irányba. Sokszor megcsalnak minket. A hit egy döntés és kegyelem is, nem érzelemfröccs, hogy ma ezt érzem, holnap pedig mást. Ha ész érveket követünk a lelki életünkben, akko...

Ez a blog nem azért készült, hogy glóriát helyezzek a fejemre és kioktassak másokat olyan dolgokról, amihez talán én is csupán csak hozzájutottam -nem kiérdemeltem!- a kegyelem által. Gondolatébresztő-, önkifejező- és evangelizációs céllal írkálok. Ma tulmisztifikált a család és egyáltalán a teremtmények. De mi is a család? Lehet többféle egy család? (Nem, nem, nem gender irányba megyek el. Az folyik a vízcsapból is.) Isten mindig szól, amikor az ördög gyötörni és a hazugságaival dobálózni akar.  Nem elvált szülők gyermeke vagy, hanem az én szeretett gyermekem. Én akartalak. "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.” (Márk evangéliuma 3, 33:35) Van családod! Nem csak egy pont vagy a világmindenségben! Hál' Istennek. Szerencsés vagy, sőt! Áldott. A vérszerinti rokonaidnál egy sokkal erő...