2021. április 12., kedd: Jöjj ki!

Amikor szomorkodni kezdesz, biztos lehetsz abban, hogy önmagadra és nem Isten
szeretetére figyelsz. Akármi miatt lettél szomorú, már nem hiszed el, hogy szeret az Isten. A depressziód, a lázadásod uralja a szívedet. Ebben a fázisban az önbecsülésed a nullpontra süllyed, leértékeled magadat teljesen. Elveszíted az életkedvedet. Ez nem az a szomorúság, amiről azt mondta Jézus, hogy „boldogok, akik szomorkodnak, majd megvigasztalják őket”. (Mt 5,4) 
Azokban ott a remény mellett a derű és a bizalom, hogy Isten meg fogja oldani ezt a
helyzetet is. Ezzel szemben te elveszted az életkedvedet, az energiáid lecsökkennek, nincs már reményed, már nem hiszel Isten szeretetében, teljesen megrendül a bizalmad, rád tör a szomorúság, és bizonytalanná válik a jövő. Ilyenkor nem teszel különbséget a valódi fájdalom és az önsajnálat hamis fájdalma között.
A szenvedést Isten a javunkra fordítja. Csak a sebzett kezű ember tud gyógyítani, csak az
tud irgalmat gyakorolni, aki megtapasztalta már, hogy Isten ővele irgalmas volt. A fájdalom, a seb, a szenvedés forrás. Isten szeretetének a forrása. Isten irgalmát azon a ponton fogadjuk be. Azt mondják a sivatagi atyák, hogy Isten azért engedi meg nekünk a szenvedést, a fájdalmat, a szomorúságot, a sírást, hogy ne rendezkedjünk be ezen a világon, hogy ne akarjunk itt paradicsomot építeni, hanem vágyakozzunk az élet teljessége, az örök élet után.
A sebeink, a fájdalmaink alkalmak Istennek arra, hogy megmutassa irgalmát. Nem ő okoz
fájdalmat, hogy egy kicsit megvigasztalhasson bennünket; hanem ha fájdalmat okoztál magadnak, és magad körül forogtál, akkor meg tud vigasztalni. Lehetőség arra is, hogy együtt
érezz embertársaiddal, hogy eljuss az együtt szenvedésig, hogy irgalmas legyél azokkal, akik szenvednek, akik nem sikeresek, akik átélik az életük sebeit, és nagyon nagy szenvedéseket hordoznak magukban. A sérültek, a sebzettek, a szegények, a peremre jutottak, a koldusok, a kiszolgáltatottak, a sövény mentén lévők, akiket Isten külön is meghívott az ő lakomájára.
Azért engedi meg Isten a szenvedést, a fájdalmat az életedben, hogy irgalmas legyél
hozzájuk. De nem akar megtartani ebben, hanem meg akarja gyógyítani, hogy te is tudjál gyógyítani másokat.

Ez a gyógyulás az, amit Jézus mond Mártának és Máriának; „Ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét.” (Jn 11,40) 
Ha hiszel, minden helyzetben föl fogod ismerni Isten dicsőségét, Isten szeretetét. Ha hiszel, akkor értelmet kap minden helyzet, és megnyílik az örök élet
teljessége felé. Jézus azért jött, hogy fölébressze a hitet az Atya szeretetében. Azért jött, hogy kihívjon minket a sírjainkból, melyekbe magunkat temetjük. A bunkerba betemetjük magunkat, és még álcázzuk is, hogy az ellenség észre ne vegye. Megássuk a saját sírunkat önsajnálatunkkal vagy lázadásunkkal. Ugyanazt mondja Jézus nekünk is, mint Lázárnak, hogy „jöjj ki!” (Jn 11,43) Lázár, úgy tudom, kijött.
Isten téged is ki tud hozni ezekből a fájdalmakból, ezekből a szenvedésekből, ezekből a negatív tapasztalatokból. A hitet, hogy Isten szeret téged, az érzéseidből, tapasztalataidból nem tudod lemérni. Ne abból indulj ki, hogy mit érzel, hanem abból, hogy mit tett veled és érted az Isten. Erre naponta hetvenszer hétszer figyelmeztesd magad! Különösen akkor, amikor elkedvetlenedsz, föllázadsz, panaszkodsz, dühös vagy, kiakadsz... Ez mind annak a
jele, hogy rosszul szereted önmagadat vagy a testvéredet. Olyankor Isten ki akar hívni téged
ebből a fájdalomból, ebből a magadnak okozott szenvedésből, ebből a sírból. Azt akarja, hogy ne az érzéseidből indulj ki, hanem abból, milyen nagy dolgot tett ő veled. Ez mindig a hit titka marad. Meghalt érted, és föltámadt. Bármi történhet veled. Meghalt érted, vagyis legyőzte a bűnödet és a halálodat.

Ez azt jelenti, hogy a bűnöd miatt sem szomorkodhatsz. Meg kell bánnod minél
gyorsabban, hogy újra beléphess ebbe a bizonyosságba, a hit bizonyosságába, hogy Jézus legyőzte benned a bűnt és a halált. Ezt Jézus már megtette, ezen nem kell keseregni. Ha elkövetted a bűnt, akkor a legnagyobb ajándék, a legnagyobb esély a gonosznak, hogy magyarázod a bizonyítványodat magad előtt, Isten előtt, mások előtt. Szomorkodsz lelkesen,
hogy „jaj, milyen ember vagyok én. Nem is vagyok méltó a szeretetre. Nem is vagyok jó.” Ez sehova nem vezet, csak a gőgbe. Az vezet ki, ha azonnal a hitedet állítod a tapasztalattal szembe. „Jézus meghalt értem, és a vérével lemosta a bűneimet.” Nincsen semmi elítélni való
azokban, akiket Isten kiválasztott, akikért meghalt. „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,38–39) 
A gonosz sem! Itt a hited áll a tényekkel, a tapasztalattal szemben. 

„Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket.” (1Jn 4,16)

Minden helyzetben, bármi történjék is. Jézus ezt a hitet akarja fölébreszteni benned is,
bennem is. „Akarom, hogy higgyetek” – mondja Jézus, mert hit nélkül nem lehet tetszeni az Istennek. Akik el akarnak jutni Istenhez, azoknak hinniük kell, hogy Isten szeretet, és akik őt keresik, azokat megajándékozza. Az Atya azt akarja, hogy higgyünk az ő szeretetében, és a
hit által új életet nyerjünk. Nagy titok ez, konkrétan itt és most valósul meg. Ez nem a múlt eseménye, ez nem majd a jövőben, a lelkigyakorlat után, hanem itt és most valósul meg. Itt és most van az üdvösség. Isten most akarja az életedet föltámasztani a hitre, hogy aztán tudjál szeretni, hogy aztán képes legyél önmagadat, felebarátodat, ellenségedet és Istent egyformán szeretni. Ám ehhez el kell hinned, hogy szeret.
Magunktól nem tudjuk megáldani magunkat természetfölötti kegyelmekkel. Mert a hit is
ezek közé tartozik. Ez adomány. Isten odaadja, ha kéred. Nem kitermelni kell, kiizzadni, megfizetni, kiérdemelni, hanem befogadni hálás szívvel. Minden gyengeségünkkel, bűnünkkel, esetlegességünkkel azon kell fáradoznunk, hogy együttműködjünk az Istennel. Ez
azt jelenti, hogy minden helyzetben ki kell tudnod mondani: „Istenem, hiszem, hogy itt és most szeretsz. Adj nekem bizalmat a te szeretetedben, mert most éppen nem merek bízni.”
A növekedés iránya, ha elhiszed, hogy Isten szeret: „Hiszek Istenben.” Ettől el kell jutni
odáig, hogy – „hiszek benned, Istenem”. „Hiszek Istenben” – ez nagyon általános, ez nagyon távoli. A mohamedán is hisz, a hindu is, a kínai is hisz Istenben. „Hiszek benned, Istenem.”
Ha eljutsz ide, az azt jelenti, hogy neked egy személyes Istened van, egy személyes
gondviselő Istened, a te Atyád, aki terád itt és most figyel, gondot visel. Még akkor is, ha
nem érted a szeretetét. Pedig már megmutatta! Ne követeld tőle, hogy „Jézus, most is halj meg értem azonnal, akkor majd elhiszem”.


Varga László: A főparancs

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok