2021. április 27., kedd: Lelki társ
A láthatóra figyelünk sokszor.
Korunk népbetegsége, hogy ahelyett, hogy belülre figyelnénk -erősítenénk a kapcsolatunkat a bennünk lakó Szentlélekkel-, kifelé figyelünk, megállíthatatlanul kapcsolatokat építünk, mert úgy gondoljuk, hogy kényelmesen be kell rendezkedjünk ebbe az életbe. Nincsen semmi baj azzal, ha vannak kapcsolataink. A baj akkor van, ha túlzásba visszük őket és sok esetben tőlük várunk megoldást mindenre. Pedig a válasz bennünk van. A Szentlélek bennünk él. Ő mindenre tud választ adni nekünk. Ő a legjobb tanácsadó, Ő társ és pásztor.
A férjünknek való alárendelődést sokan erős meghatározásnak érezzük, mert a világ hangosan üvölti a hamis toleralizmust, a másság, válogatás nélküli elfogadását, az egyenjogúságot. Nem értjük már, hogy a férfias és a nőies értékek akkor erősek, ha megmaradnak eredeti megnyilvánulásaikban. Egy családot egy férfi tud vezetni racionálisan úgy, hogy mindenki érdekeit szem előtt tartsa. Nekünk, nőknek más értékeink vannak. Egyenlőek vagyunk, de más feladataink vannak.
Isten a férfit rendelte családfőnek. Sok családod ismerek, ahol a nő irányít és egy közös van bennük. Idővel mindegyik életközösség, házasság tönkremegy, mert nincsenek a helyükön. Ez egy feje tetejére állított világ.
Nem barátnők tucatjával kell körülbástyázzuk magunkat és megtárgyalni velük a férjeink hiányosságait és az életünk nyügjeit! A férjünknek kellene legyen a legnagyobb bizalmasunknak, a lelki társunknak! Nem egy barátnőnek, aki lehet nem is keresztény vagy lehet 5- 10 év múlva nem is lesz már az életünk része, aki nem is ismer minket igazán, akivel nem harcoltuk végig a nehéz időket sem, mert akkor már nem kellettünk.
Ismerek olyan családot, ahol az ördög elhitette a feleséggel, hogy komoly szolgálatot kell tegyen a plébánián. Tönkre is ment a házassága! A gonosz mindig jónak tünteti fel azt az utat, amivel elvonja a figyelmünket a házastársi kötelességeinktől. Ez lehet egy jó munka, előreléptetés, szociális munka, segítségnyújtás, csak éppen az elsődleges, házastársi- és szülői kötelezettségeinktől vonja el a figyelmünket, időnket, energiánkat.
Minden egyes nap kérnünk kell a Szentlélek vezetését és ragaszkodnunk kell házasként ahhoz, hogy Isten után a férjünk legyen az első, majd a gyermekeink. Nem egy barátnő, nem egy szülő, nem egy hobbi, nem egy házi kedvenc, nem egy házon kívül végzett munka. Ahol a szíved, ott a kincsed.
Aki azt hiszi áll, vigyázzon, hogy el ne essen! Ha úgy gondoljuk bennünk nincs elvágyódás, mert mi nem járunk nyaralni, nem vállalunk heti több órás szolgálatot a helyi plébánián, nem túlórázunk házon kívül ( csakis a gyermekek szükségleteinek a kielégítése miatt...közben lelki betegek lesznek, de az nem érdekes...meglesz mindenük...khm...anyagilag...), mindig otthon vagyunk...akkor nézzük meg mennyi időt töltünk online vagy olyan kedvtelésekkel, amiben csak mi veszünk részt, a gyerekek, a férjünk nélkül. Ügye? Vagy mennyi időt trécselünk feleslegesen másokkal telefonon, onlune, személyesen. Máris láthatjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak, mi is elvágyódunk, mi sem akarunk szolgálni teljes szívvel. Mi is keressük a kibúvókat. Ezért nézünk sorozatokat és olvasunk könyveket, hogy ne kelljen a jelenben lennünk, a végeláthatatlan gyereksírásban és házimunkában.
Mi a megoldás?
Harcolnunk kell! Belemenni abba, ami nehéz és lemondással jár. Isten meg fogja áldani a hozzáállásunkat és meg fog segíteni.
