2021. június 28., hétfő: Csodás hétköznapok

- Nagymama, hogyan viseljem el a fájdalmat?

- A kezeiddel kedvesem. Ha az elméddel próbálod meg, akkor a kín még erősebb lesz.

- A kezeimmel, Nagymama?

- Igen, igen. A kezünk a lelkünk antennája. Ha varrásra, főzésre, festésre, a föld érintésére használod őket, vagy ahogy a földbe fúrod őket, a gondoskodás jelzéseit küldik a legbensőbb lényedhez és a lelked megnyugszik. Így nem kell több fájdalmat keltenie, hogy odafigyelj rá.

- Tényleg olyan fontosak a kezek?

- Igen, lányom. Gondolj a csecsemőkre: az érintés útján ismerkednek meg a világgal. Amikor öreg kezekre tekintesz, többet mondanak el tulajdonosukról, mint bármely más testrésze. Minden, amit kézzel készítünk, szívből készül, mert a kezünk és a szívünk egységben vannak.

- A kezeim, Nagymama... milyen régen használtam őket ilyesmire!

- Kezdd el használni őket Lányom, kezdj el alkotni velük és minden átalakul benned. A fájdalom nem fog eltűnni, de a legszebb műalkotássá válik és onnantól kezdve nem fog fájdalmat okozni. Mégpedig azért, mert képes leszel megalkotni a saját, legbensőbb lényedet.
(Elena Barnabé)



Egy kicsit szeretném személyesebbé tenni ezt a blogot. 
Nemrég megakadt a szemem ezen a kis bejegyzésen., amit fent olvastatok.  
Rájöttem, hogy én is valami ilyesmit csinálok. Fájdalomnak nyoma sincs, de szeretek alkotni, széppé tenni a környezetemet, a kezemmel maradandót alkotni ( mondjuk a dzsem hamar el fog fogyni hat kisgyerek mellett ;-) ). 

Minden nap igyekszem egy kicsit egyedivé, belsőségessé tenni az otthonunkat. Azt hiszem, a gyerekeinknek is így más felnőni, hogy szépítgetek itthon, itt vagyok velük,  bármikor elérhető a számukra (Angliában például priuszt kap, aki magára hagy egy kiskorút otthon.). Ez nagyon más, mintha hazaszaladnék egy 8- 10 órás munkából és robotolnék itthon tovább (a mindenki által jól ismert triumvirátust végezve, MFT- azaz mosás, főzés, takarítás), őket figyelmen kívül hagyva. Azóta van lelki békém, amióta itthon vagyok velük. Ez nem azt jelenti, hogy nem nehéz, de még így is örömteli és van értelme. 
Ugyanúgy van házimunkám (rengeteg!), de sok időm felszabadul, mert nem nézek tévét, híreket nem hallgatok, értelmesen próbálom eltölteni az időmet. A Rózsafűzért minden nap mondom, de utána van pár óra szabadságom, amíg olvashatok, köthetek, amíg alszanak a gyerekek.

Ha a lányaink egy olyan anyát látnak, aki női ruhákat hord (Nem férfi-, illetve uniszex ruhákat! Nem farmert, mint az amerikai földművesek!), aki szeretettel főz, takarít, csinosítja az otthont, valamint nem uralja le a férjét (ezzel elveszítve a spirituális védelmet és bármiféle boldogulást az egész családot tekintve, legyen az anyagi vagy spirituális), figyelemmel kíséri a gyermekei érzelmi, fizikai, szellemi szükségleteit a nap 24 órájában, akkor ők is olyan anyává fognak majd válni. Ha egy olyan anya mellett nőnek fel, aki folyamatosan megalázza nyilvánosan a férjét, akkor az lesz nekik a természetes, hogy olyan férfit választanak majd, akivel ezt meg lehet tenni. 

A napokban tettem be cseresznye dzsemet. Nagyon jól sikerült. Szeretném, hogy a gyermekeim tudják, hogy lehet ilyet is alkotni, nem kell mindent a boltban megvenni. Horgoltam az üvegre (eddig csak egyre) egy kis fedőt, nagyon aranyos lett szerintem. Ez is így egészen más, mint a bolti. A lányom azt mondta, hogy nagyon szép a kis fedő. Még nem látott ilyet. 

A virágaim a képeken (fent) az én kis nevelésem. Amikor megvettek őket, még nem virágoztak (kivéve a muskátli). Ha rájuk nézek, máris elönt a boldogság. A gyerekeknek is nagyon tetszenek. Van olyan gyerek, aki több érdeklődést mutat a növények iránt, mint kellene. :-)

Ezek az orchideáim. Néhány hete a 4 évesem egy műanyag segédeszközzel végigszántotta a bimbókat, eltávolítva azokat - nagy fájdalmamra-, de hála az égnek újra kifejlődtek. Majd megmutatom a végeredményt is, ha kinyílnak a virágok. Nagyon szép lesz!
Az orchideánál annyi a titok, hogy hetente körülbelül kétszer át kell mosni a "földjét", fél órát szoktam őket hagyni a mosdókagylóban állni. Legjobb a csapadékvíz, szoktam gyűjteni. Ez egy trópusi növény, szereti a vízet, de úgy, mint egy hirtelen zuhany, állni nem szeret a vízben sokáig, csak amíg megszívja magát. A leveleit is le szoktam mosni. Azzal hálálta meg a rendszeres levél mosást, hogy  lila levelei élénk zölddé varázsolódtak. A villával megszúrkált (2 percre magára hagyott 4 éves, kísérleteket folytat, botanikus gyakornok témakörökben ;-) ) lila levelei. 




Van egy nagy cseresznyefánk, így tudtam a dzsemeket elrakni. Úgy készítem, hogy 1200- 1300 gr kimagozott gyümölcshöz teszek 30- 50 dkg kristálycukrot (nem szertjük túl édesen), néhány szelet citromot, hagyom állni akár fél napra is hűtőszekrényben, hogy levet eresszen. Aztán dzsemfix- szel fél órán át, takarékon, folyamatos kevergetés mellett főzöm. Még forrón beleöntöm a sterílizált befőttes üvegekbe, úgy hogy minél kevesebb levegő érje, a tetőt rácsavarom, fejjel lefelé állítom és szobahőmérsékletű helyre, dunsztba teszem, hogy lassan hűljön ki. 

Készítettem horgolt kis tetővédőt is. Itt találhatjátok a mintát. Nem magyar ( nem is angol, de néha elejt egy- két angol szót, így lehet követni).
https://youtu.be/NR3MDDKQY80

A gyerekek olvasnak a nyári szünetben. Erre mindig szoktam figyelni. Magam is szeretek olvasni, jó lenne, ha ők is megszeretnék. A legnagyobb a Pál utcai fiúkat olvassa, minden nap egy fejezetet, nagyon szorgalmas. A kilenc évessel jelentkeztünk egy "Olvasni jó" elnevezésű feladatra az iskolán keresztül. Kapott egy könyvet, amit nyáron ki kell olvasson, válaszolnia kell néhány kérdésre. A lányzóval most fejeztük be a Két Lottit, nagyon tetszett neki! Minden este olvasok neki. A fiúk ezt már nem igénylik, nekik a Bibliából szoktam olvasni és megbeszéljük, hogy mit értettek meg belőle. A hét évesem egyedül is olvas - most a Kis herceget-, de azzal lassabban halad. 
Egyébként hittan, matematika és angol dícséreteket kaptak a "nagyok" és kitűnők lettek, megint. Nagyon büszke vagyok rájuk! Sokan ismernek már minket a faluban, főleg a gyerekek kiváló tanulmányi eredményei miatt. A lányom is ügyes. Most beirattam egy grafika művészeti suliba, mert nagyon szépen rajzol.

Ezt ő készítette (7 éves):

Még szeretnék több dolgot megosztani, hogy kicsit életszagúvá váljon a blog. Például kötök, horgolok dolgokat, de lassan haladok, mert a gyerekek mellett nyilván leginkább alvásidőben van időm kikapcsolódásra. 

Ez például egy díszpárna lesz. A színe sokkal élénkebb élőben, mustár sárga. Na igen, a megunhatatlan ananász mintám.:

Szeretném megosztani majd a lelki olvasmányaimat is. Sokat olvasok. Most rendelek két, nagyon jó, angol könyvet Ripperger atya ajánlásával. Az egyik laikusoknak íródott, tele van szabadító-, spirituális védelmet nyújtó imákkal. A jövőben fogok róla beszámolót írni. 

Elkezdtem futni is újra, néhány hónapja. Nagyon szép helyen lakunk. Rendszeresen fotózok futás közben. Szerintem fontos, hogy ennyi gyerek mellett legyen időnk testi, lelki feltöltődésre. Átlagosan 60- 100 km- t futok havonta, ez napi fél óra futást jelent, heti ötször. Ennyi aktív pihenés jár nekünk, anyáknak!
Öt éve lefutottam a maratont, most örülni fogok, ha egyszer még lesz időm egy nosztalgiázó félmaratonra. 😉

Ez az érmem:
                 2016. Milton Keynes (UK)


Remélem sikerül egy kis örömöt csaljak az olvasóim arcára azzal, hogy kicsit megosztom a főállású anyaság mibenlétét. Azt hiszem értéket adhatunk így a gyermekeinknek és lelkileg is akkor fejlődnek a legjobban, ha itthon vagyunk velük.
Isten terve ez. 
Akkor tudunk megszentelődni, ha Őt választjuk. 
Nehéz, de örömteli út ez.
A gyerekek segítenek minket az üdvösség útján azzal, hogy értük élünk. 



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok