2021. november 28., vasárnap: Ő elment, de él
53 éves volt.
A papunk.
Nem volt ismert egészségügyi problémája.
2 oltást kapott, 2 hetet volt lélegeztető gépen és meghalt.
Isten adja az éveink számát.
Ő dönt élet és halál fölött.
Néhány hónapja jártam a miséire és nála gyóntam. Mindig mérhetetlen kedvesség és béke áradt belőle. Azt hiszem, hogy ő már kész volt arra, hogy az Atyával találkozzon.
Mondta is, hogy egyszer majd eljön a Szűz Anya érte. Nagyon szerette az Égi Édesanyánkat. Talán ezért éreztem én is közelinek őt.
Azt mondják, hogy áldozó emberek között mélyebb a kapcsolat, mint a vérszerinti rokonok között.
Mindig biztatott, mindig elmondta őszintén, hogy most kevés a hitem, hogy ennek a világnak a hercege a gonosz és, hogy szentté kell válni.
Nagyon fájt, amikor megtudtam, hogy itthagyta a földi világot. Még mérges is voltam Istenre, hogy elvette őt tőlünk. De aztán rájöttem, hogy önző vagyok és önmagamat siratom. Hogy nem látom felülről az egészet. Hogy vannak még igazi hívők, akik vállalják a szenvedést másokért, a világért. Azt hiszem, hogy többet tud tenni értünk most már odaföntről és a fájdalmait is felajánlotta értünk. Nagyon hiányzik, hogy nem tudok már hozzá menni gyónni, de elfogadtam Isten akaratát.
Annyira más hívőként gyászolni. Persze ő nem volt szoros családtag, barát sem.
Emlékszem a megtérésem előtt, amikor gyászoltam nagymamámat, az nagyon nehéz volt. Nem volt mibe kapaszkodjak. Csak a tehetetlenség volt, hogy ő már sosem lesz itt. Megfagytak a virágai is, amikor meghalt. Hallottam, ahogy mondja "jó legyél !". Mindig hallottam, ahogy beléptem az üres lakrészébe. Nem tudtam, hogy hová lett, hogy jól van- e, hogy látom- e még valaha.
De most ennél az atyánál azt érzem, hogy befejezett, szép élete volt. Hogy tudom, hogy hol van, mert szoktam látni a mosolyát.
Amikor a barátnőm apósa meghalt és imádkoztunk érte, akkor is láttam a lelki szemeimmel egy mosolygó apát, amint a fiával játszik és akkor tudtam, hogy hazaért. Utólag derült ki, hogy abban az időpontban halt meg, amikor ezt láttam.
Igen. Elment. Jó pap volt.
Kevés virággal emlékeztek meg róla.
Elgondolkodtatott, hogy milyen érdekes, hogy amikor sztárok, színészek, énekesek halnak meg, akkor rengeteg gyertya ég és több tucat virágcsokrot lehet látni a házaik körül. Tudjuk, hogy sok sztár sajnos nem éppen erkölcsös életet él, illetve sokan drogfüggők, szenvedélybetegek.
A világ ünnepli, ha elkárkoznak.
...és akkor itt van egy jó pap, akit nem ünnepel a világ, nem egy sztár pap, csak egy pici plébánia lelkes atyája, akit odafönt jobban ünnepelnek.
Hiszem, hogy nem feled minket.
Kis Szent Teréz még életében megígérte, hogy halála után rózsaszirmokat hullat majd a mennyből, vagyis kegyelmeket, melyeket Isten az ő közbenjárására fog adni.
Azt mondta:
„Egy szeretettel áttüzesedett lélek nem lehet tétlen. […] Ha tudnátok, mennyi tervem van, hogy mit fogok csinálni, amikor a mennyben leszek. […] Igen, úgy akarok ott lenni, hogy onnan jót tegyek a földön.”
Isten Veled, József atya!
Atyám, kérlek vond Őt magadhoz a mennyei hazában !
