2022. 02. 16., szerda: Határok önmagunkkal kapcsolatban

Részlet a könyvből:

(246- 250. oldal)

A gonosz könnyedén birtokba veheti lelkünk üres házát. Az elszigeteltség lelki sebezhetőséget okoz még akkor is, ha látszólag rendben mennek a dolgok az életünkben. Csak akkor vagyunk képesek ellenállni a gonosz fortélyainak, ha a házunk tele van Isten és az emberek szeretetével. A másokhoz való kötődés nem választás kérdése, nem is fényűzés, mint sokan gondolják, hanem lelki és érzelmi értelemben 

egyaránt élet-halál kérdése. 

                 Szent Mihály arkangyal 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével
taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.

6. Hogyan kezdjünk hozzá? Miután meghatároztuk a problémát, és 

felelősséget vállaltunk érte, rátérhetünk a megoldás keresésére. Íme néhány javaslat arra nézve, hogy miként kezdjük el kijelölni a határokat önmagunkkal kapcsolatban: 

Foglalkozzunk valódi szükségleteinkkel. A gáttalan viselkedésforma mögött gyakran valami más, mélyebb szükséglet rejtőzhet. Mielőtt kezelésbe vennénk magát a viselkedést, először a mögöttes szükségletet kell megvizsgálnunk. A kényszeres evők például felismerhetik, hogy az étel segít nekik biztonságos távolságban maradni a romantikus és a szexuális intimitástól. Az érzelmileg meghitt helyzetektől való félelmük késztetheti őket arra, hogy az ételt használják határként. 

Ahogy megerősödnek belső határaik a másik nemmel kapcsolatban, könnyebben feladhatják ezt a káros határt. Hatékonyabb megoldást találhatunk, ha a tüneti problémák mögé nézünk, és valódi szükségleteinkkel kezdünk foglalkozni. 

Engedjük meg magunknak a kudarcot. A tünetek mögött húzódó probléma kezelése még nem garancia arra, hogy a viselkedészavar el fog múlni. Sokan csalódnak, amikor a kényszeres magatartás továbbra is visszatér. 

Azt gondolják: "Csatlakoztam a gyülekezeti támogató csoporthoz, de még mindig nehezemre esik a pontosság (továbbra is 

pornográfiát nézegetek, költekezem, mások szavába vágok). Akkor minden hiába volt?" 

Semmiképpen sem! Éppen a káros minták ismétlődése a bizonyítéka annak, hogy Isten megszentel, érlel és felkészít az örökkévalóságra. 

Folyamatosan gyakorolnunk kell ahhoz, hogy tanuljunk és fejlődjünk. 

Ugyanúgy kell tanulnunk az önmagunkkal kapcsolatos egészségesebb határok kialakítását, ahogyan autót vezetni vagy úszni tanulunk, vagy ahogy elsajátítunk egy idegen nyelvet. 

El kell fogadnunk a kudarcokat ahelyett, hogy kerülnénk őket. Akik egész életükben igyekeznek elkerülni a kudarcokat, azok az érettséget is elkerülik. Azért vonzódunk Jézushoz, mert "szenvedéseiből megta-

nulta az engedelmességet" (Zsid 5,8). Fejlődésünk során sokat tanulhatunk azoktól, akiknek arcán láthatók a csatában szerzett sebhelyek, az aggódás véste barázdák vagy a könnyek nyomai. Az ő tapasztalataikban bízhatunk, sokkal inkább, mint azokéban, akik soha nem buktak el - és így soha nem is éltek igazán. 

Figyeljünk oda mások együtt érző visszajelzésére. Amikor kudarcot 

vallunk az önmagunkkal szembeni határok kijelölésében, akkor szükségünk van olyanokra, akik ezt tapintatosan tudatják velünk. Sokszor nem is vagyunk tudatában saját kudarcainknak. Nem vesszük észre, 

mekkora kárt okozunk másoknak határaink hiányával. Sokat segíthetnek ilyenkor a hívő barátok. 

Keith rendszeresen elmulasztotta visszaadni a másoktól kölcsönkért pénzt. Pedig nem állt rosszul anyagilag. Csupán feledékeny volt, 

és nem gondolt arra, hogy kényelmetlenséget okoz azoknak, akik kölcsönadtak neki. 

Egy délután beugrott az irodájába az a barátja, akitől hosszú hónapokkal korábban kért kölcsön egy nagyobb összeget. 

- Keith- mondta -,többször is rákérdeztem, mi a helyzet a pénzzel, de még mindig nem adtál választ. Nem gondolom, hogy szándékosan 

hagyod figyelmen kívül a kérésemet. De szeretném, ha tudnád, hogy a feledékenységed nehézségeket okoz nekem. El kellett halasztanom egy kirándulást, mert nem volt meg a pénz. Bánt a feledékenységed, 

és a barátságunkat is veszélyezteti. 

Keith megdöbbent. Fogalma sem volt arról, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hozta barátját. Bocsánatot kért tőle, és azonnal kiállított egy csekket. Barátja - anélkül, hogy elítélte volna, vagy veszekedett volna vele- segített Keith-nek határproblémája felismerésében. Keith valódi 

bűnbánatot élt át, és erőteljes ösztönzést érzett arra, hogy felelősségteljesebbé váljon. Ha egy barátunk őszintén elmondja, hogy a határaink hiánya milyen problémát okoz számára, akkor a szeretet arra ösztönöz 

minket, hogy változtassunk. 

A támogató csoport tagjai - miközben együttérzést és világos visszajelzést nyújtanak - úgy tanítanak felelősségre, hogy megláttatják 

velünk tetteink másokra gyakorolt hatását. Amikor az egyik tag azt mondja a társának: "A féktelen viselkedésed miatt nem szeretek a közeledben lenni. úgy érzem, nem bízhatok meg benned, amikor így viselkedsz"- ezt nem bántó szándékkal teszi. Társa a szeretetteljes igazságot hallja egy vele egyenrangú féltől.  Az ilyen konfrontáció együttérzést 

vált ki, és segít az önuralom felépítésében. 

A következmény mint tanítómester. A vetés és aratás példázata arra tanít, hogy a felelőtlenség veszteségekhez vezet. A kényszeres evőnek egészségi és kapcsolati nehézségei támadnak. A túlköltekező ellen csődeljárást indítanak fizetésképtelenség miatt. A krónikus időzavarral küszködő 

ember lekési a megbeszélt találkozókat, és elveszít fontos kapcsolatokat. 

A halogató lemarad az előléptetésről és a jutalomról. És így tovább ... 

Isten azt akarja, hogy tanuljunk a felelőtlenségünk miatti szenvedésből. Nem kell minden szenvedést elfogadnunk, amikor azonban a szeretet vagy a felelősség hiánya okoz szenvedést, akkor a fájdalom 

tanítómesterré válik. 

Az önmagunkkal kapcsolatos határok kijelölésének megtanulása hosszú folyamatot vesz igénybe. Először mások szembesítenek minket viselkedésünk ártalmasságával, majd - ha nem hallgatunk a visszajelzésekre - jönnek a következmények. A szavak megelőzik a tetteket, lehetőséget adnak számunkra, hogy változtassunk káros viselkedésünkön, mielőtt szenvednünk kellene. 

Isten nem akarja, hogy szenvedjünk. Ahogyan egy szerető apának meghasad a szíve, amikor a gyermekeit fájdalmak közt látja, Isten is 

szeretne megkímélni minket a fájdalmaktól. De ha nem hallgatunk sem az ő szavaira, sem mások visszajelzéseire, akkor csak a követ-

kezmények védhetnek meg a további károktól. Isten olyan, mint az a szülő, aki így figyelmezteti serdülő fiát: 

"Hagyd abba az ivást! Rossz következményei lesznek." 

Ha a fiú nem fogadja meg a figyelmeztetést, 

az apa megvonja tőle a kocsi használatát. Ez a fájdalmas következmény megóvhatja attól, hogy ittasan balesetet szenvedjen. 

Vegyük körül magunkat olyan emberekkel, akik szeretnek és támogatnak minket. Miközben visszajelzéseket kapunk, és elszenvedjük tet-

teink következményeit, tartsunk fenn szoros kapcsolatot azokkal, akik mellettünk állnak. Túl sok nehézségünk lehet ahhoz, hogy egyedül hordozzuk őket. Olyanokra van szükségünk, akik szeretnek és támo-

gatnak, de nem mentenek meg tetteink következményeitől. 

A határproblémákkal küszködő emberek barátai általában a következő hibák valamelyikét követik el. 

l. Kritikus szülőpótlékká válnak. Amikor barátjuk kudarcot vall, akkor 

az "Én előre megmondtam" hozzáállást alkalmazzák, vagy pedig ilyesféléket mondanak: 

"Na, és mit tanultál ebből a tapasztalatból?" 

Ez arra ösztönzi az illetőt, hogy más barát után nézzen (senkinek nincs szüksége kettőnél több szülőre), vagy egyszerűen elengedje 

a kritikát a füle mellett, ahelyett, hogy tanulna belőle.

 "Testvéreim, 

ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz 

magadra, hogykísértésbe ne ess." (Gal6,1) 

Szülői reagálás helyett szelíd lélekkel álljunk barátunk mellett, miközben tudjuk, hogy mi magunk is Isten kegyelmére szorulunk. 

2. Megmentőkké válnak. Engednek annak az indíttatásuknak, hogy megmentsék barátjukat vagy partnerüket a szenvedéstől. Felhívják 

a főnököt, és azt mondják neki, hogy beteg a házastársuk, pedig valójában részeg. Még több pénzt adnak kölcsön. A későn jövő miatt 

kitolják a vacsora idejét, ahelyett, hogy nyugodtan elkezdenének nélküle enni. 

Ha megmentünk valakit, az nem azt jelenti, hogy szeretjük az illetőt. 

Isten szeretete hagyja, hogy az ember saját bőrén tapasztalja meg a 

következményeket. A megmentő abba a hitbe ringatja magát, hogy ha újra segítségére siet a felelőtlenül viselkedőnek, akkor az felelős-

ségteljessé válik. Így próbálja irányítani a másik embert. 

Sokkal jobb, ha együtt érzünk, ugyanakkor nem akarunk megmenteni másokat: 

"Sajnálom, hogy már a második állást veszítetted el ebben az évben, de nem adok kölcsön mindaddig, amíg nem fizeted 

vissza az előző tartozásodat. Viszont szívesen beszélgetek veled, ha szükséged van rá." 

Ez a hozzáállás azt mutatja, hogy komolyan gondoljuk az önmagunkkal kapcsolatos határok kialakítását. Aki valóban változni szeretne, az értékeli ezt a hozzáállást, és elfogadja tőlünk a lelki támogatást. A manipulátor ellenben zokon veszi a korlátokat, és könnyebb megoldás után néz valahol másutt. 

A saját magunkkal kapcsolatos határok kialakításának ötlépcsős modellje ciklikusan ível fölfelé: elkezdünk foglalkozni a valódi problémánkkal, kudarcot vallunk, együtt érző visszajelzéseket kapunk, elszenvedjük a következményeket, majd talpra állunk, és minden alkalommal erősebbé válnak belső határaink. 

Ha kitartunk a célunk és a 

megfelelő emberek mellett, megtanulunk önuralmat gyakorolni, ami aztán jellemünk részévé válik.