2022. február 8., kedd: A fogamzásgátló tabletták korai abortuszt okoznak
A keresztény hagyomány számos eretnekséggel szemben – melyek már az Egyház korai időszakában megjelentek – megvédte a család és a házastársi egyesülés értékét. A házasság – melyet Isten magában a teremtésben akart, Krisztus visszavezetett eredetéhez és a szentség méltóságára emelt – a házastársak közötti szeretetnek és életnek bensőséges közössége; s természete szerint a gyermekekre mint a házasság javára irányul, akiket Isten rájuk akar bízni. Természetének megfelelően az egyszer létrejött kötelék – mind a házastársak és a gyermekek, mind a társadalom java miatt – többé nem függ emberi tetszéstől.[7] A házassági tisztaság erénye „egyidejűleg őrzi a személy épségét és az odaadás teljességét,”[8] és benne válik a szexualitás „személyessé és valóban emberivé, amikor beépül a személytől személyhez irányuló kapcsolatba, a férfi és nő kölcsönös, teljes és időben korlátlan odaadásába.”[9] Mivel ez az erény a házastársak intim kapcsolatát érinti, megköveteli, hogy e kapcsolat „mind a kölcsönös odaadást, mind a valóban emberi nemzést igaz szeretetben valósítsa meg.”[10] Ezért emlékeztetnünk kell arra, hogy a házasélet egyik erkölcsi alapelve „azon az Istentől alapított, föloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, amely a nemi aktus egyesülést és termékenységet adó jelentése között fenn áll, s amit az ember saját kezdeményezésével nem bonthat meg.”[11] Századunk pápái több dokumentumot is közzétettek, melyekben emlékeztettek a házassági tisztaság erkölcstanának alapigazságaira. Ezek közül külön említendő XI. Pius Casti connubii enciklikája[12], XII. Pius számos beszéde[13], VI. Pál Humanea vitae enciklikája[14], II. János Pál Familiaris consortio apostoli buzdítása[15], Gratissimam sane levele a családokhoz[16] és Evangelium vitae enciklikája[17]. Távolabbról idetartozik a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes konstitúciója és a Katolikus Egyház Katekizmusa[18]. Ezekhez járulnak a fölsorolt dokumentumokban foglalt tanítással összhangban álló megnyilatkozások Püspöki Konferenciák, lelkipásztorok és teológusok részéről, melyek segítették a probléma mélyebb megértését. Nem utolsó sorban meg kell említenünk számos házaspár példáját is, kiknek törekvése, hogy keresztény módon éljék emberi szerelmüket, nagyon jelentős a család újra evangelizálása szempontjából.
Humanae vitae enciklika elítélendőnek nyilvánít „minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye.A következő érveket sem lehet felhozni a házasélet szándékos terméketlenné tételének érvényesítése mellett: »két rossz közül a kisebbet kell választani«, vagy: »ezek az aktusok egységet alkotnak a korábbi és a későbbi termékeny aktusokkal, s ezért részesei azok erkölcsi jóságának«. Mert igaz ugyan, hogy néha szabad eltűrni a kisebb erkölcsi rosszat egy nagyobb elkerüléséért, vagy hogy egy nagyobb jót meg ne akadályozzunk, de sohasem szabad, még a legsúlyosabb okok mellett sem rosszat tenni, hogy abból jó következzék. Tudniillik olyat akarni, ami természeténél fogva megszegi az erkölcsi rendet, s ezért az emberhez méltatlannak kell ítélnünk, jóllehet azért történik, hogy egyes emberek, családok vagy az emberi társadalom javát megmentsük vagy előmozdítsuk. Ezért mindenképpen téved az, aki a házas élet egészében előforduló termékeny aktusokkal igazolhatónak véli a szándékosan terméketlenné tett aktusokat, amelyek természetüknél fogva erkölcstelenek.” (HV 8.) „Valahányszor pedig a házastársak fogamzásgátló módszerrel élnek, szétválasztják azt a két tartalmat, melyeket a teremtő Isten a férfi és a nő természetébe és nemi egyesülésük aktusába oltott, s úgy viselkednek, mint akik »felülbírálják« az isteni tervet, s »kilúgozzák«, illetve lefokozzák az emberi nemiséget: s ezzel együtt a saját személyüket és a házastársukét is, hiszen a »totális« önátadás nem történik meg. Így a természet szavának, mely a házastársak kölcsönös és teljes odaadását mondja, a fogamzás meggátolása által szembehelyezik az ellentmondás igéjét, tudniillik a teljes odaadás megtagadását. Ebből pedig nem csupán az élet felé nyitott lelkület elutasítása származik, hanem a házastársi szerelem belső igazságának – mely az egész személy ajándékozására irányulna – színlelése is. Amikor pedig ezzel ellentétben a házastársak megőrzik – a terméketlen időszakok figyelembevételével – az egyesülés és a nemzés szétválaszthatatlanságát, amely az emberi nemiségben benne van, úgy viselkednek, mint az isteni terv szolgái, a nemiséggel pedig ősi, dinamikus ereje szerint »élnek«, azaz színlelések és beavatkozások nélkül »totálisan« ajándékozzák magukat.” (FC 32.)
[34] „Az emberi lényt tisztelni kell és fogantatásától kezdve személyként kell vele bánni, következésképpen fogantatásától el kell ismerni személyi jogait, mindenekelőtt az ártatlan ember élethez való érinthetetlen jogát.” (Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukciója 1987. febr. 22.) „Sajnos a fogamzásgátlás és az abortusz szoros összefüggése a gondolkodás szintjén egyre világosabbá válik, s ezt bizonyítja riasztó módon azoknak a kémiai szereknek, méhen belüli eszközöknek és injekcióknak a propagálása, melyeket fogamzásgátló szerként osztogatnak, valójában azonban az éppen megfogant élet legkorábbi fejlődési szakaszában abortuszt okoznak.” (EV 13.)
(A CSALÁD PÁPAI TANÁCSA
A gyóntató atyák Vademecuma
a házassági erkölcs néhány kérdésében
1997.)
