2022. május 17., kedd: Rögeszmés gondolatok
Nem is sejtjük sokszor, hogy a gonosz milyen leleményesen és sokrétűen képes minket támadni. Isten van, hogy megengedi a rögeszmés periódusokat az életünkben, ha másképpen nem tudnánk megszabadulni egy jellemző bűnünktől. Ezt Chad Ripperger, katolikus pap, ördögűző is többször említi. Az ingóságainkat, a kapcsolatainkat, az egészségünket, az anyagiakat is le tudja rombolni, de képes rossz gondolatokkal, beidegződésekkel is gyötörni minket.
Talán meg kell kérdezzük magunktól, hogy amin hetek, hónapok óta pörgünk, az merre visz minket, miért zavar. Ez a rögeszmés gondolat kapcsolódhat félelemhez, haraghoz, gőghöz. Ha mondjuk van egy csoport, akik ügye egy véleményen vannak egy bizonyos témában és mi nem azt valljuk, amit ők, máris kialakulhat egy ellenszenv, egy meg nem értettség és egy félelem érzet, hiszen egy bizonyos körből így mi kirekesztődünk azáltal, hogy mást hiszünk. Ha rögeszmések vagyunk, ezen pöröghetünk órákat, napokat, de akár hónapokat is. Ez egy intellektuális jellemhiba, ami legyőzhető. Isten addig hagy minket ilyen periódusokban, amíg rá nem eszmélünk, hogy milyen bűnünk kapcsolódik hozzá. Lehet ez ítélkezés, általánosítás, gőg, önsajnálat (ez olyan, mint a drog...egy hormon termelődik a szervezetben általa, ami függővé tesz) vagy bármi. Talán arra érdemes gondolni, hogy Isten nem fog kollektíven büntetni. Ő mindig az egyént nézi. Lehet valaki mondjuk azért parázna, mert fogalma sincs a házasság előtti tisztaságról, és arról, hogy ez ma is az Egyház tanítása (függetlenül attól, hogy a szexuális bűnök vezetik világszinten a bűnök listáját), de lehet valaki azért is, mert tudatosan Isten terve ellen működik. Nem ítélhetünk el egy adott csoportot, hiszen minden ember más, különböző motivációik vannak és biztosan nem marad meg mindegyikőjük a bűnben. Lehet, hogy nálunk több kegyelmet kapnak és magasabb szentségi fokra jutnak majd azok, akik megtérnek a későbbiekben.
Én sem lennék sehol sem kegyelmek nélkül. Biztosan már gyerekkorom óta egy különleges védettséget kaptam (nem tudom mivel érdemeltem ezt ki). Az sem véletlen, hogy annyira vágytam házasságra és nagy családra. Ez egy kegyelem, hogy Isten olyan vágyat ad a szívünkbe, ami nekünk is boldogságot ad és az üdvösségünk felé is vezet. Azt mondta egy kispap nemrég, hogy ahol több a létszám, ott nagyobb az erő. Elgondolkodtam, hogy azok a családok, akik nem vállalják Isten akarata szerint a gyerekeket, azok önmagukat gyengítik, hiszen egyik férfinek sem jó, ha az élete könnyű (és a nőknek sem). Kevesebb létszámú családot pedig könnyebb eltartani, nem kell érte annyira megfeszülni. Feminimmé válnak a férfiak, mert nem vállalják a felelősséget, hanem a kényelmet keresik, a könnyű életet. Pedig úgy látszik, hogy egyáltalán nem könnyű nekik sem, hiszen a lelkiismeret dolgozik mindenkiben.
Nekünk keresztényeknek is kihívás, hogy el ne világiasodjunk, el ne kényelmesedjünk, hiszen ha körbenézünk alig látunk életre nyitott, Isten akaratát követő házaspárokat, illetve minket nyulaknak, felelőtlennek néznek (holott csak egészséges termékenységgel és jó házassággal birunk, plussz vállaljuk a felelősséget). Nagyon várom már, hogy egy bátor, tüzes papnemzedék szülessen. Remélem megélem, hogy a papok mernek a fogamzásgátlás ellen prédikálni, hiszen ez a hitünk! Ha nem ezt teszik, akkor valaki másnak az oldalán állnak...
Tudjuk kinek az útja van kikövezve kényelemből és élvezetekből, az önmegtagadás hiányából...
A rögeszmés periódusok leküzdésekor a kitartás segít. Le kell foglaljuk a gondolatainkat építő, hittel kapcsolatos gondolatokkal. Egyszerre csak egy dologra lehet koncentrálni. Ki kell tartsunk az imában!
Nekem most a gyerekeim adják a motivációt. Eddig csak egy tized Rózsafüzért mondtam velük naponta, de egy hete mondjuk az egészet, mert Ripperger atya mondta, hogy különleges védelemben részesül, az aki imádkozza, valamint rengeteg kegyelmet kap, megmarad az Egyházban, és én pont ezeket szeretném adni a gyermekeimnek! Ez Jézus és a Szűzanya nélkül nem megy!
Ripperger atya beszél a félelmekről, aggodalmaskodásról ebben a videóban : https://youtu.be/Ep6cBEWaoDk .
Ő azt mondja -Aquinoi Szent Tamás nyomdokait követve-, hogy mindig olyan személy vagy dolog kapcsán alakul ki félelem, harag, aggodalmaskodás bennünk, amihez rendetlenül, túlzottan ragaszkodunk, túl nagy teret engedve az életünkben ezeknek a dolgoknak, személyeknek. A gond az, hogy elsősorban Istenhez kellene ragaszkodjunk, függjünk tőle, nem pedig teremtményekhez. Valahogy így tudnám ezt lefordítani más videóit hallgatva is, hogy mire gondol, de akinek megy az angol, hallgassa meg, mert rengeteg segítséget kaphatunk a lelki életünkhöz és a mindennapi életünkhöz egyaránt. Nehéz dolog ez, amikor ennyire felmagasztalták a közösség, a barátság, a kapcsolatok fontosságát. Tőlem Isten minden olyan kapcsolatot elvett, amik bálványok voltak. Most már azt mondom, hogy milyen jól tette!
Bízzuk az életünket rá!
Ő az élet és halál Úra, Ő irányít mindent!
