2022. május 19., csütörtök: Vívódásaim
Nem tudom, hogy meg merjem- e osztani a gondolataimat, mert elég személyesek, de ha csak egy valakire hatással lesznek, magára ismer, vagy Isten akaratát választja, már megérte.
A gyerekekkel nehéz. Folyton azt hangsúlyozza a világ, hogy ha gyerekeket vállalunk, megházasodunk, onnantól vége a szabadságunknak és ez igaz is. Viszont nem tudom elképzelni, hogy Isten bármikor is rosszat akarna nekünk, maximum engedi a rosszat, egy magasztosabb, jobb dolog megélése miatt. Azzal, hogy feladatokat ad (sokszor olyanokat, amiket mi sem hittünk magunkról, hogy képesek vagyunk rá), építeni akar. A lelki élet egy folyamatos munka, úgy gondolom. Kétféle út van: vagy a saját akaratunkat követjük, ami sokszor szűk látókörű, vagy Isten akaratában megnyugszunk és elfogadjuk a tervét az életünk MINDEN területét tekintve.
Lehetünk félig- meddig keresztények, amikor csak részben fogadjuk el Isten akaratát, de akkor Ő ki fog vetni minket magából, mert langyossá válunk. Isten mindig kihívásokat ad nekünk, Ő az aki kiléptet a komfort zónából, mert ott nem lehet fejlődni.
Hogyan tudunk elfogadni életeket? Szerintem ma a legtöbb ember a modernizmus, a racionalizmus démonaitól szenved és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezeknek a szele engem nem csap meg olykor- olykor. Amikor leveszem Istenről a tekintetemet, amikor mindent kontroll alatt akarok tartani, amikor istenné teszem magam, akkor én is olyan vagyok, mint az istentelenek. Kár, hogy ma sok keresztény is alapvetően ilyen, mert így már csak néhány buzgó keresztény marad, akiket meg bolondnak néznek.
Azt látom a gondnak, hogy ha félelemből élünk, akkor maradni fogunk a kényelmes, jól bevált kis, kiszámítható életünkben. Hitből szeretnék élni, nem félelemből!
Mivel a természet úgy alkotott meg minket, hogy termékenyek vagyunk, ezért a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha egy házasság jól működik, ott gyerekek fognak születni, mégpedig sok gyerek! Isten meg akar minket áldani, de mi van, hogy nem könnyen fogadjuk el - vagy egyáltalán nem fogadjuk el- az ajándékait. A mai világ szemében a gyermek gátat szab az önmegvalósításnak. Mekkora hazugság!
A Biblia nyiltan fogalmaz és cáfolja ezt:
"Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben."
(1Tim 2,15)
Gyerekek elfogadása nélkül nem üdvözülhetünk! Ők tesznek minket szentté, azáltal hogy szolgálhatjuk őket. Persze meg lehet akadályozni a gyermekek fogantatását szintetikus hormonokkal, nem abortív fogamzásgátló eszközökkel, megszakításos közösüléssel, stb., de akkor elszakadunk Istentől, a természetességtől, az üdvösségünket is kockáztatva.
Két ember szeretetének gyümölcse mindig túlárad, túlmutat önmagukon. Hogyan fog túláradni a házasok szeretete, ha ezt mesterségesen megakadályozzuk?
Bevallom, volt olyan időszakom amikor nagyon nehéz volt a gyerekekkel, kicsik voltak ( most is vannak kicsik) és nem volt könnyű elfogadni őket. De nem azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk, hogy lóbáljuk a lábunkat és azt tegyük, amit éppen a szenvedélyeink diktálnak, tehát valahogy hasonlóan voltam, mint Szent Pál. A testem hadakozott tenni a jót, amíg a lelkem képtelen volt bűnre hajlani és mondjuk Isten teremtő tervébe önkényesen beavatkozni, csakhogy könnyebb legyen. És mi történt? A minap sírtam ennek a gyermekünknek az anyák napi műsorán -akit nehezebben fogadtunk el- és hálás voltam Istennek, hogy átformálta a szíveinket, hogy el tudtuk fogadni őt is. Bele sem tudok gondolni, mi lenne a családunkkal nélküle! Mindegyik gyereknél ezt érzem!
Ezt a negyedik gyermekünk készítette.
Ez a világ annyira a nehézségekre fókuszál, mindig a kényelmet, a könnyű életet keresi. Isten megerősít, minden feladathoz egyre több és több áldást, segítséget és erőt ad. De először nekünk kell belelépni az akaratába, úgy mint egy tudatlan gyermeknek, hiszen a jövőt egyedül Isten ismeri.
Hogyan tudnánk dönteni helyette?
Mi lesz az első paranccsal?
Vajon kit szolgálunk, ha magunk döntünk élet és halál felett.
Ez nem személyes vélemény.
Az Egyház tanítása, hogy mindenféle fogamzásgátlás bűn és nem is áldozhatnának azok, akik ezeket alkalmazzák. Miért nem prédikálnak erről ma? A természetes családtervezés pedig csak súlyos indok mellett alkalmazható.
Sajnos sokan nem ismerik a tanítást és nem is képzik magukat, ami nagy hiba, mert az ördög könnyen törbe csalhat minket. A mostani szövege az "irgalmas Isten".
Pedig az irgalom véges és ha nem tartunk bűnbánatot, ugyanúgy elveszünk, mint a pogányok. A mennybe nem fognak abortuszt elkövetők bekerülni, hacsak nem bánják meg a bűneiket.
Vajon azok ott lesznek- e majd, akik kényelem szeretetből csak kevés gyereket vállaltak?
A válasz újra csak a következő:
Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben."
(1Tim 2,15)
