Eucharisztia helyes vétele az Egyház megújítója
Regnum Eucharisticum
Athanasius Schneider püspök első látogatása Magyarországon
Előadások, homília, exkluzív interjú
Azok a nagyszerű korok, amikor az Egyház élete virágzott, mindig a bűnbánat és a Szentségek Szentsége, az Oltáriszentség fokozott tiszteletének kora is volt egyben. A kézbe áldozás gyakorlata miatt az Oltáriszentség minimalista tisztelete vált általánossá, és – ami még ennél is rosszabb – megdöbbentően sokszor fordul elő, hogy a szentostya részecskéi elvesznek, és az emberek észrevétlenül rajtuk taposnak templomainkban, és a szentostyák ellopása is rendkívül könnyűvé vált. Ez az objektív hely-
zet azt kívánja, hogy a kézbe áldozás gyakorlatát – legalábbis fokozatosan – megszüntessük. Ennél is fontosabb, hogy engeszteljük az Oltáriszentségben jelen levő Urat, akit már most is túlságosan megsértettünk szeretetének szentségében, és adjunk elégtételt neki. Ilyen engesztelést kért az az angyal is, aki 1916-ban megjelent a három fatimai pásztorgyerek-
nek. Lúcia nővér az alábbi eseményről számol be: „Mihelyt megérkeztünk oda, térden állva, arcunkra borulva az angyal imádságát kezdtük mondani. Felemelkedtünk, hogy lássuk, mi történik, és arra lettünk figyelmesek,
hogy az angyal egy kelyhet tart a bal kezében. A kehelybe vércseppek hullottak a felette lebegő Ostyából. Miután otthagyta a kelyhet és a felette lebegő Ostyát, az angyal földre borult mellettünk, és a következő imát mondta el háromszor: »Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek…« Ezután felemelkedett, ismét kezébe vette a kelyhet és az Ostyát; az Ostyát odaadta nekem, a kehely tartalmát pedig Jácintának és Ferencnek: »Egyétek és igyátok Jézus Krisztus testét és vérét, akit a hálátlan emberek szörnyen bántalmaznak. Adjatok elégtételt bűneikért, és vigasztaljátok Isteneteket.«
Ismét a földre borult, és háromszor megismételte velünk ezt az imádságot” (Andrew Apostoli, Fatima for Today. The Urgent
Marian Message of Hope, San Francisco 2010, 34–35. old.).
Sürgős lelkipásztori feladat és lelkileg gyümölcsöző intézkedés lenne, ha az Egyház a világ összes egyházmegyéjében bevezetné „a legszentebb Oltáriszentség ellen elkövetett bűnökért való engesztelés évenként visszatérő napját”.
Ez a nap az Úrnapját követő nyolcadik nap lehetne.
A Szentlélek csak akkor adja az Egyháznak a megújulás különleges kegyelmeit napjainkban, ha Krisztus eucharisztikus testét az Istennek járó teljes hódolattal illetjük, szeretjük, gondosan bánunk vele, és úgy óvjuk, mint aki valóban a Legszentebb.
Engedményeket tenni a katolikus igazság kárára, politikailag korrekten viselkedni akár az Egyházon belül, akár az Egyházon kívül, mindenestül ellentétes a keresztény, a katolikus névvel.
„Minél többet szenvedünk Krisztusért ebben az életben, annál jobban részesülünk Krisztus dicsőségében a következőben.”
(Szent Fülöp)
zet azt kívánja, hogy a kézbe áldozás gyakorlatát – legalábbis fokozatosan – megszüntessük. Ennél is fontosabb, hogy engeszteljük az Oltáriszentségben jelen levő Urat, akit már most is túlságosan megsértettünk szeretetének szentségében, és adjunk elégtételt neki. Ilyen engesztelést kért az az angyal is, aki 1916-ban megjelent a három fatimai pásztorgyerek-
nek. Lúcia nővér az alábbi eseményről számol be: „Mihelyt megérkeztünk oda, térden állva, arcunkra borulva az angyal imádságát kezdtük mondani. Felemelkedtünk, hogy lássuk, mi történik, és arra lettünk figyelmesek,
hogy az angyal egy kelyhet tart a bal kezében. A kehelybe vércseppek hullottak a felette lebegő Ostyából. Miután otthagyta a kelyhet és a felette lebegő Ostyát, az angyal földre borult mellettünk, és a következő imát mondta el háromszor: »Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek…« Ezután felemelkedett, ismét kezébe vette a kelyhet és az Ostyát; az Ostyát odaadta nekem, a kehely tartalmát pedig Jácintának és Ferencnek: »Egyétek és igyátok Jézus Krisztus testét és vérét, akit a hálátlan emberek szörnyen bántalmaznak. Adjatok elégtételt bűneikért, és vigasztaljátok Isteneteket.«
Ismét a földre borult, és háromszor megismételte velünk ezt az imádságot” (Andrew Apostoli, Fatima for Today. The Urgent
Marian Message of Hope, San Francisco 2010, 34–35. old.).
Sürgős lelkipásztori feladat és lelkileg gyümölcsöző intézkedés lenne, ha az Egyház a világ összes egyházmegyéjében bevezetné „a legszentebb Oltáriszentség ellen elkövetett bűnökért való engesztelés évenként visszatérő napját”.
Ez a nap az Úrnapját követő nyolcadik nap lehetne.
A Szentlélek csak akkor adja az Egyháznak a megújulás különleges kegyelmeit napjainkban, ha Krisztus eucharisztikus testét az Istennek járó teljes hódolattal illetjük, szeretjük, gondosan bánunk vele, és úgy óvjuk, mint aki valóban a Legszentebb.
Engedményeket tenni a katolikus igazság kárára, politikailag korrekten viselkedni akár az Egyházon belül, akár az Egyházon kívül, mindenestül ellentétes a keresztény, a katolikus névvel.
„Minél többet szenvedünk Krisztusért ebben az életben, annál jobban részesülünk Krisztus dicsőségében a következőben.”
(Szent Fülöp)
