Új mise

1. https://m.youtube.com/watch?v=4S4w7oPy4Qs

2. https://youtu.be/nSrUwtogi70

"A hívek tömege a mise értékéhez nem tesz hozzá."- mondja Simon Gábor atya a fenti videó második részében.

A második videó 22. perce körül beszél az atya arról, hogy a szembemisézés atyja Luther Márton volt. Ő úgy vélte, hogy nem áldozat a szentmise. Az eszmei szülője volt a szembemisézésnek, ő maga sosem tette ezt. 

A szembemiséző "oltárok" nem tartalmaznak oltárkövet (ereklyéket). Megáldják őket szentelt vízzel és ennyi. 

Sehol sem találni olyan egyháztörténeti kort, ahol a szentmisét az oltárnak háttal celebrálták volna. Többek között erről is beszél az atya.

Az új mise (novus ordo) során egyre kevesebbet hallani a pokolról, halálos bűnről, a homoszexualitásról, a fogamzásgátlásról, a gyerekek elfogadásáról, a gyónás fontosságáról, stb., stb.

A szentmise nem közösségi lakoma, ahogy a protestánsok vélik, hanem általa Krisztus kereszhalála történik meg újra a Golgotán. Nem kellene a protestánsokat kövessük, mert az a lebutított katolicizmushoz hasonló, nekik kellene katolicizálni, hogy egy nyáj lehessen. 

A liturgia megváltoztatásának a II. Vatikáni Zsinat után az volt a célja, hogy modernizálja, világiasítsa a szentmisét, ezáltabb több hívőt becsalogatva a templomainkba, de sajnos pont az ellenkezőjét érték el vele. Miközben egyre több fiatal keresi a hagyományos, régi ritusú miséket (az ilyen misék számának korlátozása mellett is), addig sokan az új mise hívei közül elkezdték hanyagolni a hitük gyakorlását. Úgy gondolkodnak, hogy ha a mise egy közösségi alkalom csupán, azt meg tudják élni máshol is. Vagy ha az a lényeg, hogy hogyan prédikál egy pap, akkor tudnak a youtube- ról keresgélni egy jót, nem kell szentmisén részt venniük. 

Az Egyház az évente történő szentáldozást írja elő, mindamellett halálos bűn, ha valaki nem súlyos betegség vagy komoly akadályoztatás miatt nem vesz részt vasárnap a szentmisén. 

Szentek arról beszéltek, hogy ha tudnánk mennyi kegyelem és áldás árad ránk szentmisén, nem hanyagolnánk el egyetlen egyet sem. A tisztítótűzben való szenvedéseinket lerövidítheti a szentmisén történő engesztelés. 

"‎Akkor hát ki is a tradicionalista? Olyan katolikus – se több, se kevesebb – ki folytatta hite gyakorlását pontosan úgy, ahogy gyermekkorában tanulta, vagy olyan, aki ugyanezen mindenféle átalakításoktól mentes hitet megtanulta a szüleitől és továbbadja majd saját gyermekeinek (vagy – hazánkban jellemzően inkább – a tradícióba más módon betérők – a ford. megjegyzése). Más szavakkal, a tradicionalista olyan katolikus, aki úgy éli meg hitét, mintha a II. Vatikánum utáni időszak egyházi csapásai meg sem történtek volna – azaz, mintha a II. Vatikáni Zsinat nem lett volna. A megdöbbentő igazság pedig az, hogy az Egyház semmilyen doktrínája vagy fegyelmi előírása nem tiltja meg neki, hogy ily módon higgyen és imádja Istent, még akkor is, ha a katolikusok túlnyomó többsége nem így tesz.

Ama katolikusokat tehát, kik egyszerűen úgy folytatták a hitéletet, ahogy azt a katolikusok mindig is tették a Zsinat előtt, őket kezdték el tradicionalistáknak – hirtelen történelmi távlatba helyezve a kifejezést – hívni, így aztán az, hogy a tradíció fogalma most különbségtételt jelent e viszonylag kevés katolikus és az Egyház elsöprő többségének tagsága közt, tagadhatatlan jele egy olyan krízisnek, melyben az Egyháznak még korábban sosem volt része. Azok, kik ezt tagadják, magyarázattal tartoznak, hogy miért csak azon átalakult többség körében, kikre illik a neokatolikus megnevezés, kezdett a hit zuhanórepülésbe, ahogy sokan teljesen elpártoltak a  II. János Pál által késői éveiben siratott „csendes aposztáziába”, melynek előtte éveken keresztül „zsinati megújulásról” hallottunk. Ez valójában a hit és a fegyelem erőteljes összeomlását okozta.

Különösen meg kell magyarázniuk azt, hogy miért csak a „zsinatos katolikusok” körében tapasztaljuk, hogy

- a házasságok több mint negyede válással végződik, elvált és „újraházasodott” katolikusok millióival világszerte, kiknek folyamatos paráznaságát Kasper bíboros elfogadtatni óhajtja, a jelenleg regnáló pápa látszólagos támogatásával háta mögött;

- a születések, keresztelők, szentségi házasságok, megtérések és a Szentmisén való részvétel elképesztő számban csökken a Zsinat óta;

- széleskörben elvetik az Egyház tévedhetetlen tanítását hit és erkölcs alapvető dolgaiban;

- a papi hivatások terén lesújtó veszteség van; hogy a katolikus papság lélekszáma némileg miért alacsonyabb manapság annál is, mint 1970-ben volt; és hogy miért csökkent drasztikusan a vallásosak száma, annak ellenére, hogy a világ népessége megduplázódott azóta.

Azt is meg kell magyarázniuk, hogy miért csupán egy apró katolikus kisebbség között, kiket ma tradicionalistáknak hívnak, nem tapasztalható egyike sem az egyházi romlás említett jeleinek.

https://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140514_christopher_a_ferrera_mit_jelent_pontosan_az_hogy_tradicionalista

A magam részéről még sosem voltam régi ritusú misén, de nagyon készülök. Azt hiszem ott meg fogom találni azokat az értékeket, amelyek egyre jobban kivesznek a mai, modern kereszténységből. 

Az új mise is érvényes! De sajnos tele van olyan új dolgokkal, amik nagyon zavaróak és nem segítik a hitben való növekedést. Egyre inkább tolerálják a bűnt is azáltal, hogy sok dolgot meg sem említenek, ami az erkölcsös élet része. 

Imádkozzunk, hogy Isten irgalmazzon rajtunk!