Szemlélődő ima

Szemlélődés (Imagináció)
Ez a módszer Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvében van kifejtve.

A személyes átélést és az Úrral
való találkozást segíti. Bevonja az imádságba az egyik fontos képességünket, a képzeletünket.

Sokszor nagyon mély rétegeket tár fel a résztvevőkben.

Csak eseményszerű szentírási helyekre alkalmazható.

Egyik lényeges feltétele a fantáziánk szabad
használata, a másik, hogy kellő időt kell hagynunk a gyakorlatra.
Amikor először vezetünk ilyen szemlélődést, érdemes előre leírni a mondatainkat, amiket mondani fogunk, hogy lássuk nem túl részletezők-e.

A gyakorlat menete:
1. Lecsendesedünk, hogy kilépjünk a rohanásból és befelé figyeljünk.
Csukd be a szemedet, és a gyakorlat végéig tartsd csukva.”
„Észleld a testedet: lábadat, ahogy érintkezik a talajjal; a testedet, ahogy érintkezik a székkel; az orrodat, ahogy be- és kiáramlik rajta keresztül a levegő.”
2. Meghallgatjuk a kiválasztott szentírási részt.
3. Isten jelenlétébe helyezkedünk.
4. Mindenki magában kérje Istentől, mutassa meg mit szeretne, hogy elfogadjon tőle az imában.
5. Távolabbi előkészítés: Kialakítjuk a színhelyet. Használjuk képzeletünkben az érzékszerveinket:
„lássad a tájat, a távolabbi környezetet, lássad a színeket, halljad a hangokat, érezd az illatokat, meg is tapinthatsz valamit...” A vezetőnek nem szabad részletes leírást adni a dolgokról, csak mutasson rájuk és hagyja, hogy a résztvevők képzeljék el.
6. Közelebbi előkészítés: „Lássad az embereket, akik Jézust körülveszik; hogyan vannak öltözve stb.; hallgassad, miről beszélnek; szemléljed mit tesznek, hogyan vannak jelen. Kérdezd meg magadtól,
hol vagy a jelenetben?”
7. „Lépj közelebb, nézzed, mit tesz Jézus, hogyan néz ki, hallgassad, mit mond. Kérdezd meg
magadtól, hol vagy, és hogyan vagy jelen a jelenetben, milyen érzésekkel stb.”Erre a részre bőven
kell időt hagyni.
8. Fontos lehet, ha a szemlélődés ezen pontján Jézus, vagy az egyik szentírási szereplő a résztvevőhöz
fordul és ima-beszélgetés kezdődik köztük.
9. Az ima végén búcsúzzunk el Jézustól és a többi szereplőtől. Térjünk vissza az imánk színhelyére
(röviden érzékeljük a hangokat, azt a hol vagyunk).
10. Mindenki kérdezze meg magától, mi az, amit magával hozott a jelenetből.
11. A következő, vagy hasonló kérdések megbeszélésével segíthetjük tudatosítani a szemlélődésben
történteket: „Mit tudtál a legelevenebben elképzelni? Mit a legnehezebben? Mi érintett meg
leginkább? Mi lepett meg leginkább? Isten milyennek mutatkozott? Felfedeztél valamit magadról?
Beszélgettél-e Jézussal, vagy valamelyik szereplővel?
12. Ezt követheti a történet feldolgozása, de ez nem mindig könnyű a mély személyes élményt követően.
13. Lehet a szemlélődéssel zárni a Szentírási rész feldolgozását.

A szemlélődés  végső célja nem tudásszerzés, hanem egyesülés Istennel.