Átadni magunkat a tevékenységnek

A részlet ebből a könyvből való: 

Anselm Grün, Hogyan kerüljük el a kiégést?

Lelkünk életet adó forrásai

Ma a stresszkutatás work- life- balance- ról, a mozgás és a nyugalom szükséges váltakozásáról beszél. 

A korai szerzetesek már 1650 évvel ezelőtt ismerték ezt. Számukra a munka folyása a jó spiritualitás jele volt. Szent Antal abbáról, a szerzetesség alapítójáról mesélték, hogy néhány órán át kosarakat font. S a munka egészen könnyen ment neki. Egy másik szerzetes, aki figyelte őt, ezt mondta: 

"Kezedből nagy erő ered."

Annak feltétele, hogy a munka csak úgy árad, a saját egótól való belső szabadság volt. Nem meghatározott teljesítményt akart elérni, nem akarta a többi szerzetest sem legyőzni teljesítményével. Egyszerűen átadta magát a munkának, és közben a Jézus- imát imádkozta. Ez meditatív tevékenység volt. Bár ez kevéssé hasonlít arra a kreatív tevékenységre, amelyről Csíkszentmihályi ír, de szent Antal abba munkáját az egótól való belső szabadság begyakorlásának tekintette. Ha állandóan a többieket figyeljük, akik megítélik cselekvésünket, vagy ha mi értékeljük magunkat munka közben, akkor nem folyik a munka, ugyanis sok energiát arra pazarolunk el, hogy munkánk megítéléséről gondolkodjunk. 

Egészséges ritmus

S van még egy feltétel, amelyet a Szent Antal abba mutat nekünk, hogy mi magunk a munka sodrásába kerüljünk. Ez az egészséges ritmus. Szent Antal abba felváltva imádkozik és dolgozik, elmélkedik és tevékenykedik. Neki is meg kellett először tanulnia ezt a módszert. Egy elbeszélés szerint "amikor egyszer a pusztaságban ült a Szent Antal abba, csüggedtség (akédia) és egész sötét gondolatok kerítették hatalmukba. Akkor így szólt Istenhez:

"Uram, üdvözülni szeretnék, gondolataim (logiszmoi) azonban nem engedik. Mit tegyek szorongattatásomban? Hogyan fogok üdvözülni?"

Amikor egy kicsit eltávolodott a kunyhójától , Antal megpillantott valakit, aki rá hasonlított: ült és dolgozott, , aztán felkelt munkájától és imádkozott, majd ismét leült és kötelet font, csakhamar azonban újból felállt imádkozni. Az a valaki az Úr angyala volt, akit azért küldött, hogy Antalt helyre tegye, és biztos útra vezesse. És hallotta, hogy az sngyal azt mondta: "ÍGY TEGYÉL, ÉS ÜDVÖZÜLNI FOGSZ."

Amikor ezt meghallotta, öröm és bátorság töltötte el. Így tett tehát és üdvözült. Amikor Szent Antal abba ugyanazt a munkát végezte, és közben emésztette magát, sötét belső hangulatba került. Kiégettnek és elégedetlennek érezte magát. Ám amikor váltakozva ült és állt, imádkozott és dolgozott, amikor lelke belső ritmusát követte, öröm töltötte el. Akkor örömöt okozott neki a munka. Kreatív volt a munkája. A szerzetesek szólásba foglalták ezt a tapasztalatot: "Az unalom ördögtől való."

Unalommal dolgozni éppoly káros, mint unalommal imádkozni. A megfelelő egyensúly és a helyes ritmus a fontos. A természet kimeríthetetlen, mert benne minden születés és elmúlás egészséges lüktetésben folyik. 

A helyes ritmusról azonban nemcsak kiegyensúlyozott időbeli váltás értelmében beszélünk.

Az ima és az elmélkedés révén Szent Antal abba kapcsolatba került belső forrásával. Az ora et labora (imádkozzál és dolgozzál) értelme az, hogy nemcsak a két terület helyes váltakozásában élünk, hanem az imában összeköttetésbe kerülünk belső forrásunkkal, amelyből aztán munka közben meríteni tudunk anélkül, hogy kimerülnénk. Nem minden menedzser vagy vállalkozó számára és nem minden munkavállaló vagy alkalmazott számára lesz az ima a belső forráshoz vezető út. Ám mindenkiben ott rejlik e kiapadhatatlan forrás. Csak meg kell találnia az utat, hogy érintkezésbe kerüljünk e forrással, és merítsen belőle. 

Öt olyan utat mutat még meg a könyv, aminek segítségével napjainkban az emberek eljuthatnak a belső forrásukhoz.:

- amikor megtapasztaljuk a természet vitalitását

- zene hallgatás (Ripperger atya: "a gregorián énekek segítenek Istenre fókuszálni")

- elcsendesedés 

"A halott szavak pora rád tapad; fürdesd meg lelked a hallgatásban." (Rabindranath Tagore)

- a lét igenlése az ünnepben és az ünneplésben (Nem mindenkinek való a csend. Vannak, akiknek egy ünnep vagy egy közös ünneplés, amelyet születésnapjára vagy egy évfordulóra rendez, a jó út, hogy megtalálják belső forrásukat. Az ünnep felemel minket belsőleg. Összeköt minket másokkal, és létünk igenlésének kifejeződése, életörömöt ajándékoz.)

- a beszélgetés gyógyító ereje (A beszélgetést már a korai szerzetesek is a gyógyulás legfontosabb útjaként dicsérték. Szent Benedek azt javasolja szerzetestársainak, hogy fedjék fel az apátnak titkos gondolataikat és érzéseiket. Szent Benedek azzal indokolja ezt: "Tárd föl utadat az Úr előtt, és bízzál benne."

Ha nyíltan beszélek gondolataimról és érzéseimről, akkor - ahogy a szerzetesrk mondják- a belső kígyó elveszti erejét. Ahogy kivetik, eltűnik. Beszéd közben a belső zűrzavar belső rendet és irányt kap.)