Az elfeledett Szentségimádás

Nagyon sok kegyelmet kaphatunk, ha időt töltünk az Oltáriszentséget imádva. 

Néhány hete újra visszatértem ahhoz a régi, jól bevált, kissé elfeledett szokásomhoz, hogy meglátogatom az Eucharisztiában valóságosan jelen levő Jézus Krisztust. 

(Mennyi időt töltünk azzal, hogy másokat látogatunk, másoknak telefonálunk, másokkal beszélgetünk...!!!???)

Amikor megtértem, rendszeresen ellátogattam az Üllői úti Örökimádás templomba. Nagyon szerettem azt a templomot, mert folyamatosan lehetett menni, egész nap nyitva állt a templom, és gondolom ma is nyitva áll mindenki előtt.

Lisieux- i Kis Szent Teréz Rózseső estje is volt minden évben, ahol sok imám meghallgatásra talált. Isten mindig kész minket meghallgatni, megvígasztalni, erőt adni, irányt mutatni, figyelmét és szeretetét adni. Nekünk csak le kellene térdelnünk elé és Rá tekintenünk csendben. 

Olyan keveset vár tőlünk! 

Annyira haszontalan vagyok Nélküle. De Ő a barátjának hív és megbízott azzal, hogy Őt vigyem másokhoz a nevében.

Aki távolabb van Istentől, annak nincsen annyi szellemi harca és nem is érti, hogy miért van annyi sugallatunk mind a Szentlélektől, és néha bizony a gonosztól is. Akire többet bíztak, attól többet is kérnek majd számon. Isten azoknak ad több kegyelmet, akik azt jóra használják és gyarapítják. 

Ezért is szükséges, hogy Őt rendszeresen imádjuk az Oltáriszentségben. Persze, akinek megy, imádkozzon otthon vagy a templomban szentáldozás után, az is nagyszerű, de én például vizuális típus vagyok, nekem ez jobban működik.

Mindig megnyugszom, akármilyen helyzetben, lelki állapotban is megyek. Minden gondom eltörpül ilyenkor az Úr jelenlétében. Nem erőszakosan, hanem lágyan, kedvesen int ilyenkor, hogy hogyan tovább. Persze nem csak azért megyek, hogy lelki jólétet szerezzek (ez eléggé önző lenne), de ez mindig egy plussz, amit kapok. Aztán olyan is van sokszor, hogy nem akarom Őt otthagyni, Vele akarok maradni. Bevallom a legtöbbször igen fájdalmas, hogy vissza kell térjek a való életbe, mert semmi sem olyan tökéletes, szerető és hatalmas itt, mint Ő.

Nekem szükségem van a csendre, főleg így, hogy hat gyermeket nevelünk. Igazából akkor hallom a Szentlelket, ha csönd van (néhány esetben hallottam munka közben vagy olyan helyen, ahol sokan voltak). Ma, amikor egyre mozgalmasabbak, zajosabbak a misék, kell egy hely, ahol valóban Istenre tudunk figyelni. Nekem egyre nehezebb az új misén Rá figyeljek. Egyszerűen nehéz. A pap és az emberek, a közösség vannak a középpontban, úgy érzem. 

Amikor az Eucharisztia előtt térdelek, van hogy csak úgy ott vagyok Vele és nézem Őt, mert gyönyörű és árad belőle a tiszta szeretet és hatalmas a béke körülötte. 

Általában felajánlom a Vele töltött imádságos időt a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, papokért, a békéért, bűneimért és a világ bűneiért engesztelésül, megtérésekért, védelemért, a családomért, hogy senki se kerüljön a pokolba, barátokért, ismerősökért, szabadulásért, védelemért, stb. 

Csodálatos, hogy meghallgatja az imáinkat! 

Valahol azt olvastam, hogy amikor imádják az Oltáriszentséget, akkor abban az időben a gonosz nem tudja kifejteni a romboló erejét az adott egyházközségben. 

Ez óriási szerintem! 

Óriásplakátokon kellene hírdetni!

Tudom, kicsit sok lehet az, amennyit a gonoszról írok, de szellemi harc van és benne vagyok én is. Sokszor nagyon nagy harcok vannak. De Isten már gyűjti a seregét és egyre többen imádkozzák a Rózsafüzért is, ami a legnagyobb fegyver. Akinek nincsennek kísértései, az valószínűleg a gonoszé. Ripperger atya úgy fogalmaz, hogy az egy nagyon rossz jel. Isten azért engedi meg azt, hogy a gonosz kísértsen minket, hogy a küzdelem (amit több imával tudunk megnyerni Jézussal) során a szentség nagyobb fokára juthatunk. 

Néhány idézet:

"Az ember lelke Teremtője szemlélésére alkottatott és, hogy maradéktalan tökéletes szemlélésében áll a boldogsága. Bármi egyebe lehet, kielégületlen mindaddig, míg az Isten jelenlétét nem élvezi és fényében nem él...
A lélek boldogsága a szeretet gyakorlása. Nem érzéki örömök, nem tevékenység, nem lelkesedés, nem önmagunk becsülése, nem a hatalom tudata, nem a tudás.
...Valódi és igazi boldogságunk abban találjuk, amiben a szívünk kielégülve meg tud nyugodni. Ha pedig ez így van, joggal mondható egyúttal az is, hogy az Istenen csüngés, és semmi egyéb, az ember boldogsága. "
(John Henry Newman, Breviárium)

Vianney Szent János: Isten szemlélése
"Történt egyszer, hogy Curé d'Ars, az ars-i plébános, azaz Vianney Szent János megfigyelte, hogy a templomban, ahol gyóntatni szokott rendszeresen ül egy  ember.
Nem morzsolt rózsafüzért, nem mormolt imát az orra alatt, hanem csak ült a templomban. Egy idő után felkeltette az ars-i plébános figyelmét a dolog. Egy este kíváncsiságtól vezérelve odament az ars-i paraszthoz, és megkérdezte, hogy mit csinál a templomban minden áldott nap. A paraszt a következőt válaszolta:
- „Ó plébános úr, nem csinálok én semmit. Csak nézem Őt és Ő néz engem!”

"Ha azt kérdezed, mit kell tenned, hogy tökéletes legyél, azt felelem, először is ne lustálkodj reggel, amikor már fel kéne kelned; első gondolataiddal Istenhez fordulj; látogasd meg az Oltáriszentséget; mond el áhítattal az Angelust; Isten dicsőségére egyél és igyál; mondd odafigyeléssel a rózsafüzért; légy összeszedett; zárd ki a rossz gondolatokat; végezd rendesen az esti elmélkedést; mindennap vizsgáld meg a lelkiismeretedet; rendes időben feküdj le aludni – és máris tökéletes vagy.”
(John Henry Newman)

"Menj gyakran csöndes Szentségimádásra, hogy olyanná válhass, mint Jézus."
(Carlo Acutis)

"A sokbeszédű imádság nem teszi lehetővé, hogy Istent hallgassuk."
(Robert Sarah bíboros: Isten vagy a semmi)

Azzá válunk, akit nézünk.:
"Én nézem őt, ő meg engem néz."
(Loyolai Szent Ignác)

"A Szűzanya 'omnipotens supplex', azaz közbenjárás által mindenható."
(Carlo Acutis)

"Isten csöndes szerelmes és világító fárosz, amely láthatatlan marad. Az igaz szerelem nem beszél. A szavak nélküli mosolyok a legszebbek, ügye? Isten csöndje hang, minden hangnál személyesebb. Az egész teremtés Istenről beszél az Ő csodálatos csendjének köszönhetően. A húsvéti éjszakában születik minden élet. Hitéletünk leggyakrabban menetelés az éjszakában. A nagyobb hit nagyobb megpróbáltatásokkal találkozik, és jobban megerősödik. A hit éjszakái mindig azzal végződnek, hogy megtaláljuk Isten kicsi világosságát."
(Robert Sarah bíboros)

Egy igen jó cikk a témában:

https://szentkelemenbuk.hu/tanitas/szentsegimadas-a-forrasbol-meritett-szeretet/