Szent John Henry Newman bíboros: Breviarium, részlet
"A megigazulás lehetőségét magunkban hordozzuk. Meg kell lennie bennünk, hogy elválaszthasson minket a világból. De mégsem belőlünk van, nem természetünk valami sajátossága vagy működése, nem megvilágosodás, nem fejlődés, nem engedelmesség, nem valami emberileg megismerhető dolog, hanem mindezeket magába záró isteni adomány.
Az a megigazolásunk, hogy az isteni jelenlétet magunkba fogadjuk és a Szentlélek templomává válunk."
"Nem akarom azt mondani, hogy nem Krisztust tekintik minden jó Szerzőjének, de inkább a hivésre vetik a súlyt, mint a hit Tárgyára, inkább a tantétel vigasztaló és rábeszélő voltára, mint magára a tételre. És ilyenmód a vallás önmagunk szemléletévé válik Krisztus szemlélete helyett, nem egyszerűen Krisztusra való feltekintéssé, hanem annak kiderítésévé, hogy nézünk Krisztusra, nem Istenségére és Megváltására, hanem a magunk megtérésére és ezek valódiságában való hitünkre.
...Ez a különbség azok között, akiket Krisztus megdicsér és azok között, akiket megfedd vagy figyelmeztet.
A farizeus sorolta Isten kegyelmének jeleit rajta és benne, a vámos egyszerűen felnézett Istenre.
Az ifjú törvénytudó nagyra volt kifogástalan életével, a bűnbánó asszony azonban megkente és megcsókolta Jézus lábát."
"Főként kedv és fájdalom irányítja őket, nem értelem, elvhűség vagy lelkiismeret, és nem törik magukat e világ értelmezésére, céljának feltárására vagy arra, hogy amit látnak és éreznek világnézetté formálják."
"Az pedig világos, hogy alázatos és tanulékony lelkület az a szellemi beállítódottság, amelyre szükségünk van, hogy akár vallási, akár más dolgokban eljussunk az igazsághoz."
"Krisztus, az Isten nagyon szeretett, minden hatalommal teljes Fia, minden kereszténynek Megváltójává válik e teljes név értelmében, vagyis megigazolásunkká válik, és ezzé válva és miután ezzé vált valóságosan részesít bizonyos mértékben, és folytonosan nővekvő mértékben, abban ami Ő maga."
Az a megigazolásunk, hogy az isteni jelenlétet magunkba fogadjuk és a Szentlélek templomává válunk."
"Nem akarom azt mondani, hogy nem Krisztust tekintik minden jó Szerzőjének, de inkább a hivésre vetik a súlyt, mint a hit Tárgyára, inkább a tantétel vigasztaló és rábeszélő voltára, mint magára a tételre. És ilyenmód a vallás önmagunk szemléletévé válik Krisztus szemlélete helyett, nem egyszerűen Krisztusra való feltekintéssé, hanem annak kiderítésévé, hogy nézünk Krisztusra, nem Istenségére és Megváltására, hanem a magunk megtérésére és ezek valódiságában való hitünkre.
...Ez a különbség azok között, akiket Krisztus megdicsér és azok között, akiket megfedd vagy figyelmeztet.
A farizeus sorolta Isten kegyelmének jeleit rajta és benne, a vámos egyszerűen felnézett Istenre.
Az ifjú törvénytudó nagyra volt kifogástalan életével, a bűnbánó asszony azonban megkente és megcsókolta Jézus lábát."
"Főként kedv és fájdalom irányítja őket, nem értelem, elvhűség vagy lelkiismeret, és nem törik magukat e világ értelmezésére, céljának feltárására vagy arra, hogy amit látnak és éreznek világnézetté formálják."
"Az pedig világos, hogy alázatos és tanulékony lelkület az a szellemi beállítódottság, amelyre szükségünk van, hogy akár vallási, akár más dolgokban eljussunk az igazsághoz."
"Krisztus, az Isten nagyon szeretett, minden hatalommal teljes Fia, minden kereszténynek Megváltójává válik e teljes név értelmében, vagyis megigazolásunkká válik, és ezzé válva és miután ezzé vált valóságosan részesít bizonyos mértékben, és folytonosan nővekvő mértékben, abban ami Ő maga."
