Blogajánló: Invocabo Nomen Domini, Ratzinger, Tyconius és Fatima: Egy értelmező kulcs a végidőkhöz
"A fatimai titok nem beszél sem atombombákról, sem nukleáris robbanófejekről, sem Pershing rakétákról, sem SS-20-asokról. Tartalma csak a hitünkre vonatkozik. Ha a Titkot katasztrofális bejelentésekkel vagy nukleáris holokauszttal azonosítjuk, az az üzenet értelmének elferdítése. Egy kontinens hitének elvesztése rosszabb, mint egy nemzet megsemmisülése; és igaz, hogy Európában folyamatosan csökken a hit [65].
E nézőpont végső megerősítéseként P. Gabriel Amorth, Róma egykori fő exorcistája, aki huszonhat éven át személyesen ismerte Padre Piót, szinte azonos véleményt hangoztatott, amelyet a nagy kapucinus szentnek és rendkívüli misztikusnak tulajdonított. Íme egy részlet a spanyol szerzővel, José María Zavalával folytatott eszmecseréjéből, egy 2011-es interjú során:
“Bocsássa meg, hogy ragaszkodom a fatimai harmadik titokhoz: Pio atya összefüggésbe hozta-e azt az egyházon belüli hitvesztéssel?”
Fr. Gabriele összeráncolja a homlokát és felhúzza az állát. Nagyon meghatódottnak tűnik.
“Valóban” – mondta – “Egy nap Padre Pio nagyon szomorúan mondta nekem: Tudod, Gabriele? A Sátán az, aki behatolt az Egyház kebelébe, és nagyon rövid időn belül egy hamis Egyházat fog uralni“.
***
Tyconius megérti, hogy a végidők nagy “elszakadását” nem az fogja okozni, hogy a hűtlen emberek elhagyják Krisztus Menyasszonyát, hanem inkább az, hogy Krisztus Menyasszonya elszakad azoktól, akik benne hűtlenek. Más szóval, Tyconius számára nem a hitetlenek fognak “elválni”, hanem az igaz hívők, akik külön fognak vonulni az egyházon belüli gonoszoktól. Valóban paradox fordulat.
A Szent Péter téren a tömeghez szólva Benedek pápa visszafogottan tette a Tyconiusról szóló és a Tyconius felé mutató utalásokat, látszólag csak mellékesen említette őt, miközben beszédében egy másik, viszonylag ismeretlen latin egyházi íróra, Ambrosius Autpertre összpontosított: “Autpert kapcsolatba került az Jelenések könyvének [3] értelmezésével, amelyet Tyconius [4] hagyott ránk… Kommentárjában ő [Tyconius] az Apokalipszist mindenekelőtt az Egyház misztériumának tükörképeként látja. Tyconius arra a meggyőződésre jutott, hogy az Egyház két részből álló test: egyrészt – mondja – Krisztusé, de van egy másik része az Egyháznak, amely az ördögé.”[5].
Ahogy Antonio Socci írja Tyconius teológiájának elemzésében: “A latin discessio szó szétválasztást vagy megosztottságot jelent, vagyis nagy hasadást vagy kettévágást. A visszavonulás értelmét is hordozza.”[41] Ez a visszavonulás nyilvánvalóan az, amit Tyconius az Isten angyalai által Szent János apostolnak tett kinyilatkoztatásokból következtet – hogy a hasadás egy kivonulás eredménye lesz. Krisztus Misztikus Menyasszonya kivonja magát “a gonoszság titkából“, éppen azért, hogy leleplezze a benne rejtőző gonoszt, hogy aztán legyőzze azt. “A végső üldöztetés során a “gonoszság misztériuma”, amelyet eddig visszatartottak és elrejtettek az egyházban, előjön és lelepleződik.”[42] A törvénytelenségnek ez a misztériuma eléri a tetőpontját és az Antikrisztus alakjában ölt testet, ahogyan Tyconius kifejti: “Az Antikrisztusnak az egész világon meg kell nyilvánulnia, és ugyanígy az egyháznak mindenütt le kell győznie… Most azonban az egyházban van elrejtve.”[43].
Az igaz egyháznak az Antikrisztustól való kiszabadulása következményeként Tyconius azt állítja, hogy Krisztus Teste minden értelemben aktivizálja és kezdeményezi saját szenvedését. Tyconius írja: “Mielőtt az ‘elesés’ [2Tessz 2,3] bekövetkezik, mindenkit Isten népének tekintenek. Amikor az ‘elesés’ megtörténik, akkor jelenik meg Isten népének harmadik része.”[44] Robinson megjegyzi: “A szentek kitartanak és hűségesen hirdetik majd Isten Igéjét, a hamis testvérek pedig lelepleződnek, amikor megfordulnak és üldözik az egyházat: “akik az ördöggel szövetkeznek, bár azt mondják, hogy keresztények, harcolni fognak az egyház ellen.“[45] Robinson így zárja: “az üldözés végül és teljesen feltárja a szentek és a hamis testvérek kilétét.“[46].
