Mi a szentmise?

Sokan mondják - akik nem olvasnak XVI. Benedektől, Robert Sarah bíborostól és az Egyházunk nagyjaitól-, hogy nem csak a szentmise megváltoztatása az oka az Egyházban lévő válságnak. Pedig de, a nagyok mind ezt mondják.

Hogy miért olyan fontos a szentmiseáldozat méltó és valóban katolikus bemutatása?

Azért, mert kegyelmekben részesülhetünk általa és engesztelhetünk a bűneinkért. Fölemel minket Istenhez. Segít, hogy a kegyelmek által erényesekké válhassunk, hogy Isten kegyelméből élhessünk, veszíthessünk gyarlóságainkból, szentekké, jobbakká válhassunk. Ha mi megszentelődünk, akkor a világ is szentebbé válik általunk. Azért van ilyen súlyos állapotban ma a világ, mert az Egyházból nem kerülnek ki igazán olyanok, akik élnek a kegyelmekkel. Nem minden szentmise tetszik Istennek, illetve nem minden szentmise alkalmas arra, hogy a kegyelmeket közvetítse. Jézus jelen van az Oltáriszentségben mindenhol, de 3 dolog szükséges az érvényes miséhez. Ez a mi hitünk. Ha ez nem valósul meg, a mise nem érvényes. Nem tudunk a magunk erejéből jobbá, szentté válni, ez csak az isteni kegyelem segítségével lehetséges. Ezért is olyan fontos, hogy milyen misén veszünk részt. Felelősségünk van, ha mi megszentelődünk, az gyengíteni fogja a gonosz hatalmát a családjainkban, a saját gyarlóságainkat és a világban is a jó fog győzedelmeskedni. A Szűz Anya megígérte, hogy az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. Csatlakozzunk hozzá! 

"A miseáldozat által nem új kegyelmeket nyer el az ember, hanem az a feladata, hogy a kereszten kiérdemelt kegyelmeket eljutassa az emberekhez. Krisztus akarata szerint a megváltás gyümölcseinek a szétosztása a szentségekhez, különösképpen pedig a szentmiseáldozathoz kapcsolódik."

(Matthias Gaudron atya, dogmatikus)

Sokáig bennem mocorgott ez az új mise- régi mise dilemma. Ami eltántorított mindig attól, hogy jobban megismerjem a régi rítust az az volt, hogy ismertem olyanokat, akik felsőbbrendűséggel túlfűtve beszéltek a témában. Pedig türelmesen, alázattal kellett volna, mert ha azt nézzük egy olyan kincset rejtegetnek előlünk ma az Egyházban, amit mindenkinek ismernie kellene. Nem tehetünk arról, ha nem ismerjük.

Az új misén hallottam egy prédikációt, ami arról szólt (valami tanmese), hogy volt egy zsémbes, rosszindulatú nő (mégcsak a nevét sem mondták el, semmiféle konkrétumot...gondolom ez már nem is fontos a mai embereknek, nem kell konkrétum, minden mesét elhisznek...), aki meghalt és hát ügye az ítélőszék elé került, de Isten addig kutakodott az életében, amíg meg nem találta azt az egyetlen egy dolgot, amikor másnak segített. 

Emiatt a mennybe jutott. Bumm.

Számomra ez a hamis irgalom. Isten színe elé csak a tökéletesen tiszta, bűntelen kerülhet. Nem azért, mert Isten rossz, hanem azért, mert ki sem bírná Isten jelenlétét. Meg sem említették a tisztítótüzet. Ez protestáns tanítás, hogy bárki üdvözülhet.

Ilyen prédikációk után nem kell azon csodálkozni, hogy szinte senki sem gyón rendszeresen (vagy éppen soha többet). Miért is tenné? Nem tudja, hogy bűnei vannak. Nincs is már bűntudata, ha csak a heti prédikációkból merít a lelki életét tekintve és nem olvassa a szentek életét vagy komolyabb lelki olvasmányokat, nem követ hagyományhű egyházi személyeket.

Miért nem prédikálnak erről manapság?

Talán a pokolba akarják vezetni a híveket?

Egyből az ugrott be, hogy Aviai Nagy Szent Teréz is látta a pokolban a helyét látomásban. Ha ő is fenyegetve volt, hogy oda kerül, mennyivel inkább vagyunk mi is azok. Annyi volt a bűne, hogy nem imádkozott, csak beszélt róla másoknak.

Én nem hiszem, hogy olyan könnyű bejutni a mennybe. A saját erőnkből lehetetlen. Csak Isten kegyelme menthet meg minket. 

"Érvényes- e az új rítusú mise?

A mise érvényességét az átváltoztatás érvényessége adja, azaz a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé való átváltoztatása.  Az új mise érvényes, ha a celebráló pap helyes szándékkal (intenció) mutatja be a miseáldozatot. A papnak ugyanis itt azt kell akarnia tenni, amit Krisztus és az Egyház a szentmise bemutatásakor cselekszik, vagyis eszközként kell magát Krisztus és az Egyház a szolgálatába állítania. Ezért ha a pap -ellentétben az Egyház tanításával- tudatosan NEM ÁLDOZATOT akar bemutatni, hanem CSAK AZ UTOLSÓ VACSORA EMLÉKÉT kívánja ünnepelni, akkor a mise NEM ÉRVÉNYES. 

MIVEL AZ ÚJ MISERÍTUST KÖNNYEN LEHET ILYEN PROTESTÁNS MÓDON ÉRTENI, EZÉRT FÉLŐ, HOGY SOK PAPNÁL HIÁNYZIK MÁR A SZENTMISE BEMUTATÁSÁHOZ SZÜKSÉGES INTENCIÓ, különösen akkor, ha képzésük során az Egyházról, a papságról és a miséről teljesen hamis képet kaptak."

(Matthias Gaudron atya)

"A római rítus a maga belső értéke s szépsége révén hódította meg magának a lelkeket. V. Pius meghagyta a misekönyvben mindazt, ami már az ő idejében is (1570) ezeréves gyakorlatra tekintett vissza. Ma is igazán felemelő érzés az, mikor a misekönyvben – nemcsak a kánonban, 

hanem a mise más részeiben is – azokat a csodálatosan egyszerű, de mégis oly mély áhítatot sugárzó imákat imádkozzuk, amelyek már a Sacramentarium Gregorianumban, vagyis Nagy Szent Gergely (+604) liturgiájában, szóról-szóra ugyanazon szöveggel megtalálhatók. A tartalom gazdagsága, a liturgikus szimbolizmus leleményessége, változatossága mellett ez a 

páratlan ősiség önkéntelenül is csodálatot, rajongást vált ki belőlünk a római liturgia iránt. Ezek az annyi küzdelmes századokon át Istentől megihletett lelkekből fakadt formák és imák már kultúrtörténeti, vagy művészeti szempontból is tanulmányozást igényelnének. De az igazi értékét a katolikus liturgiának az adja meg, hogy fenséges köntöse az élő, magát értünk újból és 

újból feláldozó Jézus Krisztusnak. A liturgia tehát nem puszta szó, ének, járkálás, gesztus, hanem eleven, ellenállhatatlanul vonzó megnyilvánulása az Istennek. A liturgia hozza, közvetíti hozzánk a Legszentebbet. Akik tehát megismerik és megkedvelik a szent liturgiát s lélekkel törekszenek abban résztvenni, azok közelebb jutnak a szépség és erő legfőbb forrásához, az Istenhez."

(Dr Petró József: A szentmise története)

Vajon Istennek tetszenek- e, a dicsőítésére méltóak- e a kreált megemlékezés? Miért nem tetszenek Neki az istentiszteleteink? Ma is ugyanúgy előfordulhat, hogy nem tetszenek Neki...hiszen mondjuk van olyan "keresztény", aki a jóga óráról kifordulva tér be a misére...más "isteneket" imád.

"A képmutató istentiszteletek ellen

Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem.

Ha égőáldozatokat mutattok be és ételáldozataitokat, nem szívlelhetem, a hizlalt állataitokból való békeáldozatot látni sem szeretem.

Vigyétek előlem harsány éneketek, hárfáitok hangját hallani sem bírom!

Mint a víz, áradjon inkább az igazság, mint a sebes patak, az igazságosság.

Hoztatok-e nekem étel­ és véres áldozatokat negyven éven át a pusztában, ó Izrael háza?

Vihetitek majd Szakkut királyotokat és isteneteket, Keván csillagistent, akit ti csináltatok magatoknak,

mert száműzlek benneteket, túl Damaszkuszon – mondja az Úr – a Seregek Ura az ő neve."

(Ámosz 5,21-27)

"A mise áldozati jellege abban áll, hogy Krisztus önmagát adja nekünk a lakomán. Ennek azonban semmi köze sincs a katolikus tanításhoz- sőt éppen a visszájára fordítja a valódi rendet. 

AZ ÁLDOZAT ABBAN ÁLL , HOGY ISTEN KAPJA AZ ADOMÁNYT ÉS NEM AZ EMBER. 

Krisztus a kereszten Atyjának áldozta fel magát és nem nekünk. Ha igaza lenne ennek az új teológiának, akkor a miseáldozat nekünk lenne bemutatva és nem Istennek. 

Luther követelésének, amely szerint a felajánlásnak (offertoriumnak) és a kánonnak el kell maradnia, itt lényegében eleget tettek. 

A régi offertorium világosan kifejezi, hogy a mise áldozat a bűnök kiengesztelésére.

A pap ott így imádkozik:

'Fogadd el, Szent Atya, mindenható örök Isten, ezt a szeplőtelen adományt, amelyet én, méltatlan szolgád, felajánlok neked, élő és igaz Istenemnek, számtalan bűnömért, sértéseimért és hanyagságaimért; felajánlom minden itt körülállóért, sőt, minden keresztény hívőért, élőkért és holtakért, hogy nekem és nekik üdvösségükre váljék az örök életre.'

Az új rítusban a felajánlást eltörölték, és az adományok felajánlásával helyettesítették, amelyhez a szöveget egy zsidó asztali imából vették át. 

A hívek jelenléte a szentmise bemutatásakor ugyan kívánatos, azonban nem feltétlenül szükséges. 

A nép felé forduló misézés azt a benyomást kelti, hogy a mise bemutatásakor tisztán világi ünnepségről van szó, amelynél az ember van a középpontban. Az imádkozás is megnehezül, mert a szemtől- szemben való állás nem az imának megfelelő tartás. 

Luther nem tagadta, hogy Krisztus bizonyos módon jelen van az Eucharisztia szentségében, bár ezt nem katolikus felfogás szerint értette. De amit tagadott és a legdühösebb kifejezésekkel szidalmazott, az a miseáldozatról szóló tan volt. 

A mise jelentősége csak abban áll, hogy megjeleníti a keresztáldozatot és az embereknek juttatja a kegyelmeket, amelyeket Krisztus a kereszten kiérdemelt."

(Matthias Gaudron atya: Katekizmus az egyház válságáról)