Szent John Henry Newman bíboros, Breviárium

A kereszténynek mélységes, nyugodt, titkos békessége van, amelyet a világ nem lát.

Hasonló, valami magányos és árnyékos helyen fekvő forráshoz, nehezen közelíthető meg. 

Ideje nagyobb részében magában van és a magányosság az igazi állapota. Akkor éli igazi életét, amikor magára és Istenére hagyatott. El tudja viselni önmagát, tud önmagában örülni, mert az Isten kegyelme benne, az örök Vigasztaló jelenléte az, amiben örül. 

Az az Isten akarata, hogy mindent, amit teszünk, ne az embereknek, ne a világnak vagy magunknak tegyünk, hanem az Ő dicsőítésére cselekedjünk; és annál boldogabbak vagyunk, mennél inkább képesek vagyunk ezt megvalósítani.

Ne tégy semmit és megtettél mindent. Mennél kevesebbet teszel te, annál többet fog tenni érted Isten. Mennél inkább megadod magad a világ erőszakának, annál hatalmasabban fog felkelni ő, az ellenállhatatlan, a világ éllen...

Elkülönültnek lenni annyit jelent, mint mentesnek lenni minden földi köteléktől, ami a lelket a földhöz láncolja, semmi múlandóra sem támaszkodni, annyit jelent, mint egyszerűen semmin sem aggodalmaskodni amiatt, hogy mit gondolnak, mit beszélnek vagy mit akarnak tenni velünk más emberek: azt jelenti, hogy elvégezzük a mindennapi munkánkat, mert kötelességünk, amint a katonák mennek az ütközetbe, nem gondolva rá, hogy mi következik, jelenti azt, hogy tekintélyt, tiszteletet, nevet, nyugalmas, kellemes körülményeket, kényelmet, emberi vonzalmakat egyenesen semmire sem becsülünk, ha vallásos kötelességünk feláldozásukat kívánja. 

Értelmünk és érzelmeink igába hajtása

Tudhatnak, ha vannak bizonyos jelességükről, tudhatnak jellembeli jótulajdonságaikról, képességeikről, tehetségeikről, de valamiképpen terméketlen ez a tudásuk, mely épp olyannak hagyja a lelküket, mint amilyen volt. És úgy látszik, hogy ez az, ami szentéletű emberek jellemének oly csodálatos egyszerűséget kölcsönöz és annyira meglep másokat, hogy ellentmondónak és következetlenségnek látják és még kétszínűség jelének is gondolják, hogy ugyanazok a személyek oly sok ismeretet vallanak önmagukról és mégis oly keveset, hogy oly sok dicséretet, oly sok népszerűséget, oly sok hódolatot el tudnak viselni, anélkül, hogy felfuvalkodottakká válnának, igényük lenne valamire, vagy megvetnének másokat, hogy önmagukról oly mesterkéletlenül, oly sok természetességgel, oly gyermekded ártatlansággal tudnak beszélni. 

 ...akkor van kevésbé egyedül, amikor egyedül van...

...nem lesznek szeretetre méltóak a világ szemében, mert a világ nem ismeri őket és nem szereti őket, bár bajosan tudná megmondani, hogy miért nem..

Aki megkísérli Isten országát a maga szívében felépíteni, elősegíti azt a világban...

Emeljük fel a vallási élet színvonalát a szívünkben és emelkedni fog a világban.

Hitünknek jele, ha el tudunk viselni sikertelenséget csalódottság nélkül. 

Az angyalok egyszerű utálattal és csodálkozással, lealacsonyodás vagy rejtett megindulás nélkül tudnak nézni a bűnre.

A könyv innen letölthető:

http://www.ppek.hu/k219.htm