Mi miatt váratott magára...
Azt hiszem elsősorban amiatt, mert nem hallottam róla. Másodsorban amiatt, hogy hihetetlen önteltséget, beképzeltséget, különcséget tapasztaltam azok részéről, akik ismerték és beszéltek róla, így nem is akartam emiatt megismerni jobban. Meg csak annyit hallottam tőlük, hogy a Vatikáni Zsinat így, a Vatikáni Zsinat úgy, nem konkrét dolgokat, amiket mostanában összegyűjtöttem, amiket elolvashattok az előző bejegyzésekben.
Bennem fel sem merült, amikor megtértem, hogy kincset rejtegetnek előlem.
Amikor hazajöttem az első hagyományhű miséről, megmondom őszintén azt éreztem, hogy semmit sem tudok. Bennem pont nem az erősödött fel, ami sajnos sokaknál, hogy ők tudják a tutit.
Ezért én is jól meg fogom gondolni ezentúl, hogy mit fogok mondani, ha valaki érdeklődik.
A másik, amit még tapasztaltam, hogy teljesen rendben van az, ha nem tudok "mindent" (ez lehetetlen is), hiszen egy misztérium, titok a szentmise is, sőt néhol csendben imádkozik a pap a szentmisén, amihez a híveknek nem kell bekapcsolódniuk. Hallottam olyanokat, akik nem értik, hogy miért kell a latin nyelvhez ragaszkodni (papoktól is). Erre több érv is van. Nekem kapásból ez az volt -amire józan paraszti ésszel bárki rájöhet- , hogy halott nyelv, tehát nem változik jó ideje, nincsen félreértés, mint például a beszélt nyelveknél, hogy mit is jelent egy- egy dolog.
Időtlenség. Igen, ezt is segíti elérni a latin.
Nem tudok latinul társalogni. Pár szót, éneket, imát ismerek latinul, de nem is kell cseverészni latinul, nem azért lényeges, hanem azért, mert ezen a nyelven imádkoztak a korábbi szentjeink, a pápáink, a papjaink. Ez volt a hivatalos nyelve az Egyháznak a görög meg a héber után.
A latin jobban segít átélni az örökkévalót, hiszen nem világias, hanem nagyon fennkölt, nem evilágból való, úgy ahogy Jézus sem az.
Bizom benne, hogy sok új mise is érvényes (a papi szándék fontos, hogy ne eucharisztikus lakomát, hanem szentmise áldozatot mutasson be), de érzem azt, amit olvastam is, hogy több kegyelem forrása ez a régi rítusú mise. Sokkal jobban Isten felé fordít.
Nekem volt olyan, hogy amikor új misén vettem részt -szégyen, nem szégyen-, végig bőgtem.
Erre azt mondják, hogy teljesen normális, mert: "megérintett Isten" meg, hogy "most gyógyít" (háát, ha megnézik Anne Catherine Emmerich látomását: http://katolikushazassag.blogspot.com/2023/01/anne-catherine-emmerich-latomasa-ket.html ..nem erről lehetett szó....), én pedig azt gondolom, hogy bálványozhatjuk önmagunkat, a sérelmeinket, önsajnálatba torkollhatunk, ami Aranyborjú, bálvány! Akkor ezt még persze nem értettem, nem fogadtam el, csak bántott, hogy ez a mise nem kapcsol össze Istennel, nem segíti annyira, hogy Rá fókuszáljak, hogy Őt dicsőítsem, Neki áldozzam magam.
Csak a saját fájdalmaim körül tudtam forogni. Azokat erősítette fel sokszor. Ez nem helyes, mert csak azt tudja Isten betölteni, aki kiüresíti magát, akinek Isten az első és ez nehéz. Ez nem azt jelenti, hogy együgyűnek kell lenni, de mondjuk az alázatosság felé segít, ha tisztában vagyunk azzal, hogy csak teremtmények vagyunk és bölcsességben soha nem fogunk fölérni az angyalokhoz és Isten bölcsességéhez sem, sőt a szentekhez sem mostanában. Tisztelet a kivételnek!
Ez a régi rítusú mise nagyon más.
Itt tudok Istenre figyelni. Mindig az volt a vágyam mostanában, hogy annyira tudjak Rá figyelni misén, mint a Szentségimádás során. A prédikációban sem kell arra várjak, hogy mikor mond már valami aktuálisat a pap vagy olyat, ami igaz, katolikus (pl.: hogy gyónjunk, mik a bűnök, mi az a megszentelő kegyelem, hogyan engeszteljünk, mik az erények, mi segít a kegyelmekhez...ezeket a kifejezéseket hallani sem lehet egy új misén!), vagy mikor beszél magáról az Evangéliumról és nem mondjuk valami ismeretlen tanMESÉRŐL.
Én nem vagyok egy teológus, meg senki sem. Egy anyuka vagyok, aki kegyelmeket kapott. Ha van időm, olvasok (a témában is), az biztos, hogy az Istentől jövő bölcsesség reményt ad.
Ez az idézet fogott meg, mert hallottam olyasmit, hogy aki nem tiszteli az előző pápákat, a Hagyományt, az bűn.
De mégis hogyan fog erről prédikálni egy pap, aki minket, a hagyományos katolicizmus őrzőit, tridentistáknak aposztrofál?
Talán 1969 előtt nem létezett Katolikus Egyház?
Sajnos ott tartunk, hogy össze kell kaparásszuk a tudást arról, hogy mit tanít az igazi katolicizmus.
De aki kopogtat, annak ajtót nyitnak.
Aki keres, az talál.
Engem is a semmiből hívott a Szentlélek, nem volt mögöttem katolikus család és közösség sem.
"Aki elhagyja a törvényt, a gonoszt dicséri,
ám a törvény tisztelője fölgerjed ellene.
A gonosz emberek nem fogják föl, mi a jó,
mindent megértenek azok, akik keresik az Urat."
(Példabeszédek 28, 4)
Fokozatosan hívott errefele az Úr.
De volt egy kis visszatáncolás nálam, amikor ismét elmentem egy lelkigyakorlatra, ami 10 éve még segített. Most már nem.
Mert voltak benne furcsaságok. Például az utolsó kenet, nem betegek kenete. Vagy nem nyerhető teljes búcsú, csak úgy. Nem lehet egy sima fa asztalon áldozatot bemutatni.
És ekkor már szt sem értettem, hogy miért néz ki az "oltárasztal" úgy nálunk, mint az evangélikusoknál.
Amikor (15 éve) még a szülővárosomban jártam misékre, akkor többet térdeltek a misén az emberek. Ilyen "apróságok" változása indított el annó afelé, hogy keresgéljek, hogy miért változnak a dolgok.
Sokáig türelmesen hallgattam a prédikációkat, várva hogy lényeges dolgokról hallhatok, de sajnos ez nem történt meg. Akkor kezdtem olvasni jobban.
Volt egy "élményem" is, amikor már olvastam az Egyház nagyjaitól is. Azt kérdeztem az Úrtól, hogy kiket kövessek.
Kik a jó pásztorok?
Ügye mindenki tudja, hogy a fatimai Szűz elmondta, hogy papok, papok ellen, püspökök püspökök ellen lesznek.
Káosz volt bennem. Zavart, hogy kétféle mentalitást éreztem az Egyházon belül. Tudtam, hogy katolikus akarok maradni. Hová mehetnék?
Amikor megtértem akkor is két nagyon erős húzóerőt éreztem - gondolom a Szentlélektől-, mégpedig a házas hivatás és a katolicizmus irányába.
Szóval az történt, hogy amikor megkérdeztem imában az Úrtól, hogy kiket kövessek, felsorolta a neveket: Athanasius Schneider püspök, Raymond Burke bíboros, XVI. Benedek emeritus pápa, Ripperger atya, Müller bíboros, Robert Sarah bíboros, Vigano érsek...
Mondtam is akkor a barátnőmnek, de ő kételkedve fogadta. Hit nélkül nem megy.
Merjünk kérdezni! Lehet, hogy valakinek más úton fog válaszolni, de fog!
Nekem szokott ilyen konkrét lenni.
Azt lehet tudni erről, hogy keveset mond egyszerre, nagyon konkrét, nem érzelgős, nem felkavaró, békés, igaz és a legváratlanabb helyzetekben (is) szól. Minél többet imádkozunk (úgy is lehetne mondani a mai ember nyelvén -bár ez nem igazán illik ide-, hogy időt töltünk Vele), annál inkább felismerjük, hogy a Szentlélek az, illetve abból is, hogy be fog igazolódni, amit sugallt, mondott.
Az indított el tulajdonképpen, hogy Angliában (akkor még ott éltünk) láttam egy videót az egy világ vallásról. Minden vallási egyházfő szerepelt rajta. Ez teljesen ledöbbentett, hiszen Jézus az út, az igazság és az élet, nincs más út. Ide vezet a II. Vatikáni Zsinat által ösztönzött, félremagyarázott ökumenizmus. Hogyan lehetne a Bibliából és a Koránból imádkozni egyszerre?
Persze lehet üdvözülni vágy keresztség által is, meg gondolom a pogányok a saját törvényeik által lesznek megítélve, ahogy a Szentírás is írja, de nagyon nehéz vagy inkább lehetetlen szentségek, kegyelem nélkül megszentelődni.
Aki többet tud, attól többet iskérnek majd számon.
Ezért is írom ezt a blogot, mert nem akarom magamnak megtartani csupán.
Nem is tulajdonítottam ennek a felsorolásnak akkor túl nagy jelentőséget, de akkoriban kezdtem nagyon sokat foglalkozni Ripperger atya tanításaival és utána olvastam a többi nagyszerű egyházi óriásoktól is (akik egyébként, mint tudjuk, végtelenül alázatosak...Robert Sarah bíboros egyszer például azt nyilatkozta, hogy "én csak imádkozni akartam"..;-) ).
Nem azért írom le ezeket, hogy dicsekedjek. Ez egy teljesen normális dolog. Aki még nem tapasztalta, majd fogja!
Isten mindenkit felken.:
„Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.
Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban."
(Joel 3,1-2)
Nyilván ezek magán kinyilatkoztatások, nem kell feltétlenül követni, de tizenéve imádkozom a Rózsafüzért, hiszem hogy a Szentlélek működik, hív és ha megfigyeljük ezek a nagyszerű egyházi személyek tényleg azok, akik kitartanak az igaz, katolikus tanítás, hagyomány mellett és mernek szólni, ha tévedéseket próbálnak lenyomni a torkunkon.
Ez nem azt jelenti, hogy nincsen más igaz katolikus! Dehogynem!
Csak nekem ez volt az utam.
Állítólag annyi út van a megtéréshez (minden nap meg kell térni és vannak "nagyobb" megtéréseink az életünk során, több is), ahány ember. Neked lehet, hogy más fog működni.
XVI. Benedekért kérlek imádkozzatok!
Úgy gondolom, kevesen jutnak egyből a menybe. De közel lehet hozzá. Nem tudjuk.
Szóval keressetek, kopogtassatok!
Ahhoz ragaszkodjatok, amit a régiek is tanítottak, mert zűrzavaros idők ezek.
"Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét."
(Sir 3,23)
"Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett."
(Mt 13,19)
"Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!"
(Mt 6,33)
