Lisieux- i Kis Szent Teréz imája az alázatosságról

Imádság
(Kis Szent Teréz)
Imádság az alázat elnyeréséért

Jézus! Jézusom, midőn vándorként a földön jártál, azt mondtad: «Tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat talál lelketek» (Mt 11,29). Ó, te az egek hatalmas Uralkodója, igen, az én lelkem megpihen abban, midőn emberi testbe öltözötten szolgaként lehajolni lát, hogy megmossad apostolaid lábát. Ekkor eszembe jutnak szavaid, melyekkel az alázat gyakorlására tanítottál engem: «Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, és tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. (Jn 13,15-17).» Megértem ezeket a szavaidat, Uram, melyek a te szelíd és alázatos szívedből származnak, és kegyelmed segítségével gyakorolni akarom őket.

Alázattal akarok meghajolni, és akaratomat alávetni nővértársaim akaratának, anélkül, hogy bármiben is ellenkeznék velük, vagy azt kutatnám, van-e vagy nincs joguk hozzá, hogy nekem parancsoljanak. Ó, Kedvesem, senkinek sem volt ilyen hatalma fölötted, és te mégis engedelmeskedtél nem csupán a Szent Szűznek és Szent Józsefnek, hanem még a hóhéraidnak is. Most pedig a Szent Ostyában látom betetézni ezt a te megsemmisülésedet. Micsoda alázat az, dicsőség Királya, amellyel minden papodnak aláveted magad, tekintet nélkül arra, akik szeretnek, vagy – Uram bocsáss! – akik langyosak, vagy hidegek irántad szolgálatukban. Hívásukra Te leszállsz az Égből; ők akár siettetik akár késleltetik az Áldozat időpontját: te mindig készen állsz!

Ó, én Szerelmem, mennyire szelídnek és alázatosnak tűnsz nekem a hófehér Ostya színe alatt! Ennél jobban már nem tudod magad lealacsonyítani, hogy megtaníts engem az alázatra! Hogy szeretetedre válaszoljak, én is azt akarom óhajtani, hogy nővértársaim mindig az utolsó helyre tegyenek engem, és őszintén meg akarok győződni felőle, hogy ez az a hely, amely méltó hozzám. Arra kérlek, Jézusom, hogy mindannyiszor küldj nekem egy megaláztatást, valahányszor mások fölé akarok emelkedni!

Tudom, Istenem, hogy te megalázod a kevély lelket, de örökké tartó örömet adsz annak, aki magát megalázza. Ezért én az utolsó sorban akarok állni, hogy megosszam veled megaláztatásaidat, hogy «részem legyen veled» (Jn 13,8) Isten országában. Te azonban, Uram, ismered gyengeségemet: minden reggel elhatározom, hogy gyakorolom az alázatot, és az est beálltával beismerem, hogy ismételten bukásokat könyvelhetek el a gőgöt illetően. Ennek látása arra kísért, hogy elveszítsem bátorságomat, de azt is megértem, hogy ez is a gőg hatására történik. Ezért hát egyedül beléd akarom vetni minden bizalmamat, mivel Te mindent megtehetsz; arra kérlek hát, méltóztass rá, hogy lelkemben megszülessék az erény, amelyet óhajtok.Hogy végtelen irgalmadtól elnyerjem ezt a kegyelmet, gyakran ismételgetem majd neked:
«Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a Te Szent szíved szerint!»

* * *