Dom Jean- Charles Nault: A dél ördöge, az akédia, Korunk nyomasztó sötétsége

Az idő mozdulatlanságával és az unalom ürességével szemben a stratégia többnyire az, hogy megpróbáljuk "elütni az időt" , mint mondani szokás.

Az idő nem üti magát; ellenkezőleg, közösségre kell velelépni, vagyis megragadni az adott pillanatot és teljes spirituális intenzitásában meg kell élni. Mivel az akédia ürességet okoz, megpróbáljuk "bebútorozni" : ez a híres pascali szórakoztatás:

》Gyakran mondtam, hogy az emberek minden bajának egy a forrása: nem tudnak nyugton ülni a szobájukban. Ha a megélhetéahez elegendő vagyonnal rendelkező ember örömét lelné otthonában, nem szállna tengerre, nem indulna várakat ostromolni! Csak azért vásárolnak maguknak oly drága pénzen rangot a hadseregben, mert elviselhetetlennek éreznék, hogy ne mozduljanak ki városukból; a társaságot és a kárzya okozta szórakozást is csak azért hajszolják, mert nem képesek örömöt lelni az otthon ülésben.《

                                 *   *   *

A változtatas állandó kényszere

Ez az instabilitás elsősorban a folytonos mozgás- és változáskényszerben mutatkozik meg. Megváltoztatni a helyet, a munkát, a helyzetet, az intézményt, az elfoglaltságot, a társat, a barátokat. Egy XII. századi szerző, Galand de Reigny megszemélyesítette, és egy igen humoros dialógusban, más hibákkal együtt, megszólaltatta az akédiát. Nézzük, milyen szavakat adott az akédia szájába:

》Arra törekszem, hogy az időt -mindegy, milyen- megöljem a fecsegéssel. Mert ha nem fecsegéssel vagy sétával töltöm a napot, meghalok az unalomtól. Csavarogni, jönni- menni - ez az, ami erőt ad nekem! Micsoda boldogság számomra plezykákat hallgatni, újdonságokat látni! Azt szeretném, ha a felettem álló tekintély, a törvények, szabályok mindennap változnának, hogy e változások révén némi gyógyírt találjak az unalomra. Mert irtózom mindentől, ami tartós, és gyűlölöm azt, ami nem változik.《

Egy újfajta őrülettel van itt dolgunk, olyasmivel, ami irtózik mindentől, ami tartós, ami a helyén marad. Mindkettő egy általános elégedetlenség jele: amint elértük azt, amire vágytunk, máris mást akarunk, akárcsak a gyerekek.