Egger Ágoston : A keresztény anya
Oh, ha anyáink kellőleg tudnák becsülni az elrejtett, belső ember drága ékszerét és arra törekednének: még e romlott világban is a szenteknek egy újabb nemzedékét tudnák felnevelni.
Az elrejtett, belső ember mit sem veszít szépségéből, ha évek múltán külseje fonnyadásnak indul is. Az anya és hitves, ki féli az Istent, s férjének odaadó és engedelmes társa; aki imában és dologban egyaránt buzgó; kinek éber szeme és munkás keze rendet tart a tűzhely körül; ki az őrzőangyallal is versenyre kél gyermekei gondozásában; ki rendületlenül bízik Istenben; bajában hallgat s könnyeit lopva törli le; kinek mindenkihez van barátságos szava; barátságos tekintete; ki számos gondja között a szegényt sem feledi el; az ilyen nő magában hordja az elrejtett belső ember szépségét, akkor is, ha az élet komoly küzdelme egykor üde arcára a "Mater Dolorosa" vonásait kezdi szántani. Az ilyen hitves és anya elveszti érzékét a hiú páváskodás iránt, úgy ruházkodik, olyan a viselkedése, amint azt neki az elrejtett belső ember sugallja, állásához mérten, egyszerűen és igazságban; nem különc, de nem rabja a világnak sem, s éppen ezzel fog legtöbbre menni a világgal szemben is.
Hogy az elrejtett, belső ember mit jelent a nevelés művében az egészen világos. Az anya a gyermekének csak azt tudja adhatja, amije neki magában birtokában van. S miképp az érzéki ember, a gyermek teste az anya szívének véréből épül föl: akkép kell a gyermek lelkének is buzgó anyai szíven az isteninek tudatára ébrednie szent buzgóság és szeretet érzelmére gyúlnia.
E felsőbb életet azonban csak az elrejtett, belső ember szíthatja ébredésre a gyermekben. A világ hiúságában elmerült anya, vallásos bensőség és melegség híján egészen képtelen a szellemi élet átplantálására.
Az elrejtett, belső ember mit sem veszít szépségéből, ha évek múltán külseje fonnyadásnak indul is. Az anya és hitves, ki féli az Istent, s férjének odaadó és engedelmes társa; aki imában és dologban egyaránt buzgó; kinek éber szeme és munkás keze rendet tart a tűzhely körül; ki az őrzőangyallal is versenyre kél gyermekei gondozásában; ki rendületlenül bízik Istenben; bajában hallgat s könnyeit lopva törli le; kinek mindenkihez van barátságos szava; barátságos tekintete; ki számos gondja között a szegényt sem feledi el; az ilyen nő magában hordja az elrejtett belső ember szépségét, akkor is, ha az élet komoly küzdelme egykor üde arcára a "Mater Dolorosa" vonásait kezdi szántani. Az ilyen hitves és anya elveszti érzékét a hiú páváskodás iránt, úgy ruházkodik, olyan a viselkedése, amint azt neki az elrejtett belső ember sugallja, állásához mérten, egyszerűen és igazságban; nem különc, de nem rabja a világnak sem, s éppen ezzel fog legtöbbre menni a világgal szemben is.
Hogy az elrejtett, belső ember mit jelent a nevelés művében az egészen világos. Az anya a gyermekének csak azt tudja adhatja, amije neki magában birtokában van. S miképp az érzéki ember, a gyermek teste az anya szívének véréből épül föl: akkép kell a gyermek lelkének is buzgó anyai szíven az isteninek tudatára ébrednie szent buzgóság és szeretet érzelmére gyúlnia.
E felsőbb életet azonban csak az elrejtett, belső ember szíthatja ébredésre a gyermekben. A világ hiúságában elmerült anya, vallásos bensőség és melegség híján egészen képtelen a szellemi élet átplantálására.
"Ékességünk, az elrejtett belső ember, a csendes és szerény léleknek romlatlansága (legyen), mi igen becses az Isten színe előtt."
(1Péter 3,4)
* * *
Az Ó- és Újszövetségben Isten súlytó ítélettel bélyegzi meg a puszta ajakimádságot, ellenben a hitből fakadó, alázatos, bizalommal, s áhitattal végzett imához a legvígasztalóbb igéretet kötötte.
Mások látszólag ellentétes hibába esnek, amikor az imában ÉREZHETŐ VÍGASZTALÁST KERESNEK, S VALLÁSOS ÉRZELMÜKBEN, hogy úgy mondjam kéjelegni akarnak. Pedig ezek is a célt és az eszközt tévesztik össze.
Mert a vallásgyakorlat célja Isten dicsőítése és kegyelemszerzés minmagunk számára.
Ad- e hát érezhető vígasztalást az ia, vagy nem, az tisztára mellékes.
Élvezetet keresni- ne nyúljunk az imához; és viszont a kedvetlenség, a lelki szárazság nem ok, hogy abbahagyjuk. Sőt, ilyenkor az ima hatása gyakran üdvösebb.
Vallásos erényesség és érzület összetartozik, s ha ez utóbbi hiányzik, az ájtatatosság látszata botránnyá fajul. Vannak asszonyszemélyek, akik sokat adnak a vallásos gyakorlatokra, de mégsem alázatosak, nyelvüket mindenütt szabadjára eresztik, a megszólásnak és szeretetlenségnek rabjai, összeférhetetlen természetükkel férjüknek, családjuknak súlyos keresztjei. Ezek hozzák aztán rossz hírbe az ájtatatosságot s Isten országában kiszámíthatatlan kárt okoznak.
Erős asszony és még inkább boldog nő: -csak az ájtatatos nő lehet.
A könyv innen megvásárolható, letölthető: https://kapisztrankiado.hu/kiadvanyaink/a-kereszteny-anya/
