Frankné Dobos Ilona: "Legyen meg a Te akaratod" Egy tizenhat gyermekes édesanya emlékiratai
Erős akaratú, önérzetes fiatalok voltak. Anyu, aki nagycsaládban nőtt fel, humorral, éles nyelvvel, szópárbajokra, a szavak vicces kiforgatására védekezésre és támadásra egyaránt hatékony verbális képességekkel rendelkezett. Ez nagyon súlyos kihívást jelentett a súlyos traumákkal teli gyerekkort cipelő, hiperérzékeny Apunak. „Összecsiszolódásuk" – ahogy emlegették sokszor – hosszú, nehéz folyamat volt, aminek sikerére emberileg nézve nem lehetett számítani.
Volt azonban valami, ami mindkettejük életében szent és sérthetetlen volt. Ez volt az a közös alap, a közös mérce, amihez mindketten mérték életüket már akkor, még mielőtt megismerték volna egymást és közös életükben is. A biztos kikötő, ahova visszatértek minden vihar után.
Az igazi szeretet üdvözítő útján járva vállalták az ismételt lemondást az egóról, a megbocsátást, a hitben való előretekintést.
„Ne az én akaratom… legyen meg a Te akaratod! „ – Mondták Istennek.
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” – vallották szüleink teljes szívükkel, egész életükkel.
A férjemnek volt egy ismerőse, aki nem volt ugyan istenhívő, de kölcsönösen kedvelték, becsülték egymást. Egy alkalommal ez az ismerős lelkesen mutatta nemrég építtetett, tágas házát, új autóját.
– Ez egyszer majd mind a fiamé lesz. – mondta büszkén és talán nem is minden célzás nélkül.
– Ez nagyon szép – válaszolta a férjem – de tudod, a mi gyermekeink ennél nagyobb örökséget kapnak.
– Igazad van. – mondta erre csendesen a másik, mert nyilván értette, hogy nem anyagi jellegű örökségről van szó.
Kilencedik gyermekünket vártuk, amikor közös életünk egyik legnagyobb próbája közepén találtuk magunkat. Az az ember, aki megvette gyáli házunkat, a vásárlás során csak egy részét tudta kifizetni a vételárnak, ezért beleegyeztünk, hogy a fennmaradó összeget részletekben törlessze. Nagyon megdöbbentünk tehát, mikor kézbesítettek nekünk egy elismervényt, amely szerint a hátralék ki lett fizetve. Az elismervényre hamisították férjem aláírását. Első felháborodásunkban azonnal a hatóságokhoz akartunk fordulni. Az aláírás otromba hamisítvány volt, ezért várható volt, hogy az igazságszolgáltatás nem vesz majd sok időt igénybe. Második gondolatként viszont az Úr Jézus tanítása jutott eszünkbe: „Attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.” (Luk.6:30.)
Nem mindennapi harc dúlt bennünk, míg Isten segített elengedni a dolgot. Imádságos szívvel egyetértettünk végül abban, hogy nem fordulunk a hatóságokhoz.
Az is hozzátartozik a történethez, hogy néhány évvel később tudomásunkra jutott: a minket megkárosító férfi sajnos nem találta meg a bűnbánat helyét. Önkezével vetett véget életének.
Nem mindennapi harc dúlt bennünk, míg Isten segített elengedni a dolgot. Imádságos szívvel egyetértettünk végül abban, hogy nem fordulunk a hatóságokhoz.
Az is hozzátartozik a történethez, hogy néhány évvel később tudomásunkra jutott: a minket megkárosító férfi sajnos nem találta meg a bűnbánat helyét. Önkezével vetett véget életének.
Állandóan elégedetlenkedő, gyakran anyagi problémákkal küszködő, munkatársai nem tudtàk megérteni, hogy férjem miért nem panaszkodik soha. Egyáltalán hogyan tudunk megélni ilyen kevés jövedelemből? Hogyhogy nem félünk a jövőtől? Próbálta megmagyarázni nekik:
- Tudjátok, mi nem csak "bérből és fizetésből" élünk, hanem hitből is. Ez azt jelenti, hogy amikor megkapom a fizetésem, azokra a forintokra Isten annyi áldást ad, hogy éppen elegendő legyen akövetkező fizetésig. Így aztán, bár az én pénztárcámban kevesebb van belőlük, de azok "áldott" forintok, többet érnek. Aztán amilyen mértékben inflálódik a forint, a miénken úgy sokasodik az áldás. Nincs okunk félni a jövőtől.
- Nohiszen, adhatna Isten ami forintjainkra is egy kis áldást.- válaszolták.
- Szívesen adna, de ezt csak a megtért és istenfélő módon élő hívek kapják. A ti forintjaitokra sajnos átok szokott kerülni.
- Na abból nem kérünk!
- Pedig amimor bűnös ügyeskedéssel, csalással, hazugsággal, lopással igyekeztek több forinthoz jutni, azokhoz az ördög segít hozzá, és ő tesz átkot azokra.
- Nem baj az, csak sok legyen az a pénz!- mondta erre az egyik nevetve.
- Csakhogy "átok- forintjaitokon" ártalmas dolgokat is vásároltok magatoknak és a családnak. Divatos kacatokat, testet- lelket mérgező élvezeti szereket, parázna kapcsolatokat...és az ezekkel együttjáró rossz lelkiismeretet, családi háborúságot, békétlen és boldogtalan életet.
A könyv innen rendelhető:
https://legyen-meg-a-te-akaratod.bio/