Jó tanácsok kísértés idején

Dienes Gábor: Kísértés

Sziénai Szent Katalin: Levelek

Az ördög rendetlen szomorúságot és zavart -az unalom miatt- kelt a lélekben, hogy elhagyja lelki gyakorlatait. Rávezeti őt a kétségbeesés útjára, más módon ugyanis nem szerezhette volna meg magának, csak így.

Kísértésekkor mond:

Ha az Isteni kegyelem nem volna bennem, nem volna meg a jóakaratom, hanem követném a te gonoszságodat, és a magam rossz gondolatait. Én azonban a mi Urunk Jézus Krisztusban bízom, aki meg fog őrizni engem életem utolsó pillanatáig.

A bűn az, ami bezárja a kaput és elveszi a célt; amiért teremtve lettünk: a bűn veszi el az életet és adja a halált. Elveszi a fényt és sötétséget ad, mert elhomályosítja az értelem szemét és nem engedi meglátnia sem a Napot, sem a sötétséget (sötétségnek mondom a lélek önismeretét, melyben meglátja és megtalálja a sötét érzékiséget, mely mindig a Teremtője ellen harcol és lázad) és mivel nem látja a saját sötétségét, ezért nem ismerheti meg az isteni Jóság szeretetét és világosságát sem.

A léleknek mindig készülnie kell a kegyelem befogadására. Ennek módja az érzékiség állandó öldöklése, alapja a teremtésben kapott alapvető felkészültségünk. 

Ha az élet nem teszi szükségessé, hogy mást tegyetek, el ne hagyjátok SOHA az imádságot, se kényelemből, se a test iránti gyöngédségből, hiszen AZ ÖRDÖG SEMMI MÁST NEM AKAR, CSAK AZT, HOGY MEGFOSSZON MINKET AZ IMÁDSÁGTÓL, vagy a testünk iránti gyengédség, vagy az elme unalma által. 

Ha nem élne bennünk a kegyelem, nem tudnánk ellene mondani az ördögnek és a bűnnek. 

Önismeretben a lélek megalázkodik. Ezt az ismeretet az ördög sok zaklatással és kísértése közepette szerzi meg, miközben serénysége is és szeretete is növekszik Isten iránt, mert látja, hogy nélküle nem tudná megvédeni magát: és megtalálja magában Istent a szent és jó akaratban.