Engedelmes feleség

Igyekszem soha nem elfelejteni, amit Ripperger atyától hallottam jó pár éve először: 

"Ha a feleség nem engedelmes a férjének, a család elveszíti a spirituális védelmet."

KÉRDÉS:

Mit mond a Biblia a keresztény feleség helyes magaviseletéről?

VÁLASZ:

A keresztény feleség egy olyan asszony, aki szívét minden nap Jézus Krisztusnak adja, így életének elsődleges céljai teljesen világosan kirajzolódnak magatartásában. Életének középpontjában Isten dicsőítése áll, így ez minden tettében és kapcsolatában – így a házasságában– is testet ölt. Az Istennek tetsző életvezetésű feleség tudatos döntést hoz amellett, hogy az Istennek való engedelmesség előbbrevaló a tűnő örömök és a világ szerint való boldogság hajszolásánál. Hajlandó és képes minden szükséges áldozatot meghozni, hogy házastársi szerepében Istent dicsőítse.

Ha jó keresztény feleségként szeretnénk életünket vezetni, akkor a legelső lépés szívünk trónját átadni Jézus Krisztusnak. Felismerjük azt is, hogy kizárólag Isten Szent Lelkének ereje segítségével vagyunk képesek Istennek tetsző életet élni.

Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.

(Gal 2,20)

Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára,

s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon.

(Tit 2,11-12)

 Mikor hitünket kizárólag az Úr Jézus Krisztus megváltásába és vezetésébe vetjük (Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.Jn 3,3), akkor az pontosan olyan, mint egy örök frigy kezdete, egy áldott házastársi kapcsolat megvalósulása. Az életünk ekkor jelentős fordulatot vesz (Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.2Kor 5,17), és elkezdjük annak minden vonatkozását Isten szemén keresztül vizsgálni és értékelni. Ekkor végre felhagyunk azzal, hogy saját konok fejünk után menjünk. Ez persze azt is magába foglalja, hogy a hívő keresztény asszony teljesen másképp közelít majd a házassághoz, mint azt egy világi nőtársa tenné. Nem pusztán arra vágyik, hogy férjének jó felesége legyen, hanem arra is, hogy asszonyi mivoltának minden vonatkozása Istennek tetsző legyen.

Keresztény feleségnek lenni azt is jelenti, hogy gyakorlatba helyezzük azt az elvet, mely a Fil 2, 3-4 ("Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.

Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.") igehelyén tárul elénk. 

Ha ezt az elvet szorosan követjük, akkor ebben már feloldhatjuk a házasságon belüli nézeteltérések, viták, és veszekedések tetemes hányadát. Mivel azonban bukott természetünknél fogva önzőségben és irigységben leledzünk, Isten kegyelmére kell hagyatkoznunk, hogy segítsen megfeszíteni minden nap önös késztetéseinket, hogy képesek legyünk szívből keresni és mindig szem előtt tartani házastársunk legjobb javát. A feleség számára ebbe annak a tudatosítása is beletartozik, hogy férje nem nő, így nem is nő módjára gondolkodik. Férje igényei eltérnek a saját igényeitől, és az az ő felelőssége is, hogy megértse ezeket az igényeket, és amennyiben lehetséges, be is töltse azokat.

A házasságon belüli konfliktusok egyik fő forrása a megélt szexualitás. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a férfiak többször kívánják a szexet, mint feleségük. A férfiak az esetek többségében nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szexuális együttlétnek, így az egészséges önértékelésük fenyegetésének élhetik meg a házas fél elutasító magatartását. Bár ez nem minden esetben igaz, tendenciózusan mégis azt lehet azonban mondani, hogy a feleség azt az érzelmi kielégülést, melyet a kapcsolat korai éveiben a szexuális együttlétben talált meg, később már más jellegű kapcsolatokban — jelesül a férjével való partneri viszonyban és a gyermekeitől kapott szeretetben — kap meg. Szélsőséges esetekben a férj rosszallásához, vagy akár ellenségességéhez vezethet, ha a feleség képtelen-, vagy nem hajlandó felismerni férje szexualitás iránti igényét. A keresztény feleség férje iránt érzett odaadó szeretetétől motiválva igyekszik férje ezen igényét betölteni, még akkor is, ha egyes esetekben nincs különösebben kedve az együttléthez, vagy erre nem érez késztetést. A Korinthusbeliekhez írt első levél 7:1-5 ("Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni.") igerésze pontosan adja tudtunkra, hogy a feleség nem ura a saját testének, hasonlóképpen a férj sem ura maga teste felett. Ez az uralom kölcsönösen a másik házasfél kezébe adatott. A keresztény férj és feleség egyaránt felismeri azt, hogy mikor testüket alávetik házastársuk akaratának (ez messze többet jelent a szexuális együttlétnél, a küllem kialakításánál, vagy az egészséges életmódra való törekvésnél), akkor valójában Istennek engedelmeskednek, és Isten életükre néző tervét engedik beteljesülni.

Az Efezusiaknak írt levél 5:22-24 ("Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.

Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.") igerésze az engedelmesség témakörét taglalja. Ezt az igerészt sajnálatos módon sokszor ferdítették már el a hallgatóság és saját maguk romlására. Sok nő megalázkodó tartást vesz fel az engedelmesség szó puszta hallatán is, hiszen sokszor használták már ezt a kifejezést, hogy szolgák módjára bánjanak velük. Ha ezt az igerészt a szövegkörnyezetből kiragadva kizárólag nőkre alkalmazzák, akkor Sátán erős eszközt kap a kezébe. Nem lepődünk meg azon, hogy a Vádló igyekszik kiforgatni Isten Igéjét, hogy az az életadó forrás helyett keserű víz pöcegödrévé váljon, hiszen Jézus Krisztus kísértésénél is ugyanígy próbált eljárni. Ezt az igét sokszor használta már, hogy megbontsa a házasság szent kötelékét, melyet Isten ajándékul szánt az embereknek. Az engedelmességre való (f)elhívás már a 18. igeversben kezdődik, ahol egyértelműen az van megírva ("Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.") , hogy minden kereszténynek engedelmeskednie kell egymásnak. Ezt az elvet aztán valóban a feleség engedelmességén keresztül szemlélteti az Ige, azonban lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy ezen engedelmesség elősegítése egyértelműen a férj feladata, ami abban nyilvánul meg, hogy szívből szereti feleségét, vagyis éppen úgy, amint Jézus Krisztus szereti egyházát ("Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje.

Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.

Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti.

A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat.

Mert tagjai vagyunk testének.

„Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.”

Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom." Ef 5,25-32). 

Ez a feladat nagyobb része is egyben. Az engedelmesség soha nem merül fel problémaként egy valóban elfogadó és hűen szerető családi közegben. Ha a férj az Istennek való engedelmességben rendeli alá magát az Úr akaratának, akkor a feleségnek nem esik nehezére elfogadni férje vezetését.

Míg vannak olyan keresztény feleségek, akiknek nincsenek gyermekeik, addig a házas asszonyok nagyobb része megtapasztalja az anyaság örömeit e múló földi életben. A feleség életének ezen új szerepében természetes az, hogy minden figyelme a gyermekre koncentrálódik és legtöbb erőfeszítése a picik ellátására korlátozódik. Minden érintett félnek időre van szüksége ahhoz, hogy ebben az új feladatkörben és az egészséges személyiségfejlődés ezen majdhogynem elengedhetetlen állomásán megtalálja saját helyét. A keresztény feleség azonban nem felejti el, hogy elsődleges kötelessége az Úr szolgálata a férje szeretetteljes szolgálatán keresztül. A férje igényei továbbra is számítanak. Az asszony érezheti úgy, hogy fárasztó napja után már nem tud semmit adnia a férjének, az ilyen helyzetekben azonban mindig keresheti az Úr oltalmát, ahol ereje megújul, mint a fiatal sasé, férje iránti szeretete pedig kivirágzik, mint a folyó mellé ültetett fa ("Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van." Péld18,10; "Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]." Zsolt 18,2). 

Tessék az elmúlt 60 év (napjainkra már erkölcsi értékválságba torkolló) posztmodern közízlésének, vagy sem, a keresztény feleség elsősorban feleség és csak másodsorban anya. Nincs semmi okunk szégyellni Krisztus evangéliumát, hiszen az Isten hatalma.

A szeretetteljes és tapintatos kommunikáció nagyon fontos a gyermeknevelés korai éveiben. A keresztény feleség szemrehányás nélkül kezdeményez beszélgetést és tárja igényeit férje elé, férjének is jól érthető módon elmagyarázva, hogy miként segítheti őt, hogy ennek következtében ő maga is jobban tudjon válaszolni férje szükségeire. Azok a házaspárok, akik ragaszkodnak ehhez az egymás közötti kötelék ápolásához, és tudatosan tesznek félre időt csak egymásnak, erősebbé válnak és mélyebb köteléket építenek ki, mely házasságuk egészségét szavatolja. A keresztény feleség azt is felismeri, hogy saját magára is kell időt fordítania anélkül, hogy ilyenkor a lelkiismeret furdalás érzése szaggatná őt, amiatt a hamis képzet miatt, hogy nem jó anya és feleség. Nyíltan beszél férjével érzelmi és lelki igényeiről. Azok az asszonyok, akik elhanyagolják saját igényeiket az attól való félelemben, hogy rossz anyának és feleségnek bélyegzi őket a világ, egyenes úton a haladnak az érzelmi kiégés és a depresszió felé, mely alatt aztán — saját magukon kívül — az egész környezetük sínylődik. Minden keresztényhez hasonlóan az anya is csak akkor tud szeretet adni, ha az ő pohara túlcsordul Isten szeretetétől, így először az Úrral való jó kapcsolatáról kell gondoskodnia.

A Példabeszédek könyvének 31. fejezetében -"Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja.

Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.

Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.

Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel.

Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet.

Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.

Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából.

Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának.

Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája.

Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót.

Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja.

Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával,

és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú.

Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel.

Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek.

Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé.

Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről.

Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere.

Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri:

„Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!”

Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret.

Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!"- elénk tárt keresztény asszony képét, sokszor még hívő asszonyok is elutasítással fogadják, hiszen ez az igerész olyan színben tünteti fel az Istennek tetsző asszonyt, ami már-már elérhetetlen ideálnak tűnik. Fontos azonban megértenünk, hogy nem egy adott asszony leírást találhatjuk itt. Ez egy idealizált asszonytípus, amelynek egyes tulajdonságai is nagyon kívánatosak kell legyenek a feleséget kereső férfinak. Ez a leírás arra is hivatott, hogy kontrasztba állítsa az olyan jellemvonásokat, ami egy nőt nemkívánatos asszonyjelöltté tesz a Szentírás tükrében, úgy mint a lustaság, önzőség, bolondság, gondatlanság, és tisztességtelenség. Ha a keresztény feleség pontosan ezen jellembeli negatív vonások ellenkezőjére törekszik, akkor mind jobban és jobban olyan asszonnyá válik, mint a Példabeszédek 31. fejezetében láthatjuk. Nyilván nem teljesen szó szerint kell érteni ezt a leírást, tehát nem attól lesz valaki Istennek tetsző asszony, hogy „karmazsinba" öltözik (21. vers), és hogy lámpája éjszakára sem alszik ki (18. vers). Isten nem csak Szent Lelkét (kenet) adta az Írások helyes értelmezéséhez, de emberi értelmünket se hiába plántálta belénk. Ismerjük fel hát, hogy itt arról van szó, hogy egy szorgalmas asszonynak lesz arra eszköze, hogy családját és önmagát tisztességes ruházatban járassa, és hogy egy ilyen asszonynak a nagy szükség esetén is van annyi tartaléka, hogy világot vigyen az éjszakába. A Szentírás egy olyan intelligens, bátor és anyagi javaival jól gazdálkodó asszony képét méltatja itt, akinek számos érdeme régebbi korokban teljesen magától értetődőnek számított, így nem kapta meg az Istenfélelme gyümölcseinek nagyon is kijáró elismerést. Az Isten engedelmességében járó asszonyok és anyák szívből örülhetnek, ha egyes tulajdonságaik visszatükröződnek Isten el nem múló Igéjének ezen soraiban.

A feleségek sűrűn jelzik abbéli igényüket, mely szerint arra vágynak, hogy férjeik magukat felövezvén jó vezetők legyenek, és sokszor méltatlankodnak férjük nemtörődömségén vagy éppen nyámnyilaságán. Az igaz, hogy Isten elvárja a férfiaktól, hogy felelősséget vállaljanak családjuk jólétéért, azonban azt sem felejthetjük el, hogy a jó vezető csak engedelmes és szelíd követőket vezetve tudja kamatoztatni képességeit. Isten Évára vonatkozó átkainak egyik következménye az ("Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad." 1.Mózes 3:16), hogy a nők eredendően bűnös természete abban is megnyilvánul, hogy késztetésük van a férjük feletti uralkodásra. (Ezt a tényt lehet halálra-hallgatni, szépre-beszélni, vagy teljesen tagadni, Isten Igazsága azonban abszolút, így nem feltűnő és elbukó világi tanítások szélhányta viharától hajtott.) Sok feleség úgy tekint férjére, mint egy be nem fejezett projektre, amit nekik kell tökéletességre vinniük. A feleség segítő szándéka, még ha az saját szubjektív szempontjából teljesen jóindulatú is, könnyen szűk papucsba szoríthat egy férfit, aki egyébként nem egy vezető típus, vagy dacot, agressziót és mély keserűséget válthat ki a vezető típusú férfiakból. A férj azonban egyik esetben sincs felmentve az alól, hogy betöltse a szerepet, melyet Isten szánt neki, vagyis hogy szívből szeresse és vezesse feleségét. A hívő feleség tehát felismeri a házasságban betöltött szerepét, és átengedi a férjének az irányítást, sőt engedelmességével aktívan segíti őt abban. Tiszteletteljesen elmondja véleményét férjének, amit a bölcs férfi egyébként magától is ki fog kérni, de mégis megérti azt, hogy onnantól, hogy hangot adott vélekedésének, az ő felelőssége véget ér. A végső döntést bölcsen átengedi férjének. Mikor a férj tudja, hogy a felesége nem fogja a földbe döngölni őt, ha esetleg más véleményen van, akkor még ha nem is egy vezető típusú ember, szívesebben és minden önkény nélkül fogja vállalni a vezetői szerepet.

A keresztény feleségre és anyára leselkedő egyik veszély az, ha identitását észrevétlenül teljesen átengedi társadalmi és családi szerepeinek, azaz kizárólag anyaként és feleségként definiálja önmagát. Ez a veszély az ezen a szerepkörök ellátásával eltöltött tetemes idő miatt nagyon is valós. A világ sok országában, így hazánkban is, erről a pusztító jelenségről is árulkodik a középkorú és fiatal házaspárok válásának elképesztően magas aránya. Nyugati társadalmainkban sokszor előfordul az, hogy a feleség azért hagyja el egyébként felelősségtudatos férjét, mert mélyen boldogtalan a házasságban. Ennek a kiábrándulásnak részben az az oka, hogy a világ a nők és lányok beteljesülésének egyik végső céljaként állítja be a házasságot. Gyerekkoruk óta tudattalanul is azt közvetítik a lányok felé, hogy egyszer majd megtalálják az igazit, és akkor boldogan élhetnek együtt a világ végezetéig. Újfent érdekes, hogy ez a képzet a mélyen emancipált világunkban is mennyire jelenvaló. Azt is el kell ismernünk, hogy a gyülekezeti tanításaink jó része is ebbe az irányba viszi el lányainkat. Mikor aztán a házasságtól várt nagy beteljesülés érzése a kezdeti rózsaszín köd eloszlása után egyre jobban kihagy, majd teljesen elmarad, akkor részben úgy érzik, hogy Isten vezette őket félre. Míg teljesen igaz az, hogy házasság intézménye jó és igaz, és hogy Isten különleges áldása nyugszik rajta, addig pusztán önmagában soha nem szabad a nő be- és kiteljesülésének egyetlen forrásává váljon. Éppennyire hibás az, ha a nő ez alapján határozza meg saját értékét. A hívő nő és férfi értékét nem helyes vélekedései-, társadalmi és családi szerepei-, jó vagy rossz tettei határozzák meg, hanem Isten értük tett drága áldozata. Így a hívő feleség családi és társadalmi szerepe nem a beteljesülésének a(z) (ön)célja, hanem éppen az eszköze annak, hogy rajta keresztül minél jobban szolgálja Istent ("Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" 1. Kor10:31). 

A valós cél ugyanis ez.

Az a nő, aki valóban vágyik arra, hogy Istennek tetsző feleség legyen, felteheti magának a következő kérdéseket:

1. A szellemi életem jó egészségnek örvend, és életvezetésemnek fő célja az egészséges szellemi élet? 

"De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."

Mt 6,33

2. Szívből való engedelmességgel fogadtam el azt a szerepet, amit Isten szánt nekem, vagyis hogy férjemnek társa-, és nem pedig a főnöke vagyok? 

"Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten."

1Kor 11,31).

3. Keresem nap mint nap annak a módját, hogy Jézus Krisztushoz hasonlóan megalázzam magam és másokat szolgáljak, mint ahogyan azt Ő hagyta példaként minden követőjének? Inkább talán arra törekszem, hogy engem szolgáljanak? 

"De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok;

és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Mk 10,43-45

4. Megtisztítottam már a szívemet, minden olyan bálványtól, mint a vásárlás, a dolgok felhalmozása, az idegen férfiak figyelmének ingerlése, és más függőségek? 

"Ne legyen más istened rajtam kívül!"

2Móz 20,3

5. A szabadidőm eltöltése is tanúskodik arról, hogy valóban értékelem Megváltóm, férjem és családom? 

"Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak."

Gal 5,13

6. Tényleg családom várának ajtaján állok, és tudatosan mérlegelem azt, hogy mit engedek be az otthonom és szívem belső kamrájába (a szó jelentése „szoba") az olyan médiumokon keresztül, mint a magazinok, filmek, zenék és a divat? 

"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!"

Fil 4,8

7. Igyekszem szellemi-, érzelmi- és fizikai értelemben vonzónak tartani magamat férjem számára?

"A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák."

Péld 27,15

"Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó."

Péld 31,30

8. Öltözködésem, külsőm ékesítése, és teljes megjelenésem valóban azt jelzi, hogy tisztelem Megváltóm, férjem, és hogy magam testét többre becsülöm egy darab húsnál? 

"Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése,

hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.

Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek."

1Pt 3,3-5

9. Sikerült már minden világi vulgarizmust felszámolnom a beszédemben (káromkodás, alpári beszéd, disznó viccek, pletyka), vagyis szavaim is Isten dicsőségét közvetítik már?

 "Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni."

Kol 4,6

10. Elég körültekintő és bölcs vagyok ahhoz, hogy jól sáfárkodjak családom anyagi forrásai felett is? 

"Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít."

Péld 31,16

11. Megadom a férjemnek a házasságban betöltendő vezető szerepének kijáró tiszteletet, vagy csak akkor teszem ezt, ha úgy gondolom, hogy meg is érdemli azt? 

"De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét."

Ef 5,33

12. Jól gondját viselem férjem házának és a gyermekeknek? 

"Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés."

Péld 31,27

13. Valóban őrzője vagyok férjem integritásának és szívének? Soha sem fedem fel személyes beszélgetéseinket senki másnak, és soha nem játszom ki gyengeségeit nyilvánosan ellene, ezzel megszégyenítvén őt? 

"Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy."

Péld 31,11

14. Továbbra is fáradozok azon, hogy egyre tovább fejlesszem Isten nekem adott ajándékait? 

"Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned."

2Tim 1,6

15. A saját erőmre-, vagy a Szent Lélek erejére támaszkodom, hogy Jézusnak valóban jó követője legyek, hogy Istenek tetsző feleség és anya lehessek? 

"Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint."

Gal 5,25

Bármilyen evilági szerepet töltsünk is be, hívő keresztényként arra kell törekednünk, hogy egyre jobban Jézus Krisztus hasonlatosságára változzunk el, hiszen ez nem csak parancs -"úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

1Pt 1,16-, hanem egyben szívünk belső törekvése is, azaz hogy egyre jobban olyanná váljunk, mint Akit szeretünk.

Forrás: https://www.gotquestions.org/Magyar/kereszteny-feleseg.html