"Békességed lesz, ha nem önmagad körül forogsz." - mondja az atya. (Sensus Fidelium youtube csatorna)
Forrás:
https://youtu.be/hsLhSBZHUNU?si=KfoWOQ05unr1F4Vq
Sensus Fidelium csatornájáról
Számomra az ilyen videók nagy segítséget jelentenek. Jó lenne minél több ilyen prédikációt hallani. Azért osztom meg, hátha másnak is segít. E/2. személyben beszél a pap, szerintem így még ütősebb.
Az atya arról beszél a videóban -nem derült ki számomra a neve-, hogy nagyon sokszor szembesül egy problémával, ami akadályoztat(hat) minket a lelki életben.
Meg kell neveznünk ezt az akadályt most már, mert jó lelkeket támad, megakadályozva őket hivatásuk helyes betöltésében.
Ez pedig a folytonos önmagunkról való gondolkodás, mely mérgező. Általa családok mennek szét, hivatások mennek tönkre.
A démonok képesek hatni a gondolkodási dinamikánkra, képesek azt befolyásolni. Küzdenünk kell ez ellen!
Állandóan önmagunkon gondolkodni, azon hogy mit érzünk, hogy mások hogyan sértettek meg minket, hogy mit gondolnak rólunk, hogy mi lesz ha az Egyház..ha..ha...ha....ezt vagy azt teszi, mi lesz, ha a pápa...stb., ezek mind elvonnak minket attól, hogy célt érjünk.
Mi lesz ha....
Ez mindig olyasmi, amit nem tudunk befolyásolni, amire nem tudunk hatással lenni, ha bekövetkeznek.
Ezeken gondolkodni felesleges!
Sok olyan középkorú ferfit látok, akik a novus ordo misén gondolkodnak, hogy mi lesz ha..., hogy miért engedte meg Isten, stb...ahelyett hogy többet imádkoznának! Ez a spirituális nárcisztikus jellemvonás, amikor azt gondoljuk, többet tudunk másoknál. Ez teljesen jelen van a hagyományhű közösségekben.
Kétféleképpen gondolhatunk magunkra, vagy úgy hogy lelkiismeret vizsgálatot tartunk vagy úgy, ahogy fennt említettem.
Ha Isten megengedi a jelenlegi helyzetet az Egyházban, akkor én nem tehetek semmit ellene.
Fel kell tegyük magunknak a kérdést: Mi van, hogyha ezek nem fognak soha megtörténni? Akkor rengeteg időt elpazaroltunk.
Mi van akkor, ha Isten akarata a jelenlegi helyzet?
Akkor Isten akaratán aggódunk, nem akarjuk azt elfogadni. Nincs felelősségem ebben, nem tudom befolyásolni. Mindig kapcsolódik ehhez egy kritikus hozzáállás, miszerint azt, ami történik rossznak bélyegezzük meg.
Honnan tudjuk, hogy rossz?
Amit jelenleg rossznak ítélünk meg, azt Isten egy nagyon jóra fordíthatja.
Buzgón ellen kell álljunk a negatív gondolatainknak, hogy ne azzal foglalkozunk, ki hogyan bántott meg minket, mit mondott, stb. A keserűség akadályoztat minket abban, hogy Isten helyezzük életünk középpontjába. Jó, nemes dolgokra figyeljünk és így bennünk lesz Isten békéje.
Elmélkedés Isten igéjén, csöndben: Ez el fog téríteni attól, hogy elhatalmasodjanak feletted a negatív gondolatok. Ha nem tartasz ki az elmélkedésben, akkor más dolgok fogják elborítani az elmédet.
Hagyni kell időt a csendre!
Ha nem fogsz Istenről elmélkedni, akkor máson fogsz, mindig fogsz találni mást, amin őrlődhetsz, TE leszel az!
A te problémáid, a te aggodalmaid, a te nehézségeid, te, te, te!
Ha hallgatod a híreket, tudod hogy nem fogsz örömöt tapasztalni tőlük, egyre elkeseredettebb leszel, egyre inkább le fognak húzni téged.
Ha magadra tekintesz, akkor is el fogsz keseredni, mert a nehézségeid körül fogsz forogni.
Ha Istenre tekintünk, ha Őt tesszük a gondolataink, a figyelmünk középpontjába, akkor a szenvedés értelmet kap, és látni fogjuk, hogy mi lesz a szenvedéseink eredménye, végkifejlete. És ekkor öröm fog költözni a szívünkbe. Át fog fordulni a szenvedés örömmé.
Az elmélkedés gyógyít minket. Ezért is kell reggel és este hat órakkor és délben is imádkoznod az Úr Angyalát és ezért kell hagyományhű, latin misére menj.
Ha önmagad körül forogsz, elveszted az erényeket. Ez tönkre fog tenni téged! Ez egyfajta félelem, magányosnak érzed ilyenkor magad, negatívnak látsz dolgokat, elveszted a helyes irányt a tökéletesség felé.
A megoldás egyszerű, de eleinte úgy fogod érezni magad, mint aki haldoklik. Meg kell alázkodj magad előtt és egy komoly, őszinte önvizsgálatot kell tarts!
A legtöbb ember mások hiányosságaira, bűneire figyel, neked azt kell tenned, hogy kigyógyulj ebből a negatív spirálból.
A realitasba vissza kell térj, hogy tisztában legyél önmagaddal.
Mi, önmagunknak a legrosszabb ítélői vagyunk. Másokat önmagunknál sokkal rosszabbnak ítélünk meg. Meg kell találjuk azt, hogy Isten milyennek szeretne látni minket. De előtte rá kell jöjjünk, hogy milyenek vagyunk valójában.
Ne gondolj arra, hogy milyen nagyszerű vagy, vagy arra, hogy mások milyen csodásnak tartanak.
A legtöbb ember hiú. Ez egy rendetlen ragaszkodás, ha mások nem azt erősítik bennünk, hogy milyen nagyszerűek vagyunk, hanem a hibáinkról kell halljunk tőlük, akkor azonnal elkerüljük őket.
Küzdeni kell a hiúság ellen!
Fogadd békével a jogtalanságokat amik érnek, anélkül, hogy különösebben foglalkoznál velük. A gőg daganata, ha ez foglalkoztat! Hajtsd el!
Szeresd a jogtalanul rád mért dolgokat!
Mi, emberek utáljuk ezeket.
Azt szeretnénk, hogy Isten és mások is, dicsérjenek minket. Ez a fajta elvárás feminim.
Ha belső békét akarsz, felejtsd el magadat! Ne gondolkozz önmagadról, a sérelmeidről, a nehézségeidről, az aggodalmaidról, a félelmeidről!
"Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát!"
(Zsolt 45,11)
Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen belső gondolataink vannak, milyen dinamikával dolgoznak bennünk, hogyan húznak le minket, hogyan hatnak ránk.
Felajánlani önmagunkat a Szűzanyának nagy segítség, ilyen esetben!
Az összes kegyelem birtokosa ő. Tőle jön mind. Rajta keresztül. Ha elfogadjuk a nehézségeket, ő segíteni fog, hogy a szenvedéseink gyümölcsözőek legyenek.
Nem áldozatnak, mártírnak kell lenni, sajnálni magunkat!
Elveszteni a munkánkat, elfeledve lenni mások által, mások bántalmainak, jogtalanságainak kitéve lenni, magányosnak lenni, betegségektől szenvedni, megkárosítottnak lenni, nehézség és nehézség.
Ha ezeket felajánljuk, felajánljuk magunkat a Szűzanyának, akkor ő a kereszt lábához fogja vinni és onnan kegyelmek áradnak.
Amikor ezeket tapasztalod, úgy érzed majd, valami meghal benned. De ezek után, a Szűzanya által valami megszületik benned, megújul.
Tehát, szükséges hogy a gondolataidat tudatosítsd, beazonosítsd és elfogadd. Ha nem fogadod el a jogtalanságot, akkor újra vissza fogsz esni oda, ahonnan kezdted. Újra meg fog benned valami halni, és ez meg fog alázni téged. Úgy fogod érezni magadat, mintha meghalnál.
"És ez jó!"- mondja az atya. :-)
Ha ez megtörténik, szabaddá válsz! Ha valaki szól valamit és erre azt reagálod, hogy "Tudom, szükségem van kegyelemre!" , akkor békéd lesz, szabad leszel!
Örömmé fordul a szenvedésed.
"Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül."
(Zsoltárok 45, 8)
