Sziénai Szent Katalin: Levelek

Vikáriusának pedig megadja a kegyelmet, hogy bátor ember legyen ott, ahol van, és ne fordítsa hátra a fejét semmiféle fáradtság vagy üldözés miatt, mellyel gonosz fiai támadnák, hanem állhatatosan és kitartóan, a munka elől ki nem térve, mint egy bárány vesse magát a farkasok közé Isten dicsőségének és a lelkek üdvösségének vágyával és éhségével, elhagyván és eltávolítván magától a földies dolgok gondját és csak a lelkiekkel törődve. Ha így tesz (mert az isteni jóság ezt várja tőle), a bárány uralkodni fog a farkasok között és a farkasok bárányokká fognak változni; és így meg fogjuk látni Isten nevének dicsőségét és dicséretét, és a szent Egyház javát és békéjét. Más módon háborúval ez nem lehetséges: békével és jósággal kell cselekedni, és azzal a szent lelki büntetéssel, melyet az atya köteles kiróni a fiára, amikor az vétkezett.

(Sziénai Szent Katalin levele a pápának)

A rokonok és barátok gyengédsége gyakran akadálya üdvösségünknek.

Telve vannak önmaguk iránti szeretettel...a felebarát szolgálatáért és tetszésének kereséséért törődnek Isten szolgálatával és tetszésének elvesztésével, és kárt okoznak a saját lelküknek. Ez az a gonosz szeretet, ami gyakran megöli a testet is, a lelket is, elveszi a világosságot és sötétséget ad nekünk, elveszi az életet és halált ad helyette ..megfoszt a Boldogok társaságától és az alvilágot adja nekünk. 

Írok neked azzal a vággyal, hogy láthassam, minden önmagad iránti gyengédség meghalt benned, annak érdekében, hogy elmédet és vágyadat soha ne szennyezze be szenvedély, hanem az erény akadálytalanul növekedhessék benned.

 Nem dédelgeti ugyanis rendetlen ínyencségekkel , testi élvezetek és válogatott eledelek között, hanem megfenyíti a vezekléssel, böjttel, virrasztással és alázatos, szüntelen imádsággal. Ily módon nem engedi a szolgálót, a törékeny testet fölülkerekedni, hanem az esze uralkodik: így kell tennünk annak érdekében, hogy a lélek legyen az úr, amint kell, és az érzékiség legyen a szolgáló. 

Menekülj a világ, az atyád és a testvéreid, a nővéreid és a rokonaid emlékétől: emlékezz meg róluk üdvösségükre vágyódva a szent imádságban, de más gyöngédséggel ne.

Minden nap újra le kell mondanod a világról és összes örömeiről.

A bűn következménye és büntetése, a vakság.

Istenben és felebarátban mutassuk meg hűségünket az ő tanítása iránt: abban mutassuk meg, hogy elviselünk szenvedéseket és gyalázatokat, gúnyt, sértegetést, rágalmakat és szidalmakat, és semmiféle jogtalanság sem csökkenti bennünk a szeretet érzületét a jogtalanságot elkövetővel szemben. Sőt arra is megtanít, hogy könyörögjünk érte Istenhez, amint ő tette, amikor a zsidók megfeszítették, mondván: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!

Ő tanítja azt is, hogy jobban fájlaljuk mások kárhozatát, mint a jogtalanságot, amit elkövetnek ellenünk.

Az erényt fáradtsággal szerezzük meg, azaz úgy, hogy erőt veszünk és erőszakot teszünk a saját gyengeségünkön.

Mert az az idő, amit Isten dicsőítésével és önmagad meg a felebarát üdvösségének szolgálatával kellene töltenie, a saját érzéki kedvteléseivel tölti, tetszeleg magában, a teste kényelmét és örömeit keresi Isten akaratán kívül.

A gyermek ugyanis, aki tejjel táplálkozik, nem alkalmas arra, hogy csatába menjen, és nem találja örömét másban, csak hogy a hozzá hasonlókkal játszadozhasson. Ugyanígy az az ember, aki önszeretetben él, nem örvendezik másban, csak a saját lelki és testi vigasztalásai tejének ízlésében, és mint a gyermek, csak a hozzá hadonlók közt találja meg örömét. De miután emberré lett és kiemelkedett az önmaga iránti gyengédségből és szeretetből, a szent vágy szájával kenyeret eszik, melyet a gyűlölet és a szeretet fogaival rág meg, és minél keményebb és penészesebb a kenyér, annál több örömöt talál benne. Ó, mennyire boldognak tartja magát az ilyen lélek, amikor látja, hogy az ínye vérzik. Erős lett és mint erős, az erősek társaságát keresi. Egészen éretten, megfontoltan és nem könnyelműen rohan a többiekkel együtt a csatába, és nem örvendezik másban, csak az igazságért való harcban. Öröme a szenvedés és az édes és szerelmes Pállal dicsekszik a sok szorongatásban, melyeket az igazságért szenved el. Az ilyenek visszautasítják a tejet.

Krisztus stigmái ragyognak bennük, miközben az ő édes tanítását követik. Az ilyenek számára a viharos tenger is csendes, a keserűségben a legnagyobb édességet ízlelik, jelentéktelen és csekély áron mérhetetlen gazdagságot szereznek. 

A világ kínozza és széttépi őket, ők pedig csak tökéletesebben magukba térnek és egyesülnek Istennel, minél inkább üldözi őket a hazugság, annál inkább ujjonganak az igazságban, éhségben, ruhátlanságban, jogtalanságok, kínzások és sértegetések közepette mind tökéletesebben növekednek a halhatatlan eledeltől.

Az isteni szeretet felöltözteti őket, mert elveszi tőlük az önszeretet mezítelenségét és szégyenben és kínzásban megtalálják dicsőségüket. 

Ők nem keresnek mást, csak azt hogyan tudnák megadni Isten nevének dicséretét és dicsőségét. És a lélek állha a próbát, nagyobb dicsőséget ad Istennek, ezért magukhoz ölelik a fáradalmakat, és teszik ezt azért is, mert aszenvedésben jobban hasonlóvá formálódhatnak a megfeszített Krisztushoz, mint az örömben. 

Amit Ő megenged számunkra, az a megszentelődésünket szolgálja. Mert semmi más miatt nem szenved a lélek, csak a saját akarata miatt.

Mert a csatákban ismerem meg azt, hohy én nem létezem, mert ha volnék valami, megszabadítanám magam a lélek harcaitól és a test betegségeitől.

A gyümölcs a szenvedésből következik.

Miből származik a hálátlanság?

Az önszeretetből. Ez veszi el a szeretet szeretetét, ez teszi kevéllyé az embert, hohy a jót, amit önmagában lát, önmagának, és ne Istennek tulajdonítsa. Nem látja, hogy nincs léte, mert az önszeretet megvakította. Ha ugyanis látna, felismerné, hogy a lét és minden kegyelem, ami a létre épül -legyen testi vagy lelki kegyelem- , mind Istentől való, mert egyedül Isten az, aki VAN. A hálátlan ember nem türelmes, mert elszakadt a felebarát szeretetétől és szerelmétől, reménye üres, mert önmagában bízik, emberi segítségben remél, és nem isteni segítségben. Hite halott, hiszen nincsennek jó cselekedetei, a hit pedig cselekedetek nélkül halott. Ha alárendelt, akkor engedetlen, ha uralkodó, akkor igazságtalanul ítélkezik: szenvedélyből szolgáltat igazságot, ami nem igazságosság, hanem igazságtalanság, hiszen vagy gyűlölet és megvetés vezérli, vagy az emberek kedvének keresése, vagy a bosszantásuk vagy a saját haszna. 

Ebből látjuk, hogy minden dolgában hiányzik a szent igazságosság. 

Ha azt látja, hogy a világ tiszteli és jó véleménnyel van róla, szomorkodik, mert fél, hogy Isten ebben az életben akarja megjutalmazni azt a csekélyke jót, amit tett, s mert a megfeszített Krisztushoz akar hasonlóvá válni és az Ő nyomdokait akarja követni. 

Az ilyennek nem okoz fájdalmat a jogtalanság, és nem akarja, hogy eltűnjön mellőle az, aki ezt elkövette; de Isten megbántását és a felebarátja lelkének kárát nagyon fájlalja, ezért szüntelenül Isten színe előtt tartja őt, nagy vággyal felajánlva étte szüntelen és hűséges imádságait.